[origo]|2012. 12. 05., 9:22|

Van néhány dolog, ami el tud rontani egy síelést, ezek közé tartoznak a magaslati betegségek. Aki már átélte, tudja, hogy még az akut hegyibetegség is tud olyan kellemetlen tüneteket okozni, hogy ne essen jól a csúszás. Tippek a megelőzéshez.

Közismert, hogy bizonyos tengerszint feletti magasság esetén számolni kell a hegyibetegséggel. Nem is kell óriási magasságokra gondolni, sokan már 2000 méter körül is fejfájást, álmatlanságot, nehézlégzést tapasztalnak. Az akut hegyibetegség ugyan enyhébb tünetekkel jár (fejfájás, fáradtságérzet, álmatlanság, illetve hányinger), de épp elég bosszúságot tud okozni ahhoz, hogy el akarjuk kerülni. Hogy ki, mennyire van kitéve a tüneteinek sok mindentől függ: az életkor, a fizikai adottságok, a genetika és az edzettségi állapot is befolyásoló tényező lehet. Az viszont biztos, hogy egy szívinfarktus után nem a legjobb ötlet befizetni egy alpesi túrára. Aki pedig úgy készül a hegyekbe, hogy nem szokott hozzá ahhoz, hogy sok vizet igyon, annak érdemes változtatni ezen a szokásán.

Minél magasabban vagyunk, annál nagyobb erőkifejtésre kényszerül a testünk, mivel a nagy magasságokban a légköri levegő ritkább, így oxigéntartalma is alacsonyabb. Ez az oka a dehidratációnak is. A szervezetünk azzal reagál a változásra, hogy több vörös vértestet kezd termelni, így segítve a vérkeringést. Röviden megfogalmazva: a magas hegyekben stressz hatásnak van kitéve a testünk. Ezért a gadling.com összegyűjtött néhány hasznos tippet, amelyek segíthetnek abban, hogy a magasabban fekvő síterepeken se vegyen le senkit a lábáról a hegyibetegség.

Igyon sok vizet! 
Nem szódát, nem cukros üdítőitalokat, hanem szigorúan vizet. Méghozzá sokat. Hogy pontosan mennyi vízre is van szükségünk az függ a nemtől, az aktivitás mértékétől és a testsúlytól is, de úgy tartják, hogy nagyjából napi 2,5 liter az a mennyiség, amely a tengerszint körüli magasságnál szükséges az egészség megőrzéséhez. Aki pedig jó sok síelésre készül, az a nap végén nyugodtan felfrissítheti magát elektrolitot tartalmazó sportitallal is. 

Nem kell egyből a Mount Everestre menni
Ha egészségügyi gondokkal küzd, akkor célszerű lehet fokozatosan hozzászokni a magassághoz. Adott esetben érdemes egy éjszakát egy alacsonyabban fekvő városban tölteni, mielőtt megérkezik a kiválasztott síterepre. 

Akklimatizáció
Az első 48 órában, aki teheti, ne tervezzen megerőltető programot, hogy a szervezete könnyebben megszokja a magasságot. 

Többszöri étkezés 
Mivel a hegyekben több kalóriát égetünk és termelünk, fontos, hogy inkább naponta többször együnk keveset. Jó, ha mindig van kéznél egy müzliszelet.

Csak óvatosan az alkohollal
Komolyabb magasságban minden ital duplának számít. Ennek ugyan van pozitív oldala is, de nem árt tudni az árnyoldalakról sem. A mértékletesség tényleg fontos lehet, akárcsak az, hogy két feles között csússzon le egy pohár víz is.

Legyen kéznél gyógyszer 
Az ibuprofen vagy az aszpirin segítséget jelenthet, ha előjön egy fejfájás vagy komolyabb fáradtságérzet. Álmatlanság ellen valamilyen altató vagy egy forró fürdő lehet megoldás. 

Ne maradjon otthon a naptej
Két-háromezer méteres magasságtól nem csak erősebbek a nap sugarai, de vissza is tükröződnek a hóról. Leégni sosem kellemes, és a hegyekben különösen rosszul jön, hogy gyorsítja a dehidratációt (kiszáradás), a bőrrák kialakulásának veszélyéről nem is beszélve. 

A  jó tanácsokat érdemes követni
Akkor is, ha valaki hosszabb időt tölt nagyobb magasságban. A szervezetünk egy idő után ugyan alkalmazkokik a körülményekhez, de ez nem jelenti azt, hogy két hét után már nem kell odafigyelni a dehidratációra.