INDULJ KIRÁNDULNI! A LEGMAGASABB HÁZIKÓ A KÖRNYÉKEN JÓ LESZ?... 

Cabane Tracuit (3256m) 

Jean-Claude viccesen megjegyzi, hogy az ég is minket üdvözöl. 

A következő napokban a korábbi rossz idő után csodaszép idő várható.…. Micsoda szerencse! 

Hiszen a fenségek errefelé 3000 m fölé magasodnak! Szikrázó napsütésben látható csak a hegykorona…

Alig bírom kivárni az izgatottságtól, hogy végre reggel legyen, és nem is kell! Itt a napot te ébreszted.

De jó! Hétköznapokon sosem pattanok így ki az ágyból…

Minden túra olyan hosszú, hogy mielőtt a nap felkelne, érzed már a bizsergést, hogy indulj! 

A nap első fényeit már a legközelebbi hegy oldalán felkapaszkodva élvezheted. 

Július közepe van, hajnal, és még senki sincs az úton, mert mindenki előtt járunk! 

Egy hatalmas vízesés robaja hallik, amely amúgy a falvacska hátterét is díszíti. 

Míg feljutunk, a fenyőfák sűrűje töményezi a levegőt, édes bódulat. 

Mégis engem a magas völgy látványa fog meg. A hó permet a hegyvonulatokon és az első óriások a távolban a felhőlepellel a sziklacsúcs körül. 

Az elágazások döntésre buzdítanak. Itt bármerre is mész, mindenhol gyönyörű! Nem tudsz rosszul választani! 

 Még nem is sejtjük, mi fogad rövidesen bennünket! Háttal a látványnak haladunk tovább gyanútlanul, míg végre gyanakodva megfordulunk. Felfelé egy panoráma út halad, amelyről a hegygerincen átlátva, egyre több rész jelenik meg a mögöttük tornyosuló, hóval borított hegycsúcsokból és a leomló tejszínhabra emlékeztető gleccserekből, és mindez véget nem érő messzeségig…

Menj még és mielőtt a menedékház előtti sziklás rész következne, állj meg és gyönyörködj! 

Valami hihetetlent látsz, a kontrasztot a zöld és a havas csúcsok, a tengerkék ég között, és a meredek sziklát melletted, amelynek tetején, közvetlenül a szélén, a nyergen áll a menedékház. 

Hát hirtelen igen csak elérhetetlennek tűnik! Ez az az érzés, amikor a lehetetlen sem hihetetlen, mert legyőzi a lelkesedés! Hát most nem vagyok valami top fitt, de felmászok, ha addig élek is! 

Az út mentén, a köveken pedig a hófolt takaróból időnként kikukucskáló virágpárna, mint valami puha ágyikó. 

Ez a legszebb rész! Élvezd ki, ne siess!  A meredek szikla közelében már gyorsítanod kell, ott késő megállni! A kövek omladékonyak, a hófoltok a nyári napban erősen megolvadnak, és veszélyesek az átfolyások a meredek, lecsiszolt sziklákon. 

A ház előtt közvetlenül még egy rövid láncos szakasz nehezíti a feljutást és aztán jöhet az érzés: Milyen jó végre megpihenni! Micsoda kilátás! És milyen kedvesek ezek a kőházikók! 

Sokáig nem bírsz tétlenül ámulni, bejárod a környéket. Vár a hópiramisok látványa. 

Minden időt kihasználva fent töltünk el egy hosszabb időt, és ugyanazon az úton megyünk vissza.

Attól nem kell félned, hogy unalmas lesz. Szembe a csodálatos látvánnyal lefelé, a lemenő napban, a fények egy másik színben sütik meg a tájat. A hó permet elolvadt közben és virágos mezővé alakult át a magas völgy és a lankás domb, csordogáló patakok és tavacskák kíséretében. 

Lassan teljesen besötétedett és fáradt lábaink, visszaérve, végre megpihenhetnek. 

Micsoda nap! Felejthetetlen! És még csak az első itt töltött nap! Mintha egy hét telt volna el!