AMIKOR A TOMBOLÓ FOLYÓ, AMELY TÖBB MINT 5 ÁGBÓL ERED, JÉGGÉ VÁLIK… 

Cabane du Grand Mountet (2886m) 

Itt eldől, mennyire szeretne valamit az ember. 

A könnyű túrákhoz szokott vándort a lelkesedés viszi át a megpróbáltatásokon. 

A túraleírást nézve is látszik, hogy valójában nem egy nagyon nehéz túráról van szó, a láncok és a mozgó kőrengeteg a szokásos, inkább a fáradtság vihet bajba, és csak jó időben javasolt. 

Nem rendszeres magas túrázó révén, megfogadtuk a jó tanácsot, a megadott időhöz hozzátettük még 2 órát fel és le is, és még, amikor a nap fel sem kelt, indultunk a völgykatlan felé. 

Már a kiinduló pontnál letáboroztam volna, a kék gleccserpataknál, ahogy zubog és morajlik…

Más nem is volt hallható a reggeli csendben, zene füleimnek és szívesen ledőltem volna ízlelve a hűs pára leheletét… 

Egy fátyolvízeséshez érve, az első napsugarak elérik a hegy oldalát és megpillanthatjuk végre a gleccsernyelvét, ahogy ránk nyújtja… mintha csak azt mondaná: hú de messze vagytok még! 

Meglátva a cikk-cakkos utat felfelé, nagy lelkierőre van szükség a neki induláshoz, és még nem látjuk, hogy az előtte lévő kőhalom a valóságban sokkal nagyobb és meredekebb, mint ahogy messziről látszik.

A tekergés és kissé egyhangú, egyformának tűnő sziklás vonulat azt az érzést kelti, mintha soha sem lenne vége ennek a szakasznak. Még jó, hogy nem tudtuk előre hány ilyenen kell még továbbjutni!

Így meg volt az az illúzió, hogy a legközelebbi az utolsó. 

Valahogy olyan ez, mint egy zarándoklat, magába visszavonul az ember lelke egy kicsit és elcsendesedik. 

Mégis minden úgy jó, ahogy van! 

Mintha a lelkedet készítené fel arra, ami ezután következik. Így lesz a várva várt hatás még tejesebb.

Ez teszi ezt a túrát még rendkívülivé, ahogy az egyhangúságból egy pillanat alatt minden megváltozik, gazdagság lesz, a bőség netovábbja. 

Egy láncos, lépcsős meredek szakasz után lépsz fel erre a szintre, ahol a meredek völgy bezártsága után kinyílik a világ és végtelenné válik. A látvány káprázatos. 

Először nincsenek szavak a megdöbbenéstől, aztán az ámulattól bódultan ujjongás és viháncolás tör elő belőlünk. A legszebb helynek is mondják az Alpokban… hát igen, nekem biztosan…

A jégfolyam, mint egy megvadult folyó, több mint 5 mellékágával együtt előttünk egyesülve áramlik és tekereg a hegyekről. És micsoda gyönyörűséges hegyek! A fehér és sötétszürke kontrasztja már bántja a szemet. A meggyötörtség elillant, és látva az előttünk álló kőrengeteget, szükség volt már egy kis motivációra, mint valami édes nedűből iszunk egy kicsit, hogy tovább menjünk az úton. Szemünk előtt látva a menedékházat, végre elértük azt, amiért eddig küzdöttünk. 

Nem tudok megpihenni sem, be kell járnom a helyet. 

Jönnek a felhők és nem tudhatjuk mi várható. Hol esik az eső, hol a hó egy picit, aztán ismét tisztul.

Megmutatja magát nekünk ez a csoda és nehéz vissza elindulni, de tudjuk, hosszú az út, indulni kell!

A mozgó köveken átjutva és a láncokon már kevésbé jelent kockázatot a fáradság. 

Különös érzés lesz úrrá rajtunk. Mintha figyelnének minket fentről és mintha a hátunk mögött lenne valaki. Furcsa zörejek hangja bontja meg a csendet. 

Túrázókkal összetalálkozva, végre fény derül a rejtélyre. Kőszáli kecskék jelentek meg a sziklákon kis gidáikkal tartanak lefelé a sziklákon a völgy felé. Most még nem is gondolok arra, hogy veszélyt jelenthetnek, mind addig, amíg egy az utunkat állja el és félelmetesen, tiszteletet parancsolóan szegezi nekünk hatalmas agancsát. Bevárjuk egymást többen és úgy megyünk neki az újabb akadálynak. 

Hát volt, aki letérve az útról, inkább a szakadékot választotta. 

Visszafordulva még láthattuk, ahogy nyugodt és elégedett fejtartással leheverészet a szépség a turista út közepén. Mit érdekli őt, hogy kik voltak ezek a betolakodók. Fő, hogy elmentek. Na végre! 

Újabb, de kevésbé félelmetes helybélivel találkozunk: fekete fejű báránykák! Ártalmatlanok és viccesek…

Hosszú utunkról hazatérve nehéz lecsillapodni a boldogságtól! Ezt szeretem! És azt, amikor csak aludni járunk haza, napfelkeltétől naplementéig járjuk a fenséges hegyeket!