Őrzi a jégkorszaki faunát egy eurázsiai hegyvidék

 

Egy új kutatás szerint a közép-ázsiai Altaj-Szaján régióban nemcsak hogy alig változtak a körülmények a legutóbbi jégkorszak óta, de még az ott élő emlősök elegye is majdhogynem változatlan.

Věra Pavelková Řičánková cseh kutató és csapata Eurázsia-szerte 14 élőhelyen állította össze az ott élő emlősök listáját. Ezt követően összehasonlították a legutóbbi jégkorszak – 35–12 ezer évvel ezelőtt – alatt, hét eurázsiai helyszínen élő emlősökével.

Kiderült, hogy a Nyugat-Mongóliában lévő Altajban és Szajánban, illetve Dél-Oroszországban együttesen megtalálható emlősök – lovak, rénszarvasok, szajgák, antilopok és rozsomákok – elegye nagyon hasonlít az ősi jégkorszaki közösségekéhez. Természetesen van néhány igen nyilvánvaló különbség, mint például a mamutok hiánya.



Řičánková szerint ezek az állatok manapság már nemigen élnek egymás közelében, vagyis az Altaj-Szaján régió a Föld egyik utolsó olyan helye, ahol fennmaradt a jégkorszaki fauna. John Stewart, brit kutató szerint az eredmények szerint a pleisztocén közösségek remek modern kori analógiája áll így rendelkezésre.

A régiót még nem térképezték fel teljesen, ezért további meglepetéseket tartogathat. 2010-ben például olyan csigákat találtak, amelyeket a jég elolvadásával kihaltnak hittek.

Pavel Tarasov német szakember szerint a hideg, száraz klíma kulcsfontosságú az állatközösségnek. A legutóbbi jégkorszak hasonlóan száraz éghajlatot biztosított, így Eurázsia meglepő módon jégmentes volt. A füvek zöldelltek, eltartották a számos növényevőt.



Hozzátette, hogy Észak-Eurázsiában még megfelelőbb modell található ilyen környezeti adottságokkal. A Jeges-tengerben lévő Wrangel-sziget például máig őrzi az említett időszak növényközösségét, és az utolsó mamutok is ezen a szigeten éltek, csupán 4000 éve tűntek el.

Az Altaj-Szaján régió az emberiség felemelkedéséhez is nagymértékben hozzájárulhatott. A hegyvidék ad otthont a Gyenyiszova-barlangnak, ahol 2010-ben egy új emberős 50 ezer éves maradványaira bukkantak. Azóta Neander-völgyi-csontok, és Homo sapiens kreálta eszközök is előkerültek a lelőhelyen. Eme információk birtokában ez az egyetlen hely, ahol tudomásunk szerint mindhárom emberős megfordult.

Řičánková szerint ez nem lehet véletlen egybeesés. Az Altaj-Szaján régióban uralkodó körülmények meglehetősen stabilak, így az ősemberek menedékre lelhettek és kiaknázhatták a változatos állatfajok meglétét. Stewart egyetért hozzátéve, egyre inkább úgy tűnik, hogy Eurázsia keleti része refugiumként (menedékhely) funkcionálhatott.

Amikor a jégkorszak elvonult, az altáji emberek elhagyták a hegyvidéket és elterjedtek szerte a világon. A friss genetikai bizonyítékok például azt sugallják, hogy az első amerikaiak származásukat visszavezethetik erre a régióra.