Túra a csatornák, a forróság, a gátak és a szél földjén
Írta: ToteszB 2013. jún. 9. 21:38

Az általam előzetesen lesajnált Körös 50 túra bebizonyította, hogy rejt kihívásokat egy alföldi túra teljesítése is. Minden tájon meg lehet találni a benne rejlő szépségeket, így a számtalan látnivalót nem feledem.

A Körös. Fotó: Kőrössy Tamás.

Itiner:

Tetszetős, színes borítású útvonalleírást adtak az Alföld TE rendezői a túra rajtjában. Itthon már betanultam az útvonalat, így nagyjából tudtam, hogy merre kell majd mennem. Maga az itiner az "all in one" elvet követte, azaz valamennyi táv leírását és térképét tartalmazta. A precíz leírásra szükség is volt, ugyanis a jelzések több helyen hiányosak voltak. Kortom ezért több helyen eltévedt, míg én az itinert felhasználva elég jól jöttem ki az apróbb korrigálásból. Kortom: 8, Totesz: 9

A Körös 50 túra itinere és igazolólapja.

Útvonalválasztás:

Soha az életben nem jutottam volna el Mezőberénybe, ha nincs az NB II-es túrabajnokság. Annak ellenére, hogy a Börzsöny és a hegyek szerelmese vagyok, a kezdeti motiválatlanságot letudva kifejezetten kellemeset csalódtam az Alföldben. Rengeteg a monoton egyenes szakasz, melyeket autóutak, szántóföldek, mezők és folyók öveznek, kereszteznek. A túra 90 százalékában egy centiméter árnyék sem volt, ami miatt a júniusi forróság nehezen viselhető. Mivel futni most nem tudtam, a szél enyhített a hőségen. A tehéncsordák, a gólyák, az őzek, a tanyák, és az a nádasban dalolászó madarak megszerettették velem ezt a környéket. Van egy "fílingje" ennek a vidéknek, még akkor is, ha sosem lesz olyan közel álló a szívemhez, mint a Börzsöny. Kortom: 7, Totesz: 8.

Alföldi látkép. Fotó: Kőrössy Tamás.

Versenyközpont:

Kifejezetten utálok vasútállomástól vagy buszpályaudvarról sétálgatni a rajtba. Pláne úgy, hogy váltóruhát is viszek magammal egy külön táskában. A rajthelyhez kb. 1700 métert kellett gyalogolni, és nem "picsongani" (hisztizni) akarok, de hát a kényelem az nagy úr. Első körben nehezen bukkantunk rá a strand oldalában lévő versenyközpontra, mert a főépület takarta. Viszont nagyon szervezett volt a sátor, sátrak. Külön a nevezés, külön az indítás, külön a büfé, külön a csomagmegőrző és külön padok a túra utáni étkezéshez.Kortom: 10, Totesz: 9.

Végtelenségbe nyúló töltés. Fotó: Kőrössy Tamás.

Szolgáltatások:

Ha erre nem adnék tíz pontot, akkor eltörném a kezem amiért rosszat írok. Minden ellenőrzőponton kaptunk folyadékot. És nem csak egy pohárral, hanem korlátlan mennyiségben. Ez pedig a rekkenő hőségben az Alföld aranyának számít. Az ellátás is bőséges volt, már ami az élelmet illeti. Cukor, csokoládé, választható módon megkenhető kenyér, és gyógyszer. Igen gyógyszer, ugyanis a térdsérülésem kiújult, ami miatt 25 kilométernél fel szerettem volna adni a túrát. Ám eszembe jutott, hogy mivel soha sem szedek be semmilyen orvosságot a pálinkán kívül, talán most hatásos lehet. Egy panadolt vettem be, amitől abszolút elviselhetővé váltak az igen komoly, a járást szinte teljesen meggátló fájdalmaim. Meg kell említenem azt is, hogy a célban eszméletlenül finom gulyást kaptunk. Ráadásul repetával is kínáltak. A szolgáltatások kategóriájába beletartozik, hogy a strand szolgáltatásait kedvezményesen lehetett igénybe venni, míg a túra után kulturált öltöző és zuhanyzó állt a rendelkezésünkre. Kortom: 10, Totesz: 10.

Csak elértük a végét Köröstarcsán. Fotó: Kőrössy Tamás.

Díjazás:

Szép oklevél és még szebb jelvény járt a teljesítésért, ráadásul utóbbit mi választhattuk ki három közül. Kortom: 10, Totesz: 9.

A Körös 50 túra díjazása.

Jelzések/szalagozás:

Nos, a jelzések sajnos több helyen hiányosak voltak a túrán. Persze az Alföldön nehéz jelzéseket festeni, ugyanis a gátakon nincsenek fák. A műutakon akadtak felfestések, valamint ahol lehetett, ott a fákra is próbáltak valamit alkotni az illetékesek. A szalagok több ízben olvadtak bele a környezetbe. A sárga szín nem volt túl nyerő a hasonló színű gazban. Bizony eszméletlenül kellett figyelni. Ami mindenképpen pozitív, hogy külön táblákat is kihelyeztek a rendezők, ezzel segítve a tájékozódást. Az útvonalleírás részletessége engem a kritikus pontokon kisegített. Kortom: 8, Totesz: 7.

Az egyik pusztát átszelő csatorna. Fotó: Kőrössy Tamás.

Pontőrök:

Ennyire még soha sem "szorultam rá" a pontőrökre, mint most. Amúgy sincsen baj senkivel semmilyen túrán, ráadásul vannak máshol is roppant kedves pontőrök, viszont ilyen segítőkészséget még nem tapasztaltam. 25 km körül gyógyszert kaptam, 30-nál nem akartak elengedni, amíg nem kapartam össze magamat, a mozgó pont után nem bírtam leereszkedni a gátról, ezért felhozták a süteményt, a folyadékot és a pecsétet., míg az utolsó előtti ellenőrzőponton egyszerűen szétszedtek a kedvességükkel. Ez annyit takar, hogy öt perc leforgása alatt megtömtek étellel, betáraztak folyadékkal, valamint villámgyorsan kiszolgáltak a büfében.  Elnézést, ha valakit kihagytam, nem volt szándékos, csak annyi segítséget kaptam, hogy már nehezen idézem vissza. Ezt a túrát, a teljesítést kizárólag nekik köszönhetem, ezért ha megnyerem az NB II-t, mindenképpen tartozom egy óriási köszönömmel. Meg a szombatiért is: nagyon szépen köszönöm! :) Kortom: 10, Totesz: 10.

A Körös 50 túra térképe.

Ár/érték arány:

A nevezési díj a bajnokikon a fele a meghirdetettnek. Ezért a 450 forintért annyi szolgáltatás és extrát kaptunk, amihez nem szoktunk hozzá. Eléggé túrázó-csalogató a rendezés, és tényleg csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Kedves gesztus volt, hogy aki feladta, azt autóval beszállították a célba. Kortom: 10, Totesz: 10.

A pontozás összesen: 72,5 (Kortom: 73, Totesz: 72)

Ami kimaradt az értékelésből:

Kortommal tudtuk, hogy mindössze egy közvetlen riválisunk nevezett a bajnokságban indulók közül. Ez a dobogós pozíciónk megőrzése céljából volt fontos. 9:18-kor, jóval a mezőny után indultunk. Hamar lehagytam Tomit, aki sajnos feladta a túrát 30 km-nél. A K100-as sérülése kiújult, a lába felhólyagosodott és nem érte volna el az utolsó vonatot, ha végigmegy.

Szenvedtem én is rendesen. A monoton gátakon roppant nehéz volt kitartanom. Eszméletlenül fájt a lábam, de Erdei Andris szavai zengtek a fülemben. Elhatároztam, hogy addig megyek, amíg nem esek össze. Igazából mentálisan voltam fáradt, testileg egyáltalán nem. Fel kellett hívnom Bogit, hogy adjon egy kis erőt, mert nem bírom. Szavai sokat segítettek. Egyre többet gondoltam a bajnokságra. Megéri szenvedni? Mi a fenéért csinálom? Minek utaztam el Mezőberénybe a hajnali vonattal? Sikerült összekaparnom magam, ami után elkezdtem gyönyörködni a tájban. Láttam őzeket, veszekedő gólyákat és hatalmas nyulakat. Egyre jobban tetszettek a csatornák és a folyók. A nádas hangjai megnyugtattak. Azt hiszem, sikerült eggyé válnom a természettel. A fájdalmaim enyhültek, élveztem a túrát. Bizony ez a vidék is mesés, és igenis meg lehet találni a szépet mindenhol, ha keressük. A cél előtti utolsó 2 kilométeren voltam kutyául. Számoltam a lépéseimet, és alig hittem el, hogy végül beértem. A könnyeimmel küzdöttem... Szánalmas vagy sem, kikészültem lelkileg.

Sosem voltam még országos bajnok semmilyen sportban. Nyertem már számtalan érmet, de ha az NB II-t esetleg megnyerem, akkor a kevés induló ellenére méltán állíthatom, hogy végre elértem valamit. Az NB II-vel bejárhatom az országot. Eljutok olyan helyekre, ahová másképp nem jutnék. Megismerkedhetek olyan emberekkel, akikkel később is tarthatom a kapcsolatot. A túra versenybíró hölgyével utaztunk haza, akivel roppant jót csevegtünk, és megismerkedhettünk a galgahévízi gyerekcsapattal is.

A korábban feltett kérdéseimre a válasz: megéri! És mindent meg fogok tenni azért, hogy bajnok legyek.

A túrával kapcsolatos adatok:

Táv: 49,5 km (GPS szerint 50,2)

Szint: 118 m

Teljesítés: 08:15:22

AVG: 145

MAX: 181

CAL: 6176

Hőmérséklet: ~30°C

Nehézség: 4/10

Leégtem, napszúrást kaptam és vasárnap moccanni sem tudtam, de lehet engem hülyének tartani, akkor is megérte. És mindig meg fogja érni. :)

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.

(Pest, 1844. július.)