A Karancs, a Medves és a Heves-Borsodi-dombság

Először is megpróbálom definiálni a címet, ez egy régi turistatérképnek a címe, ami azt jelenti, hogy hegységek nevei idehaza, és nem is akármilyen szépségűek. Állítólag ezt a térképet már nem forgalmazzák (elnézést, ha tévesek az infóim) teljesen érthetetlen módon, pedig ez a terület geológiai látnivalókban hazánk leggazdagabb része (Balaton-felvidék mellett) nagyon csekély turistaforgalom mellett. Ezt fogom most bemutatni.

Alapvetően három túrámat írom le kiegészítve számos kisebb túrákon látottakkal.

1. Karancs-Medves körtúra Salgótarján körül

Az első útvonal még viszonylag ismertebb, ez pedig a Salgótarjánból kiinduló és oda is érkező S jelzésű körtúra, ami egynaposban meglehetősen combos túra.

A kiindulópont egy eléggé "különleges" város, hiszen a kárpát-medencei városok szerkezetére alapvetően elmondható, hogy történelmi belvárosból, majd az azt követő lakótelepekből és az utóbbit is körbevevő kertes házakból áll. Salgótarján ez alól kivétel, ugyanis a belváros közepe is csupa beton, kizárólag szocialista betonépítmények alkotják, egyszóval nem kifejezetten turista-csábítóhelyről van szó. Nézzük ennek az előnyét, több idő jut a túrázásra, ahogy leszállunk a vonatról, az S jelzésen pillanatok alatt el lehet hagyni a várost, így hazánk egyik legrondább helyéről rögtön azonnal talán a legszebb helyére csöppenünk át. (Az esetleges salgótarjáni olvasóktól elnézést kérek az előbbi véleményemért).

Ahogy elindultam az S jelzésen egy meredek kaptatón, egy gyönyörű körpanorámás sziklakilátóhelyhez, az 542 m magas Pécs-kőre jutottam, ahonnan a körpanoráma: http://youtu.be/Q7aqrdz5EvM. 

Jól belegondolva, középhegységekben természetes kilátóhelyeken nem gyakori a 360 °-os körpanoráma, a Pécs-kő ezen kevés helyek közé tartozik. Két képei is teszek fel innen, az elsőn Salgótarján északi részét és a Karancsot láthatjuk;...

...a másodikon pedig Zagyvarónára és a felette lévő Medves fennsíkjára és távolban magára a Medves hegyére láthatunk rá.

Tovább folytatva az utat egészen Szilvás-kőig hosszan erdei útszakaszon vezet az S jelzés, amikor kétszer is jártam ezt az utat, akkor hosszabb szakaszon ideiglenesen a kohász K-re (ez nem az OKT) volt terelve, de azóta visszahelyezték nagyjából az eredeti útvonalra. Útközben természetesen tehetünk kitérőket is, az egyik a Somlya (584 m), de ezen a csúcson a fáktól semmilyen kilátás nincs, a másik pedig Bárna környéke. Egy napos túrában ez a bárnai kitérő sok lett volna, viszont későbbi alkalommal azért Bárna környékén is jártam, ami szintén sok szépséget rejteget. Az egyik a Nagy-kő (519 m),...

...amelynek a tetejéről szinte az egész Heves-Borsodi-dombság, a Bükk...

...és a Mátra is belátható.

A Nagy-kőt egyébként a Heves-Borsodi-dombságra jellemző szurdokszerű völgyben közelítettem meg:

Idő hiányában a Kis-kőn (379 m) nem jártam még, biztos látványos az is, viszont a Bárnától északra lévő Szer-kőn igen, amelynek a csúcsa alatt szintén remek kilátóhely található keleti irányba, amerre a Heves-Borsodi-dombság északkeleti felét és a Bükköt is láthatjuk:

A kitérő után visszatérve az eredet túraútvonalra a Szilvás-kőhöz (625 m) jutottam, amely nem kevés geológiai látványosságot tartogat. Az egyik a bazalthasadékok, amelyek ugyan nem teljesen természetes képződésűek, hiszen ezek a szénbányászat hatására keletkeztek, viszont abban különlegesek, hogy némelyikükben állítólag nyárig megmarad a téli hótakaró, bár ezt személyesen még nem láttam, igaz, eddig mindkétszer szeptemberben jártam itt.

Azonban az igazi fő-fő látványosság a csúcs keleti oldalában lévő bazaltorgona, amely talán az egész Karancs-Medves-vidék leglátványosabb látnivalója:

A hazai gyakorlatnak megfelelően az S jelzés "természetesen" ezeket a látnivalókat elkerüli, a csúcsra  az Sháromszög jelzésen lehet feljutni, az egyes látnivalókat pedig a tanösvényen lehet elérni. A csúcs alatt kilátóhelyek is vannak, ahonnan keleti irányba nyílik kilátás. Az első képen közvetlenül az alattunk lévő Szilváskőpuszta 500 m-es fennsíkjára, azon túl a Bárna környéki hegyekre (bal oldalt Szer-kő, jobb oldalt Nagy-kő), valamint a Heves-Borsodi-dombságra és a Bükkre láthatunk rá,...

...a második képen pedig a Cseres-hegység keleti részére (vagyis Ajnácskő környékére) láthatunk rá (bal oldalt Pogány-vár, középen Ragács látható).

Újra az S jelzésen folytatva az utamat átkelve Rónafalun Magyarország legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkjára, a Medvesre kapaszkodtam fel:

A kép jobb oldalán érdemes megfigyelni, hogy a 625 m magas Salgó-vár és az attól jobbra lévő Karancs csúcsok milyen picinek néznek ki. Ezen a fennsíkon Magyarország többi részétől eltérően még mindig kissé intenzívebb a szarvasmarha-tenyésztés, az ilyen fennsíkokon lévő legelők inkább Felvidékre és Erdélyre jellemzőbbek. De még mielőtt elértem volna a fennsíkot, annak keleti pereménél szintén volt egy remek kilátóhely a Ragács csúcs felé (képen bal oldalt):

A kettővel ezelőtti képen látott fennsíkon, majd Salgóbányán át egészen Salgó-várig (625 m) gyalogoltam, de még mielőtt elértem volna, tettem egy kitérőt egy remek kilátóhelyre, a Boszorkány-kőre (571 m) is, ahonnan a körpanoráma: http://youtu.be/OjxGQc5EeMc

Két képet is teszek fel innen, az egyiken Salgótarjánt, valamint távolban a Cserhát vonulatait láthatjuk,...

...a másikon pedig Salgó várának romjait láthatjuk az alatta lévő bazaltoszlopokkal.

Az előbbi képen látható vár és a bazaltoszlopok közelebbről nézve:

Maga a várrom megtekintése ingyenes, és a tornya frankó kilátóhellyé van alakítva, ahonnan a kilátás a Medves-fennsíkra és a Szilvás-kőre (625 m),...

...déli irányba (közvetlenül előttünk a Boszorkány-kő, alatta Zagyvaróna, távolabb jobb oldalt Pécs-kő és Somlya, egészen távol pedig a Mátra),...

...a Somoskő környékére,...

...valamint Somoskőújfalura és a Karancs hegységre.

Mivel mindkétszer egy napos túra keretében jártam körbe az S jelzést, így idő hiányában nem nagyon tudtam volna letérni róla, de ha más formában túrázunk, mindenféleképpen érdemes Somoskőt is útba ejteni, végre oda idén nekem is sikerült eljutnom:

Mivel a falu és a felette lévő vár két különböző országban található, így sok éven át a faluból nem lehetett a várba felmenni, de szerencsére ma már ennek semmi akadálya nincs, így gond nélkül feljuthattam. Mivel hétköznap mentem április első felében, így a jegybeszedő bódénál nem volt senki sem. Ez Magyarországon nyilván azt jelentette volna, hogy lakattal minden le lett volna zárva, azonban Szlovákiában ilyen esetekben gyakran ingyen be lehet menni fizetős szurdokokba, parkokba és a fenti várromba is. A Somoskői-vár tornya szintén remek kilátóhely, ahonnan a kilátás Somoskő, és Salgó-vár felé;...

...valamint északi irányba a Polyána (1458 m, képen bal oldalon) és a Vepor (képen jobb oldalon) hegységekre:

A képen jobb oldalon a lapos hegycsúcs az 1338 m magas Klenóci-Vepor, ahol márciusban szintén jártunk. Szabad szemmel kivehető volt a Veportól keletre a Murányi-fennsíkés a Sztolica-hegységek is és még a hófödte Király-hegy(1948 m) is, de a fényképezőm azért annyira nem szuper, hogy ez utóbbit is lefényképeztem volna. A Polyánától keletre a Jávoros hegység is látható volt, de nem fért bele a képbe. Közvetlenül a vár alatt szintén található bazaltorgona,...

...talán ez a legismertebb az egész hegységben, de a korábban bemutatott szilvás-kői szerintem ennél jóval látványosabb, és a későbbiekben bemutatott szár-kői is. Közvetlenül a bazaltorgona alatt kőtenger is található, majd érdemes előbb a tanösvényen, majd a szintén S (nem azonos az előbbivel) jelzésen gyönyörű bükkösben tovább folytatni az utat Macskalyuk elhagyott településromjához, amely mellett kilátó is található, ahonnan szépen látszik a Somoskői- és a Salgó-várak is.

Emellett érdemes felkeresni még a Macskalyuk felhagyott bazaltbányáját is:

Visszatérve az eredeti S jelzésű útra, egy volt vasút alagúton...

...keresztül leereszkedtem Somoskőújfaluba, majd viszonylag rövid, de kemény kaptatón újra felfele mentem, ezúttal a környék legmagasabb pontjára, a 727 m magas Karancs csúcsra, amelyen egy jó állapotú épített kilátó található, tiszta időben nyilván ez  fantasztikus kilátást nyújt, hiszen az Északi-középhegység, a Selmeci-körhegység, és a Gömör-Szepesi-érchegység között helyezkedik el viszonylag magasan, így az előbbi három hegységrendszer hegységeire jó rálátást nyúlt, nekem azonban kivételesen tiszta időben még nem sikerült ide feljutnom, de azért kilátásban nekem is volt részem: http://youtu.be/DvYY0VqtZhs.

Kilátás Salgótarjánra és az attól keletre lévő Somlyára, valamint a Mátrára,...

...délnyugatra a Cserhát északi részére,...

...és a Medves-fennsíkra, valamint a Szilvás-kőre (képen jobb oldalt).

A Karancsról lefel jövet tettem még kitérőt a Kápolna-hegyre (687 m),...

...majd kellemes erdei szakaszon az S jelzésen fokozatosan leereszkedtem a Salgótarján fölötti Kálvária-hegyre, majd a vasútállomásra, pontosabban a mellette lévő autóbusz-pályaudvarra, ahol véget ért a túrám. Ez viszont pozitív dolog, hogy a vasútállomás és az autóbusz-pályaudvar egymás mellett van, bár így lenne minden településen. Az persze más kérdés, hogy a csatlakozások közel sem tökéletesek.

2. Cseres-hegység körtúra Ajnácskő körül

Ez már egy jóval kevésbé ismert útvonal, pedig legalább olyan látványos, mint az előbbi. A Cseres-hegység a Karancs-Medves Szlovákiába átnyúló része, tehát nem önálló hegység. Ez egy saját szervezésű túra volt tavaly szeptember elején.

Szerencsére sikerült néhány lelkes túratársal összeismerkedni, köztük autóval rendelkezővel, így az egyéni elképzeléseimet jobban sikerül megvalósítani, és ezáltal pl. a Felvidék hegységeit is megismerni. Ez a túra is így valósulhatot meg 4 fő részvételével, amely tömegközlekedéssel szinte kivitelezhetetlen lett volna 1 nap alatt.

A kiindulópontunk Ajnácskő, vasútállomás volt, de előtte még megnéztük Söreg várszikláját is,...

...amelyről kilátás is van Söregre:

A söregi bemelegítés után az igazi túra Ajnácskő, vasútállomásról indult a Z jelzésen Pogányvárra (578 m), amelynek fennsíkját bazalt sziklák veszik körbe, és ezek közül a déli oldalon lévők egyben gyönyörű kilátóhelyek is, ahonnan gyönyörűen látszik a Szilvás-kő (625 m), a Bárna környéki hegyek és távolban a Mátra, és természetesen a Heves-Borsodi-dombság is.

Miután kigyönyörködtük magunkat, ezután a Z-ön továbbfolytatva az utunkat rövidesen még szebb körpanorámás kilátóhelyhez, a Tilics (475 m) csúcsára érkeztünk, ahonnan...

...gyönyörűen látható Ajnácskő a közepén lévő vársziklával, a településtől délkeletre lévő Ragács (537 m), valamint az utóbbitól északra lévő Zaboda (469 m) és Szár-kő (486 m) csúcsok. Körpanoráma a Tilicsről: http://youtu.be/y0f-nEyFYNA.

Természetesen itt is pihentünk egy kicsit, majd leereszkedtünk Ajnácskőre, ahol tettünk egy pici kitérőt a vársziklához.

A szikla legtetejére felszerelés nélkül eléggé körülményes lett volna felmászni, de a várszikla oldalából is volt szép kilátás (a képen északi irányba láthatunk):

A kitérő után a Z-ön elhagyva a települést előbb kényelmes, lankás úton, majd a Ragács csúcsa felé fordulva meredek kaptatón értük el a Ragács csúcsrégiójában lévő impozáns bazaltsziklákat. Korábbi képeken már többször is láthattuk a Ragácsot, azonban érdekes módon egyiken sem látszott, és a valóságban sem, hogy a teteje mennyire sziklás...

...és ezáltal a csúcs bizony 360 °-os panorámát nyújt: http://youtu.be/fKztzLVOX0o

Innen szintén gyönyörűen látható Ajnácskő és vársziklával, és az előbbiekben tárgyalt Pogányvár fennsíkja, valamint azon túl (képen) jobbra Béna hegye, amelyen a Bénai-sziklák található, az még kimaradt nekem.

Délnyugati irányban látható a Medves fennsíkja, amelyet a képen jobbról a Medves csúcsa, balról a Szilvás-kő zár, valamint távolban a Mátra vonulata is.

Feltétlenül érdemes északi irányba is eltekinteni,...

..., ugyanis közvetlenül előttünk (képen bal oldalt) látható a Szár-kő (486 m) csúcsa az oldalában lévő bazaltorgonával, távolban a Gömör-Szepesi-érchegység vonulatai, és bármennyire is hihetetlen, a képen egészen távol középen az Alacsony-Tátra keleti végén található 1948 m magas Király-hegy látható. Szabad szemmel a  tévétorony is látszott a tetején, a formája alapján is egyértelmű, hogy az a Király-hegy, nyári félévben rendkívül ritka az ennyire kristálytiszta levegő, hogy ilyen távolságból lefényképezhessem. Az előbbi hegytől délkeletre (képen jobbra) nagy valószínűséggel az egész Gömör-Szepesi-érchegységrendszer legmagasabb pontja, az 1476 m magas Sztolica-csúcs látható. Reményeim szerint az utóbbi két csúcsra idén még sikerül összehoznom egy túrát. A képen bal oldalt távolban látható még a Murányi-fennsík vonulatai, valamint attól is nyugatra (képen már nincs rajta) a Vepor és Polyána hegységek.

A kilátószikláról letérve a csúcson megtalálható az eredeti vulkáni kürtő is, vagyis egy zsomboly...

...amelynek közvetlenül a szélénél vezet a jelzett turistaút, és semmilyen korlát, rács nem található itt. Tény és való, hogy a szlovákoknál a veszélyes sziklafalakhoz sem igen szoktak korlátokat helyezni (pl. Tamásfalvi-kilátó a Szlovák Paradicsomban), azonban itt a Ragácsnál ez kissé majdnem veszélyes, mindenesetre a Ragácsra éjszakai túrát semmiképp sem javaslok. Egyébként ilyen veszélyes üregek hazánkban a Bükkben lévő Cserépváralja fölötti várhegy oldalában lévő barlanglakásoknál is találhatóak, de azért ott az ösvény kissé távolabb vezet az üregektől.

Az előbb tárgyalt üregen kívül mind a Ragács, mind a korábban bemutatott Pogányváron számos bazaltbarlang található távolabb a jelzett turistautaktól, de ezeket idő hiányában nem kerestük fel (nem is lett volna teljesen legális a fokozottan védett területen).

A Ragács után a Z-ön továbbfolytatva az utunkat egy forrás és kulcsosház (?) érintésével Zaboda-nyeregig mentünk, ahol a többiek már kezdtek eléggé fáradni, nekem viszont eltökélt szándékom volt, hogy felkeressem a Szár-kőbazaltorgonáit, így az a döntés született, hogy én egyedül kicsit gyorsabb tempóban teszek kitérőt Szár-kőhöz, a többiek pedig az S-án Zaboda (469 m) csúcs érintésével leereszkednek Ajnácskőre, én meg majd utánuk. Az eddigi szakasszal ellentétben a jelzések kezdtek kissé hiányosak lenni, ráadásul az egyik kereszteződésben rossz irányba vittek a jelzések, a térképen egyébként jól volt jelezve, szerencsére egy idő után ez feltűnt, de így is sikerült tennem felesleges kitérőt. Miután visszatértem a helyes irányba, utána kopott jelzések csak elvétve akadtak, és az ösvényen is látszott, hogy ember nem igen jár rajta, pedig nem is akármilyen geológiai szépséghez, a szárkői bazaltorgonákhoz vezet.

A bazaltorgonák teteje egyúttal remek kilátóhely is: http://youtu.be/cabH4jqkNfc, a videón kb. 10 s-nél szépen látszik a Ragács (balra) és a Zaboda (jobbra) csúcsok. Távolban a Bükk vonulata is gyönyörűen látszott,...

...a képen távolban jobb oldalon látható sziklás képződmény bizony a Bélapátfalva melletti Bél-kő.

Miután kigyönyörködtem magamat, a Z-ön elindultam visszafele a Zaboda-nyeregbe, majd a S-án Ajnácskőre. Mivel már eléggé estefele járt, egy jelzetlen úton kikerültem a Zaboda (469 m), a többiek elmondása szerint a csúcson szintén szép bazaltsziklaformák találhatóak, bár kilátás nincs fentről. Ahogy visszatértem az S-re, többször is mezőre jutottam ki, ahonnan szép rálátásom volt Ajnácskőre a lemenő Nap fényében. A jelzés egyébként eléggé érdekes helyeken van felfestve, van, ahol teljesen járhatatlan susnyásba vezet be, miközben a közelben jól járható jelzetlen szekérutak is vannak. Mindenesetre mivel már jó részt mezőkön haladtam, így eléggé egyértelmű volt, hogy hová kell mennem, még ha a jelzés nem is mindig volt meg. Megjegyzem, hogy idehaza is és Felvidéken is az eddigi eltévedések jórészt sárga jelzésekhez volt köthető. Ajnácskőn újra találkoztam a többiekkel, így együtt folytattuk az utat a vasútállomásig, ahol az autónk volt hagyva.

Hazafele a Füleki-várat sajnos már nem sikerült világosban lefotóznom.

Gondolhatnánk, hogy egy gyönyörű, napos, szeptemberi hétvégi nap sok-sok ritka természeti látnivalóval tarkított térség nagy-nagy tömegeket vonz, de nem! Ezen a napon Pogányváron egy emberrel, valamint a Ragácsra felvezető úton egy kisgyerekes családdal találkoztunk, így a településeket leszámítva összesen 4 emberrel találkoztunk. Elgondolkoztató, hogy mennyi ember járhatja ezeket a hegyeket, ha nincs ilyen szép idő, hétköznapról nem is beszélve. Meelőtt leértem Ajnácskőre, a többiek bementek a helyi kocsmába, ahol igen csak elcsodálkoztak, hogy Budapestről lementünk a környékükre túrázni. A túraszervező oldalakon korábban ugyan volt egy-két túra kiírva Ajnácskőre és a Pogányvárra, de azok a túrák sem érintették az Ajnácskőn túli hegyeket (Ragács, Szár-kő, Zaboda), pedig az igazi látványosságokat pont ezek rejtegetik.

3. Heves-Borsodi-dombság vándortúra

Most pedig egy magányos vándortúrámról írok, amelynek során március végén Hangonyból Istenmezejéig mentem 2 nap alatt (eredeti terv szerint Mátranovákig mentem volna).

Heves-Borsodi-dombságnak a neve is eléggé lekicsinyítő, hiszen számos 500 m feletti pontja van és eléggé tagolt is, az ösvények "hullámvasutasak", tehát a túrákba bőven lehet szintet tenni, így ez semmiképp sem dombság, hanem hegység, amelynek a fő-fő nevezetességei a különféle homokkőfalak, ennek ellenére a turisták előtt szinte teljesen ismeretlen.

Mivel nemrégiben meghibásodott a számítógépem merevlemeze, így ennek a túrának a képeinek a döntő része elveszett, de szerencsére az eset előtt a leglényegesebb képeket még feltöltöttem a Facebook-ra, így azért tudom szemléltetni a túrát.

Hangonyból indultam, elnézve egyes emberek nemzetiségét, kissé sietős tempóban hagytam el a falut egy szekérúton nyugati irányba az országhatár felé, az út fokozatosan emelkedett kellemes mértékben, és amíg nem értem el az erdőt, hátam mögött egy meglehetősen szép panoráma bontakozott ki, hátranézve szépen beláthattam Hangony környékét. Ahogy elértem az országhatáron futó északi zöldet, kitérőként északi irányba fordultam, hogy kissé hullámos, de nagyon kellemes útvonalon Barát-főhöz érjek, amelynek a csúcsán egy geodéziai torony található. Mivel ez szintén az Északi-középhegység, a Gömör-Szepesi-érchegység és az Alacsony-Tátra között helyezkedik el, így természetesen a panoráma különleges szépségű: http://youtu.be/HezlEfyMy_8.

Mivel még március volt, így a fák még nem voltak lombosak, a napállás is kissé alacsony volt még és annyira nem is volt kristálytiszta a levegő, így nem sikerült nagyon jó képeket készítenem innen, szabad szemmel azért jól kivehető volt a Mátra, a Bükk, a Heves-Borsodi-dombság déli része, a Gömör-Tornai-karszt, a Sztolica-hegység és a hófödte Király-hegy kivehető volt. Aki szép képekre vágyakozik, javaslom, hogy látogassa meg a http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3536 remek oldalt. A toronyból látszott, hogy északabbra homokkősziklafal is található, de annak elérése már nagy kitérő lett volna. Utólag persze másképp csináltam volna, Hangonyt célszerűbb lett volna északról elhagyni, és arról felmenni az északi Z-re, így jobban bejártam volna a Vajdavár homokkővidékét. Viszont nem így tettem, majd legközelebb. A toronytól visszafele indultam el az északi Z-ön, majd a jelzetlen Nagy-Golotka-völgybe ereszkedem le, amelyen egészen a Hangonyi-tóig jutottam. Útközben elhaladtam egy szép homokkősziklafal mellett is:

A Hangonyi-tó ugyan mesterséges, de szép környezetben található. Onnan egészen az Ökör-hegy aljáig a P jelzésen folytattam az utamat szó szerint hegyeken-völgyeken át. Amikor felértem egy gerincre, a szomszédos gerincekre nyílt némi kilátás. Az első nap csak Palinapusztáig jutottam, amelynek a közelében találtam egy remek táborozó helyet, a térképem kulcsosházat is jelzett arra a pontra, de abból már csak pár tégladarab volt meg. Viszont a következő napon érintett vadászházak, kulcsosházak már teljesen jó állapotban voltak. Reggelre a sátram kívülről tiszta dér volt, de jól belegondolva nem volt ez csoda, hiszen Zabar közelében jártam. Másnap az utamat tovább folytattam a P jelzésen szintén völgyeken, bérceken át. Még mielőtt elértem volna az Ökör-hegyet, útközben valahol a Bábos-köz-orom környékén már komolyabb kilátásban is volt részem, igaz tarvágás által.

Gyönyörűen látható volt az egész Karancs-Medves vonulata. A képen távolban bal oldalon a Szilvás-kő, attól jobbra a Medes fennsíkja látható, a figyelmes szem egy nagyon pici púp formájában a Salgó-várat is kiveheti, amelytől jobbra a Karancs tömbje látszik, a fennsíkot jobbról pedig a Medves(637 m) csúcsa zárja.

A Heves-Borsodi-dombság legmagasabb pontja, az Ökör-hegy (541 m) előtt a P jelzésről áttértem a kohász K jelzésre, és lényegében azon folytattam tovább az utamat. A térképem jelez ennél magasabb pontot is a Hangonyi-tó mellett azonban az Istvánkúti-tető szemlátomásra sem tűnt 600 m magasnak, eléggé gyanúsnak tűnt nekem, és ezt meg is érdeklődtem egy geográfus ismerősömtől, aki megerősítette, hogy ez a térképen elírás.

Az Ökör-hegy (541 m) csúcsán szintén tarvágás által, de volt kilátás keleti irányban is ellenfényben Borsodnádasd és a Bükk felé,...

...valamint a csúcson lévő, nem túl jó állapotú vadászlesből déli irányban is a Mátra felé:

A csúcson a K jelzésről átmenetileg letértem, mindenen keresztül leereszkedtem a Szarvas-kő-völgybe, amelyben számos kisebb löszös (?) szurdokvölgy található. Erről nem maradt képem, de szemléltetésnek teszek fel egy, a Gödöllői-dombságban, Pécel mellett található nagyon hasonló szurdokvölgyben készült képet:

Valószínűleg tartom, hogy az előbbi képen látható, közvetlenül Budapest mellett található szurdokot is kevesebben ismerik, mint a Rám-szakadékot. A Nagy-Szarvas-völgyben pont ugyanilyenek találhatóak szintén sok-sok kidőlt fával. A szurdokok felett viszont vezet egy jól járható szekérút is, amelyen könnyen el lehet jutni a völgy végére (elejére), ahol talán az egész hegység legnagyobb (de nem a legmagasabb) homokkősziklafal sorozata található.

Több, mint 100 m hosszon ilyen homokkősziklafalak helyezkednek el. A térképem barlangot is jelzett, de azt nem találtam meg.

Ezután a Nagy-völgyi-patak mentén a Z jelzésen Vállóspusztáig mentem, ahol ismét rácsatlakoztam a K jelzésre, majd ismét egy gerincre kapaszkodtam fel, majd onnan le a Hosszú-réti-patak völgyébe, azon jó hosszan mentem, utána megint egy gerincre kaptattam fel, ezúttal a 466 m magas Lóhullás-tetőre, amelynek a tetején számos rét található, így végre egy természetes kilátóhelyhez jutottam, ahonnan újra gyönyörűen beláthattam a Karancs-Medves vonulatát, a Mátrát, és távolban a Polyána és a Vepor hegységeket is, sőt, a hófödte Király-hegyet is ki tudtam venni halványan.

A képen lent Magyarország fagyzugos völgye, Zabar környéke, azon túl pedig balra Pogányvár, jobbra Ragács látható. Távolabb más, előbb megnevezett felvidéki hegységek is láthatóak voltak szabad szemmel.

Erről a nagyon kellemes hegytetőről Istenmezejére ereszkedtem le, ahol a falu határában szintén található egy szép homokkősziklafal, a Noé szőlője:

Eredetileg Mátranovákig szerettem volna menni, de azt számoltam, hogy Mártanovákon már nem értem volna el az utolsó buszt, így sajnos Istenmezejénél be kellett fejeznem a túrát. Azonban más túrák keretében már jártam a további szakasz egyes részein is, így képzeletben tovább tudjuk folytatni a túrát.

Istenmezejéről a K jelzésen egy újabb gerincen (Fehér-kő,Körtvélyes; azt nem tudom, hogy ezekről van-e kilátás) átkelhetünk a Szénégető-patak völgyébe, amelyen érdemes a P jelzésen majdnem végig menni, hiszen ismételten gyönyörű homokkő-sziklaalakzatokhoz juthatunk. A legszebb a Nagy-Lyukas-kő...

...amelyben barlang is található:

Emellett ebben a völgyben még kisebb homokkősziklafalak is találhatóak:

A völgyből jelzetlen szekérúton át lehet kelni Mátranovákra,...

...ha megtaláljuk a megfelelő utat, akkor a Fehérszék érintésével, ami szintén egy különleges képződmény riolittufából:

A Heves-Borsodi-dombság bizonyos részei egyébként a Mátra keleti részéhez (Domoszlói-kapu környékéhez) hasonlít bizonyos szempontból.

4. Amint a bevezetőben említettem, még néhány látnivalóval kiegészítem a blogot, amelyeket az előbbi 3 túrának az útvonala nem érintett.

• Kazár közelében a Magyar Kappadókia az előbb bemutatott Fehérszékhez nagyon hasonló riolittufa-képződmény:

• Váraszó környékén található a Heves-Borsodi-dombság, sőt az egész ország legmagasabb, 70 m-es homokkősziklafa, a Nagy-kő:

• Nógrádszakál melett található egy nem túl hosszú, de látványos szurdokvölgy, a "Palóc Grand kanyon":

Ezt igazából nem is tudom, hogy pontosan hová tartozik, a Karancstól is és a Cserháttól is külön van, mindenesetre Salgótarján környékén található, tehát a blogba beleillik. Ehhez még hozzáfűznivalóm lenne, hogy a szurdokból a Z+ jelzés vezet ki, nos én azon tavaly márciusban is alig tudtam a bozótban átküzdeni magamat (jelzés volt, tehát jó helyen jártam), igazából elképzelni sem tudom, hogy pl. júniusban hogyan is lehet ezen átmenni (mármint a jelzett úton). Ezt a túrát össze lehet kötni Ipolytarnóccal, amelynek a határában megkövesült miocén kori állatok nyomai és fatörzsek is találhatóak. Tavaly, amikor ott jártam, záróra után azzal a feltétellel bevittek Salgótarjánba, hogy népszerűsítsem őket, most megtettem. (www.osmaradvanyok.hu) Elnézést a reklámért, nem szoktam ilyet csinálni.

A Cserhát kilátóhelyeivel majd a Csúcspanorámák, kilátások blogsorozatom 3. részében kívánok foglalkozni (ha végre sikerül elkészülnöm vele; a szép, kerek cikkhez néhány túrát még meg kell csinálnom), azonban néhány ritka geológiai látnivalóját bemutatom ebben a blogban.

• Kishartyán (Salgótarjánnal szomszédos) mellett is létezik egy homokkősziklafal, amelyben mesterséges sziklaüreg is található:

• Bér közelében a Nagy-hegyen Európa szerte is egyedülálló andezitoszlopok vannak:

Annak ellenére, hogy ez nagyon egyedülálló az egész kontinensünkön (a közeli Szanda-hegyen is található hasonló képződmény, de az nehezebben fotózható), mégis alig tudtam megközelíteni az avarral benőtt ösvényen, ez bizony nem a nagy turistaforgalomra utal, pedig az andezitoszlopok fölött pompás kilátóhely is van).

• Végül az egyik kedvenc képemmel zárnám a cikket, amely Sámsonháza mellett készült egy felhagyott kőfejtő mellett:

A képen jól látható a megszilárdult andezit lávafolyás, valamint előtte épp ott parkolt a kedvenc autóbusztípusom, az Ikarus 266 egyik példánya. "Sajnos" (vagy szerencsére) ezekből már egyre kevesebb fut az országban, pedig a gyerekkoromban ez a busztípus a vidéki Magyarország meghatározó része volt. A busznak hibája volt, hogy laprugós kivitelben készítették, de a kasznija viszont nagyon jó volt sok ülőhellyel és a régi Ikarus 200-as családú helyközi buszoknak volt egyfajta feelingje.

Remélem, a blogommal sikerült valamilyen szinten bemutatnom ezeket a méltánytalanul hanyagolt hegységeket, és az olvasók közül többen is kedvet kapnak az előbbiekben tárgyalt látnivalókat meglátogatni túrák keretében.

Ervin