Táborozás télen

Mivel télen hamar sötétedik, és a táborverés is hosszabb ideig tart, mint nyáron, ezért mindig időben lássunk hozzá. Ha véletlenül túl hamar elkészülnénk, még mindig mehetünk egy kört a tábor körül, ha van még fölös energiánk. A megfelelő táborhely kiválasztása ilyenkor még nagyobb körültekintést igényel, mint máskor. Elsődleges szempont a biztonság (lehetőleg ne lavinaveszélyes helyet válasszunk, ld. Magashegyi veszélyek), és hogy a széltől védve legyünk. Praktikus az esti megállás előtt kicsit visszafogni a tempót, hogy a rajtunk levő ruha további nedvességet ne kapjon, esetleg kicsit száradjon is (ez persze pamut holmival nemigen fog sikerülni).

Télen menedékként a sátor illetve a hómenedék jöhet szóba, a szellősebb megoldások ilyenkor nem annyira praktikusak.

Sátor

Ha nincs (és nem is várható) túl nagy hideg, szél és hóesés (a hazai telek esetén ez egészen gyakori) akár egy három évszakos sátor is megfelelhet, feltéve, ha jól zárható (mert pl. a szúnyoghálón elég jól be tudja fújni a havat a szél). Igazán télies időjárás esetén ezt a megoldást inkább felejtsük el, mert ezeket a sátrakat nem arra tervezték. A téli sátrak általában erősebb anyagúak, a váz anyaga is erősebb, és általában több merevítő rúd van hozzá, mint a három évszakosokhoz. Valamivel nagyobbak is, mivel több felszerelésnek kell elférni bennük, és persze több időt is töltünk odabenn, mint nyáron. Ezek miatt is fontos a jó tágas előtér is. Mivel télen nehezebb jól kicövekelni, ezért elterjedtebbek az öntartó sátrak, különösen a dóm és alagút alakúak. Katalógusban láttam már tipi alakú téli sátrakat is, ezek némelyike fűthető (Kifaru, Titanium Goat). A sátor fala legyen olyan kialakítású, hogy ne álljon meg rajta a hó, és a szél se nagyon találjon "fogást" rajta (meredek oldalfal, lekerekített formák).

A sátor helyén célszerű előre letaposni (tömöríteni) a havat, mert ha ezt elhagyjuk, akkor később a testünk alatt fog besüppedni. A szél és az általa hordott hó ellen szoktak hófalat is építeni a sátor köré, fáradhatatlan emberek kettőt is. Az első fal ideális távolsága kb. 2 m a sátortól, így a lerakott hó (állítólag) nem éri el azt. A kettős fal koncepciója az, hogy így a szél a két fal között rakja le a havat. A sátor kihorgonyzása hagyományos cövekkel hóban elég nehézkes, sokan a síléceket és hasonló tárgyakat használják erre a célra, vagy kövekhez, hóval töltött zacskókhoz kötik ki (ez utóbbiakat bele is fagyaszthatják a hóba, ami elég stabil megoldás). Hóesésben gyakran meg kell lökdösni a sátor falát, hogy a hó lecsússzon, nagyobb hó esetén a lecsúszott havat időnként el kell távolítani a sátor oldala mellől, mert az is berogyaszthatja. A sátrak előnye, hogy viszonylag gyorsan feldobhatók, így percek alatt kész a menedék. A külső hőmérsékletnél kb. 10 fokkal melegebb hőmérséklet érhető el bennük. Hátránya az ára, illetve, hogy egész nap cipelni kell.

 Hómenedékek

A hómenedékeket már sok portáltárs kipróbálta, több cikk (Hóból készíthető menedékek, Hómenedékek II) is szól róluk. Előnye, hogy helyi anyagból megoldható, így csak a kialakításhoz szükséges szerszámokat kell magunkkal vinni, nagyon jól hőszigetel (a legnagyobb hidegben is fagypont körüli hőmérséklet van odabenn), a szélnek, hónak is jól ellenáll, tetszőleges méretben kialakítható. Hátránya hogy kialakítása idő- és munkaigényes.

Nem konkrétan menedék, de a kényelmet szolgálja a hóba ásott főzőfülke. Ez egy kb. 1,5-2 m átmérőjű hóba ásott gödör. A kiásás során a havat a gödör szélére kell halmozni, így növelve a falmagasságot. A tüzet a gödör közepére kell rakni, a falakban ülőfülkéket lehet kialakítani. A hó visszaveri a hőt, és véd a széltől is.

Hálófelszerelés

Ha lemegy a nap, a hőmérséklet gyorsan lecsökken. A rajtunk levő ruha kezd egy kicsit hűvösnek tűnni, főleg, hogy a nap folyamán alaposan kimerítettük tartalékainkat, a tábor körüli kevésbé aktív tevékenység pedig, nem jár túl nagy hőtermeléssel. Ezért aztán felettébb valószínű, hogy olthatatlan vágyat érzünk, hogy minél hamarabb bebújjunk a jó meleg hálózsákba, és lehetőleg minél több időt eltöltsünk benne.

A hálózsák kiválasztásának legfontosabb szempontja, hogy a "komfort" hőtartománya biztosan megfeleljen a várható körülményeknek. Lényeges, hogy a komfortzónát lőjük be, ne az alsó, "még túléled" zónát, mert az elég kellemetlen élményekkel járhat, meg a gyártók amúgy is gyakran elég nagyvonalúan kezelik ezeket a számokat. És persze ráhagyással számoljunk, inkább legyen 5-10 fokkal melegebb az a zsák a kelleténél, mint ugyanannyival hidegebb!

További szempont a zsák megfelelő mérete és kialakítása. Ne legyen se túl nagy, se túl szűk, és legyen jól zárható, vagyis legyen benne állítható hőgallér, a fejre jól illeszkedő kapucni, és hőszigetelő betét a zipzár mentén.

A hálózsák töltőanyaga lehet pehely vagy szintetikus. A pehely (adott térfogat mellett) melegebb, kisebbre csomagolható, és nem megy olyan hamar tönkre, mint a szintetikus anyagok. Hátránya, hogy ha nedvességet kap, akkor drasztikusan lecsökken a szigetelő képessége, és terepen nemigen szárítható, továbbá drágább, mint a szintetikus anyagúak. A szintetikus töltőanyagok egyelőre nem tudják megközelíteni a pehely minőségét, az ebből készült zsákok valamivel nehezebbek, nagyobb csomagméretűek, kevésbé tartósak, cserébe olcsóbbak (sajnos nem sokkal) és jobban tolerálják a nedvességet, azaz gyorsabban száradnak. Mostanában a Primaloft és a Polarguard fedőnevű anyagokat tartják a legjobbnak közülük.

A legjobb téli hálózsákokat nem mindenki bírja megvenni vagy nem biztos, hogy igazán ki fogja használni (évente néhány napi használatért 60000-80000 forintot nem szívesen ad ki az ember). Léteznek megoldások, amelyekkel a gyengébb zsákokat "felturbózhatjuk". Közismert megoldás a "kettő az egyben", vagyis, hogy a 3 évszakos zsákra ráhúzunk egy nyárit, ez 10 fokkal is növelheti a komfortzónát. Arra itt is ügyeljünk, hogy ne legyen túl szoros, mert akkor összenyomódik a töltőanyag, és nem szigetel olyan hatékonyan. A hálózsákra húzott bivakzsák is javít a helyzeten, és ha kicsit jobban felöltözünk alváshoz, az is segíthet, különösen a sapka és a plusz zokni. Persze nem érdemes túlöltözni, vagy a napközben viselt nedves ruhában a zsákba bújni. Egyesek esküsznek a "párazáró rétegre" (vapour barrier), ez egy vízhatlan zsák, amivel kibélelik a hálózsákot. Állítólag csökkenti a test párologtatása okozta hőveszteséget, és nem engedi bejutni a nedvességet a hálózsákba. A módszer nem mindenkinek jön be, van, aki elkezd benne izzadni, van, aki ezt egy idő után abbahagyja, és van, aki nem, ez utóbbi reggel nedves ruhában ébred. Javaslom előzetesen kipróbálni, nem a terepen kísérletezni vele. Használhatunk különféle zsebmelegítőket (szenes, benzines, fizikai-kémiai), biológiai megoldást (összebújás, éjjeli nassolás a "belső égés" felpörgetésére) vagy melegvizes palackot is (ld. Folyadék fejezet).

A hálózsák a test súlya alatt összenyomódik, így az alattunk levő réteg kevésbé szigetel. (Sok hálózsákból ezért ki is spórolják az alsó töltőanyag réteget). A talaj felé elég sok hőt le tudunk adni, ezért itt további szigetelésre van szükség. Legelterjedtebb a derékalj, amelynek három típusa van: a nyílt cellás, a zárt cellás és az önfelfújó (meg a régi gumimatrac, de azt inkább felejtsük el). Télen legpraktikusabb a zárt cellás (pl. a Polifoam), mert nem szívja meg magát nedvességgel, jól szigetel és könnyű. Vihetünk belőle kettőt is, ha nagyon fázósak vagyunk. Ha elveszítjük (arra nem is merek gondolni, hogy valaki nem hoz) akkor jönnek a szükségmegoldások, pl. avarból vagy fenyőgallyakból.

Konyha

Étkezés

A téli túrán a nagyobb igénybevétel és a hideg miatt több energiát használunk el, így többet is kell bevinnünk. Ilyenkor büntetlenül tömhetjük magunkba a finomabbnál finomabb zsíros, édes, kalóriadús ételeket. Emiatt persze többet kell magunkkal vinnünk belőle, mint nyáron, és érdemes ráhagyással tervezni előre nem látható esetekre. A menü összeállításakor igyekezzünk nagyobb energiatartalmú ételeket választani, mert azok kisebb súly és térfogat mellett tartalmazzák a szükséges mennyiségű kalóriát (vagy kilojoule-t, ki melyiket szereti). Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az étel megfagyhat, így kerülni kell a nagy víztartalmú dolgokat (a víz amúgy is nehéz, ne cipeljük fölöslegesen, válasszunk inkább olyat, amihez csak az elkészítéskor kell vizet adni). Mivel folyamatosan hidegben leszünk, díjazni fogunk mindent, ami meleg, ezért vigyünk könnyen megfőzhető (gyors rizs, kukoricadara, zacskós leves) és meleg ital készítésére alkalmas dolgokat (tejpor, instant kakaó, tea). Ez utóbbiaknál kerüljük a koffeintartalmúakat (legalábbis este) mert serkentik a vizelet-kiválasztást, ami a nyugodt éjszaka legnagyobb ellensége.

A napot érdemes egy kiadós reggelivel indítani, valami meleg folyadékkal kiegészítve. A nap folyamán sokkal kényelmetlenebb körülmények lesznek, ezért hosszabb időre nem célszerű megállni, inkább csak rövidebb szüneteket beiktatni és gyorsan begyűrni valamit (csoki, olajos magvak, darab sajt, stb.) és inni rá egyet a termoszból vagy palackból. A vacsora megint bőséges lehet, be kell fűteni az estére, meg amúgy is ilyenkor van a legtöbb idő főzőcskézni. Ilyenkor kell pótolni a napközben elvesztett folyadékot is, tehát most se feledkezzünk meg valami meleg italról. Alváshoz készítsünk be valami gyorsan emészthető energiabombát (pl. csokit) amivel a belső fűtést felgerjeszthetjük, ha fáznánk.

Folyadék

Bár nem vesszük annyira észre, télen is rengeteg folyadékot vesztünk. A folyadékveszteség a kiszáradás és egyéb hatások mellett ilyenkor azért is veszélyes, mert romlik a keringés, így a végtagok könnyebben elfagyhatnak. A kihűlt test meleg folyadék bevitelével melegíthető fel a leghatékonyabban. Télen a víz az esetek többségében bőségesen előfordul a környezetünkben, egy baj van vele: általában meg van fagyva. A jég megolvasztása rendkívül energiaigényes, ezért ha lehet, próbáljunk folyékony vízhez jutni, pl. be nem fagyott patakból (azért a jégbe beszakadást ne kockáztassuk). Ha mindenképpen olvasztanunk kell, akkor praktikusabb a jég, mint a hó, mert sokkal kompaktabb, kevesebb benne a levegő, és nagyobb eséllyel tartalmaz oldott sókat. Hóból a tervezett vízmennyiség tízszerese kell (fél liter vízhez öt liter hó). Az olvasztáshoz az edény aljába öntsünk egy kis folyékony vizet (különben "odakozmál"), és csak lassan adagoljuk hozzá a jeget/havat. A csapadékból származó hó és jég nagyon kevés sót tartalmaz, azok pótlásáról külön gondoskodni kell! A felolvasztott víz könnyen újra megfagyhat, ha nem vigyázunk. Hasznos dolog a termosz, vagy a vizespalackra rossz polifoamból fabrikált szigetelő borítás. Estére egy palack meleg vizet a hálózsákba is tehetünk, ez egyben a lábunkat is melegíti (arra ügyeljünk, hogy jól záródjon a kupakja, mert nem túl szerencsés, ha elázik a hálózsákunk). Az étkezéskor használt ivóedény is legyen jó nagy, mert abban lassabban hűl ki a folyadék (meg így biztosan eleget iszunk).

Főzés

Télen a meleg étel-ital nagyban javítja a hangulatot, akár életmentő is lehet. A főzéshez hidegben több energia kell, a víz olvasztásáról nem is beszélve. Ehhez kétféle hőforrásunk lehet: a tűz és a különböző főzők.

A tűzrakás ilyenkor több nehézségbe is ütközik, a hullott fa a hó alatt van, ha meg is találjuk, elég nedves lesz, tehát a fákon levő száraz ágakra kell szorítkoznunk. A hó elég rossz alap a tűznek, megolvad, elnyeli a parazsat. Amennyire lehet, el kell takarítani, és egymás mellé fektetett ágakból megfelelő alapot kell készíteni. 

A nyílt tűzön elég rossz hatásfokkal lehet főzni (legalábbis a főzőkhöz képest), de ha van elég tüzelő, akkor ez nem probléma. A főzésen kívül a tűz mellett melegedhetünk, száríthatjuk a felszerelést, stb.

A főzőket alaposan kitárgyalja Tuareg cikke (Ez a cikk is később lesz feltöltve - by admin), mindenkinek javaslom elolvasni. Használatukat a tűzrakás már említett nehézségei is indokolják. Szerény téli tapasztalataim alapján a gázfőzőt kevésbé tartom megfelelőnek, mint a folyékony tüzelőanyagúakat, különösen komolyabb hidegben. Én egy egyszerű katonai konzervmelegítőt használok, ami elvileg bármilyen éghető folyadékkal működik, de legjobban benzinnel vagy petróleummal (ez utóbbival eléggé kormol). Az üzemanyaggal bánjunk óvatosan, mert mérgező, tűzveszélyes, stb.! Mindenképpen jól záródó, strapabíró edényben tartsuk, és lássuk el egyértelmű jelzéssel (nehogy véletlenül ezt húzzuk meg a pálinkásüveg helyett). Mivel ezek a folyadékok 0 °C-on nem fagynak meg mint a víz, tovább hűlnek, felveszik a környezetük hőmérsékletét. Ezért öntéskor legyünk óvatosak, mert a kezünkre ömlő -20 °C-os folyadék komoly fagysérülést okozhat.

Egészség, tisztálkodás

A téli túra legsúlyosabb egészségügyi veszélyei a kihűlés (hypothermia) és a fagysérülés. A kihűlés az egész test illetve a testmag hőmérsékletének csökkenése, a fagysérülés a test egy részének megfagyása. Ezekről, kezelésükről, megelőzésükről a Ha lehűl a test c. cikkben (Szintén később, de a téma aktualitására tekintettel legkésőbb egy héten belül kerül feltöltésre - by admin), és a Princeton egyetem honlapján olvashattok (ez utóbbi angolul).

A hideg miatt néhány tevékenység a megszokottnál sokkal kellemetlenebb tud lenni, mégis erőt kell vennünk magunkon. Az ember nem szívesen teszi ki a képtelen (szebbik?) felét a metsző szélnek, de nem túl egészséges dolog visszatartani az ilyesmit. A mosdás sem túl csábító elfoglaltság, pár napig nélkülözhetjük is, de hosszú távon nem mellőzhető. Bátrabbak a hóban is mosdhatnak (legalább a testhajlatokat tisztogassuk meg), kevésbé macho-k (és macha-k) a babatörlő kendőket is forgathatják.

Télen hasznosak tudnak lenni a krémek, mert a fagy és a szél könnyen kikezdi a bőrünket. A hó remekül visszaveri az UV sugárzást, ami amúgy is erősebb nagy tengerszint feletti magasságon, tehát napos időben simán leéghetünk. Az ajkakon (labium ORIS, a félreértések elkerülése végett) vékonyabb a bőr, ezért az még fokozottabban érzékeny, könnyen kireped, ami elsebesedik, esetleg el is fertőződhet. Ezt megelőzendő használjunk szőlőzsírt (ami szerintem télen fontosabb sok fetisizált használati tárgynál)

Egyéb okosságok

A napközben viselt ruházat gyakran átnedvesedik, akármennyire is igyekszünk ezt elkerülni. Az estének szinte biztos programja a ruha- és bakancsszárítás. Még ha nedvesen is meleg a ruházatunk, (és ezért fölöslegesnek tartanánk a dolgot) akkor is nehéz reggel felvenni egy kőkeményre fagyott pólót, neadjisten' bakancsot. Ha szerencsénk van, az esti tábortűz mellett üldögélve viszonylag kényelmesen megszárogathatjuk a holminkat. Ne legyünk türelmetlenek, és ne melegítsük túl a holmit, különösen a bőrt nem, mert könnyen tönkretehetjük. A szintetikus anyagok megolvadhatnak, a felpattanó parázstól kilyukadhatnak és elég gyúlékonyak is. Arra számítsunk, hogy a cucc kellemesen (?) füstszagú lesz, ezért hazaérve alaposan mossuk ki, vagy rejtsük el nem túrázó családtagjaink elől. (Főleg a hálózsákot rejtegessük, mert annak nem tesz jót a sok mosás). Szükség esetén a főző fölött, vagy a hálózsákunkban is száríthatunk kisebb darabokat, de ez utóbbit alaposan gondoljuk meg.

A bakancsot mindenképpen óvjuk a megfagyástól, mert nehézségeket fog okozni a felvétele. Ha nem volt túl nedves, legfeljebb recseg egy kicsit, de felvehető, és majd kiolvad a lábunkon, de egy csupa jég, merev valamiben mászkálni igen kellemetlen tud lenni. Esténként takarítsuk le róla a havat-jeget, stb.-t, amennyire lehet, szárítsuk meg, ha kell, kenjük át impregnálóval, és vigyük magunkkal a sátorba/menedékbe. Van, aki zacskóba rakja, és beteszi a lábához a hálózsákba (sőt olyat is láttam, hogy le se vette estére, abban aludt a hálózsákban, ugye Dani? )

A holminkat ne hagyjuk szanaszéjjel a tábor körül, amit lehet, vigyünk magunkkal a menedékbe. Egy jó kis hóesés pár óra alatt úgy rápakol húsz-harminc centi havat a holminkra, hogy olvadásig nem sok esélyünk lesz megtalálni (ez a hegyekben a nyári hónapokat jelenti, vagy még akkor sem). A sílécet, hótalpat és hasonló holmikat kinn hagyhatjuk, de ne fektessük a földre, hanem függőlegesen szúrjuk a hóba (így reménykedhetünk benne, hogy legalább a vége kilátszik majd).

Télen különösen fontos, hogy ne felejtsünk otthon semmit, amire szükségünk van (ezen szélsőséges esetben az életünk múlhat!), ezért mindenképpen írjunk ellenőrző listát, és ellenőrizzük (akár többször is), hogy mindent bepakoltunk-e. Amúgy is célszerű előre ellenőrizni, hogy befér-e minden a zsákba, ne az utolsó pillanatban kelljen szelektálni, vagy másik zsákot keresni. Az ellenőrző lista összeállításának maximalista (de talán legjobb) módszere, ha leltárba vesszük az összes túracuccunkat, majd erről a teljes listáról kihúzogatjuk azokat, amikre az adott túrán nem lesz szükség (a maradékot meg elvisszük). Ezt a listát egyszer kell megcsinálni, aztán télen-nyáron használható, csak a kihúzandó felszerelések változnak.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden portáltársnak, akik a témához kapcsolódóan annyi remek cikket és hozzászólást írtak, így megspórolták nekem, hogy azokról is nekem kelljen írogatni, valamint mindenfélét kipróbáltak, sőt le is fényképezték azt, így kellő képanyaggal is elláttak!