Kényszerfürdés

Pádisról indultak egy csodálatos túrára a Galbina-patak völgyébe, ahol megcsodálták a karsztikus jelenségeket, a különböző szinteken elhelyezkedő, szebbnél szebb „lavórokat”, amelyeket a víz vájt ki, a csobogó, kristálytiszta, de nagyon hideg vizet, s nem utolsósorban a gyönyörű kis vízeséseket. Valamikor kiépített turistaút vezetett át a Galbina-patak medrén, rengeteg pallóval, amelyek a patak fölött íveltek át. Sajnos, az idő vasfoga megette néhány palló deszkáit, így csak a két szélső gömbfa maradt meg, ami alaposan megnehezítette az átkelést, annál is inkább, mivel a pallók mintegy másfél méterrel a patak fölött helyezkedtek el. Misi azt tanácsolta öccsének, hogy lovagló ülésben menjenek át az egyik gömbfán, ő azonban át akart sétálni rajta. Alig jutott el a palló feléig, amikor megcsúszott, lefordult róla és beleesett a patakba, de szerencséjére a víz majdnem a derekáig ért, s így nem ütötte meg magát. Azt kellett volna látni, ahogy a fény sebességével ugrik ki a partra, mivel a hideg víz miatt még a lélegzete is elállt. A meleg időben hamarosan megszárította ruháját és folytatták útjukat.

Ezt értem, de hol vagyunk mi?

A Szamos-bazárt járták körbe, amikor találkoztak egy elég furcsán öltözött csapattal, városi öltözetben voltak, s lábbelijük sem felelt meg a túrázásnak. Az látszott rajtuk, hogy nagyon elfáradtak és tanácstalanok. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy az öttagú csapat galaci, és még soha életükben nem túráztak a hegyekben. Valaki felbiztatta őket, hogy menjenek el autóval Pádisra és látogassák meg a Szamos-bazárt, azt már elfelejtette megmondani, hogy milyen ruházat szükséges ehhez. Kétségbeesetten mesélték el, hogy már órák óta keringenek és sehogy sem tudnak kijutni a Pádishoz vezető ösvényre. Misi elővette a térképet és módszeresen elmagyarázta, hogyan jutottak be a Szamos-bazárba és megmutatta, hogyan lehet kijutni onnan. Az egyik galaci elég keservesen megjegyezte, ezt értem, de hol vagyunk mi? Misi azt is megmutatta a térképen, majd szépen kivezette őket a bazárból.

Ha utolérlek, megöllek!

Egy másik kirándulás alkalmával Misi a feleségével tartott Biharfüredről Pádis felé, körülbelül félúton járhattak, ami azt jelentette, hogy a célig még mintegy három órát kellett gyalogolniuk, amikor furcsa jelenetre lettek figyelmesek. Egy városias öltözetű férfit egy elegánsan öltözött hölgy követett, vagy kétszáz méterrel lemaradva, az egyik lábán magas sarkú cipőben, amelynek párját a kezében vitte. Ahogy egy vonalba kerültek a hölggyel, dühös hangon megkérdezte, milyen távolságra vannak Biharfüredtől. Amikor megtudta, hogy még három órányira, azt mondta, hogy ő akkor visszafordul. Misinek arra a megjegyzésére, hogy visszafelé is ugyanannyi időre lesz szüksége, még dühösebben kiabált a férfi után. Azt ígérted, hogy egy kis sétára viszel, s már három órája úton vagyunk, s még mindig távol van Biharfüred. Tudd meg, ha utolérlek, megöllek!

Fazakas Mihály