"Basszameg!" Kábé ez volt az első gondolatunk, amikor ránéztünk reggel az órára. Meg voltunk győződve, hogy most is 8 körül keltünk, mint máskor, de a szörnyű valóság az volt, hogy az óra (mobiltelefon) 11:45-öt mutatott. A szervezetünk behajtotta rajtunk az adósságát, két napi kevés alvást és kevés pihenést most egyben kellett lerónunk. Ez csak azért volt probléma, mert viszonylag hosszabb túrát terveztünk mára, amin így változtattunk ugyan egy kicsit, de azért lényegesen nem rövidítettük le. Eredetileg a dédesi vár felé akartunk lemenni Bánkútról a Kéken, illetve Kék L-en, de ezt megváltoztattuk Zöld -ra, ami hamarabb ér le Nagyvisnyóra.

Rusnya:

Előtte még útba ejtettük a bálványi kilátót, elég szép a kilátás és a kilátó teljesen jó állapotban van. Az idióták ide akartak építeni nem régen egy radarállomást, de szerencsére nem sikerült nekik. Mondjuk így is van itt a kilátó mellett közvetlenül egy átjátszó állomás és az is elég rusnya. Tehát elindultunk lefelé a Zöld -on, ezen az útvonalon nincsenek várak, sziklák, kilátók, barlangok, de azért nagyon hangulatos gerinctúra. Ajánlom mindenkinek.

 Gerinctúra nagyvisnyó felé a Zöld -en:

Mire beértünk Nagyvisnyóra, elég későre járt, már fél hét elmúlt. Nagyvisnyó egyébként szép kis falu és az emberek is jó fejek, csak egyetlen baj van vele. Nem lehet innen hazamenni. Mármint este 6 után. A busz 16 valahánykor elment, a vonat Szilvásvárad felé meg 6 körül. Az állomáson persze menetrend nincs kirakva. Putnok felé még ment egy vonat, de az állomáson ácsorgó jóember azt mondta, hogy azzal nem tudunk hazajutni Pestre. Később mondjuk kiderült, hogy haza tudtunk volna húzni vele, de így azt is hagytuk elmenni. Volt még egy vonat 21:30-kor Eger felé, de az az, aminek végképp semmi értelme, ugyanis nincs csatlakozása Pest felé. Ezekről az állapotokról külön posztban fogunk értekezni, most elég annyi, hogy ottragadtunk Nagyvisnyón, ami egyébként nem egy isteni háta mögötti hely, egy köpésre van Szilvásváradtól és Egertől, de Magyarországon ilyesmi simán megeshet.

A falusiak egyébként segítőkészek voltak, de segíteni nem tudtak, nem találtunk embert, aki átvinne minket Szilvásra vagy Egerbe. Végül stoppal megállítottunk egy házaspárt, akik nagyon rendesek voltak, és dacára annak, hogy alig fértünk el a kocsiban, mégis átvittek Szilvásra, ami kocsival kábé öt-tíz perc Visnyótól. Persze Szilvásról sem ment már semmi, pedig még csak 8 óra körül voltunk.

Stoppolgattunk egy ideig, de mivel elérkezett az az időpont, amikor már Egerből az utolsó vonat is kigördül Pest felé, ezért nem láttuk értelmét a további ácsorgásnak a hűvös szilvásváradi éjszakában. Térkép alapján kinéztünk egy tök jó alvóhelyet a Szalajka-völgy mellékvölgyében, a Tótfalu-völgyben. Itt húzódik a hegyoldalban a régi kisvasút töltése, ami jó kis vízszintes táborhelyet biztosít, és nem is közvetlenül a kocsiút mellett van. A Szalajka-völgy már teljesen kihalt volt. A vendéglők még nyitva álltak, de nem volt vendég, aztán elhagytuk a bazársort és beértünk a vaksötét Szalajka-völgybe. Tiszta pára volt minden, mint patakvölgyekben lenni szokott. Simán lehetne ide direkt éjszakai túrát szervezni, mert eszméletlenül jól néz ki a sötét, ködös völgy. Láttunk útközben egy teljesen idióta rókacsaládot, akik nem akartak nagyon odébb menni, pedig nem is voltak veszettek. Csak nagyon hozzászoktak az emberhez. Egyébként csak a szemüket láttuk villogni, de jó közel voltak.

Aztán később egy őzbak is méltatlankodott a közelben, ők nem szeretik, ha idegenek tartózkodnak éjjel a területükön és ezt jelzik is igen határozottan. A kisvasút töltést megtaláltuk hamar, ideális alvóhely, tűz mellett megkajáltunk, aztán aludtunk pár órát. Nem sokat, mert a hajnali legelső busszal elhúztunk, ugyanis hétfőn már munkanap volt, és sajna minél előbb haza kellett jutni. A táborhelyről Szilvás felé újból végighaladtunk a Szalajka-völgyön, amit teljesen megvilágított az ezüstös holdfény, nem is nagyon volt szükség zseblámpára, lehetett látni anélkül is tökéletesen.

Az egri buszállomáson benyomtunk a sütiboltban kávét, meg sütit, aztán fel a pesti buszra, és húzás Pestre.