VAKLÁRMA

Bárki, aki kilép a civilizált környezet biztonsági előírásainak, ellenőrzési és segélynyújtási rendszerének területéről, magyarul csavarog egyet a vadonban, annak azonnal fokozott figyelemmel kell lennie önmaga és túratársai épségére. Különösen igaz ez a barlangjárás, hegy- és sziklamászás, légi-, vagy vízisportok gyakorlóira.

De ugyanúgy vonatkozik ez az egyszerű turistákra is, ha az átlagosnál veszedelmesebb, aknabarlangokkal, sziklákkal, szakadékokkal tagolt vidéken űzik szenvedélyüket. Az éjszakázás, vagy éjszakai túrázás további összetartást és felszerelést igényel.

Aki figyelmen kívül hagyja a fentieket, az megbízhatatlan társ az egyszerű kirándulásoktól az expedíciókig mindenhol, az nem kellően átgondolt, nem elég egyértelmű cselekedeteivel komoly baj nélkül is nagy riadalmat tud okozni! Ilyen esetben az ezzel járó felesleges mozgósítások és pénzügyi veszteségek is említést kívánnak.

Elgondolkodtató esetünk 1994. egyik, az ősztől korán sötétedő napján történt az északi Mátra valamelyik sziklás völgyében. Budapesti főiskolások, amatőr sziklamászók - baleseti kockázat szempontjából: kalandvágyó lakótelepi ifjúság - több napos tábort tartottak a völgy oldalában felállított sátorozó helyen.

Az egyik este a természetben ritka, igazi fekete sötétség volt. A tábortűz körül ülő fiatalok közül az egyik fogta a kannát és egy elemes zseblámpával elindult a völgy aljában hangos zubogással folyó patakhoz vízért. (A patak a táborhelytől alig száz méterre van, de meredek ösvényen kell megközelíteni.) Néhány perccel a fiatal távozása után alig hallható segélykiáltásokat észleltek a tűznél maradottak, de mivel bizonytalan, vékony hang volt és a patak vonalánál lényegesen messzebbről hangzott, nem foglalkoztak vele.

Körülbelül egy óra múlva azonban feltűnt, hogy a vízszállítmány ügyében eljáró fiú még mindig nem tért vissza a néhány perces útról. Elkezdődött a kiabálás, fütyülgetés, majd a korábbi segélyhívás-szerűséget visszaidézve alapos riadalom támadt. Gyorsan keresőcsoport szerveződött, akik zseblámpákkal tüzetesen átfésülték a patakig vezető utat és a patak egy szakaszát.

Közben elkezdődtek a találgatások. Mi történhetett?

Ahogyan az ilyenkor szokásos, a leghajmeresztőbb elképzelések is felvetődtek, az UFO-któl a távolabbi vidékekről átcsapó medvékig és farkasokig. A sötét hegyvidéki erdő könnyen megmozgatja az urbanizált ember fantáziáját! A társaság józanabb, rutinosabb tagjai elvetették az erőszakos cselekmény lehetőségét, mivel ennek konkrét nyomát mindvégig nem tapasztalták. De ez az eltűnés tényén nem változtatott, így bele kellett fogni az ilyen esetben nem túl kellemes éjszakai keresésbe! Ezzel egy időben néhányan lementek a legközelebbi faluba, további lámpákat szereztek, valamint autóval a főút melletti benzinkútnál tartalék elemet vásároltak. Közben a Tűzoltóság segítségével riadóztatták a Különleges Mentőszolgálatot is.

A Különleges Mentőszolgálat ügyeletes csoportja Budapestről - ahol egy más jellegű mentési feladat kapcsán tartózkodott - azonnal megkezdte a vonulást egy terepjáró rohamgépkocsival. Felszerelésükben egészségügyi apparát, keresőlámpák, jelzőlámpák, hangosbeszélő, hírközlési eszközök, hegyi és barlangi mentőeszközök voltak.

Ez idő alatt a főiskolásokból álló csoport kiterjesztette a keresést a völgy nagyobb részére.

Ám ekkor... kissé zavarodottan, de minden sérülés nélkül előkerült a vízhordó fiú. Fáradtan lépdelt lefelé a völgyben vezető úton.

Mi is történt valójában? A patakhoz elinduló fiatalember a víz zúgásán át női segélykiáltásokra lett figyelmes. Megdobbant mellkasában a lovagszív és a patakon átkelve - barátaitól nem kérve segítséget - elment a hang irányába. Mint ott kiderült, egy lámpa nélkül botorkáló fiatal hölgy az ő fényét meglátva kért segítséget. A mesebeli körülmények között ott termő magányos lány az erdőben néhány kilométerre lévő turistaházhoz igyekezett volna, de világítás hiányában kezdett bajba keveredni. A fiatalember - bár fogalma sem volt róla, hol a menedékház - felajánlotta segítségét és csoportjának nem szólva, nyugodt lélekkel elindultak a több órás útra.

Lehetséges, hogy nem merült fel benne, hogy esetleg ő is hiányozhat valakinek?! Vagy elképzelhető, hogy égből pottyant "zsákmányát" akarta monopolizálni?

Csupán néhány kiáltásba, vagy két percnyi gyaloglásba került volna, hogy társait lelkiismeretesen tájékozassa a hideg éjszakában, ismeretlen területen tervezett útjáról. Egyetlen zseblámpával. Az így előálló veszélyek csak másodlagos tanulságai a történetnek, de meg kell jegyezni, hogy a Különleges Mentőszolgálat mentési naplójában nem egy hasonló módon adódott eset szerepel.

Végülis szerencsésen eljutottak a menedékházig. A visszaút, amit a fiú egyedül tett meg, már problémásabb volt. A menedékház épületét övező erdőben eltévedt és csak a patak egy távolabbi pontjának meglelésével tudott újra tájékozódni. Így került vissza csapatához, akik őszinte csodálkozására nem a tűz körül énekeltek. Az eltűnt főiskolás fiatalember három és fél - négy órát volt távol. A keresés, annak technikai háttere, valamint a mozgósítások sok időt, energiát, pénzt követeltek, a hátramaradt társak kedvéről nem is szólva.

A megbízhatóság az emberi lét egyik legfontosabb követelménye, nem játszhatunk vele, különösen akkor nem, ha a legcsekélyebb veszélyt is figyelmen kívül hagyjuk!

(A történet szereplőit csupán erkölcsileg lehet elmarasztalni, ezért személyükről közelebbi információt nem adunk.)