Kényszerfürdés

Pádisról indultak egy csodálatos túrára a Galbina-patak völgyébe, ahol megcsodálták a karsztikus jelenségeket, a különböző szinteken elhelyezkedő, szebbnél szebb „lavórokat”, amelyeket a víz vájt ki, a csobogó, kristálytiszta, de nagyon hideg vizet, s nem utolsósorban a gyönyörű kis vízeséseket. Valamikor kiépített turistaút vezetett át a Galbina-patak medrén, rengeteg pallóval, amelyek a patak fölött íveltek át.

"Basszameg!" Kábé ez volt az első gondolatunk, amikor ránéztünk reggel az órára. Meg voltunk győződve, hogy most is 8 körül keltünk, mint máskor, de a szörnyű valóság az volt, hogy az óra (mobiltelefon) 11:45-öt mutatott. A szervezetünk behajtotta rajtunk az adósságát, két napi kevés alvást és kevés pihenést most egyben kellett lerónunk. Ez csak azért volt probléma, mert viszonylag hosszabb túrát terveztünk mára, amin így változtattunk ugyan egy kicsit, de azért lényegesen nem rövidítettük le.

Második nap tehát Csurgótól nem messze, a Pipis-hegy oldalában ébredtünk. Érdekesség, hogy a háború előtti időszakban a Szilvásvárad és Bánkút közötti terület tilos területnek számított, vadaskerttel és kerítéssel. A terület birtokosa egyébként nem volt annyira rossz arc, ugyanis a diósgyőri vasasoknak, akik Bánkúton akartak menedékházat építeni maguknak, nemhogy megadta az engedélyt, de még segített is nekik a munkálatokban.

A Bükk Magyarország egyik legszebb túrahelye, ez nem vitás, viszont nem is adja könnyen magát. Feljutni nem egy kéjutazás, főleg három napi cuccal. Ráadásul a közlekedés is botrányos (erről még lesz szó!), Egerből a vonat a Szilvásváradig tartó 30 km-es utat kemény 1 óra alatt döcögi végig. Oké, szép ez az útvonal, hazánk legizgalmasabb vasútvonala, de hát akkor is. Nem a vonaton akarunk gyönyörködni, hanem minél hamarabb el akarjuk érni a fennsíkot.