2012. szilveszter estéjén Diósjenőről indultunk, 20:30-kor a vasútállomáson, a restiben még megittunk egy kis indítót. Ott már ment a dajdaj és igen furcsán néztek ránk, hogy mi ilyenkor akarunk felmenni a Csóványosra?? Biztos, ami biztos alapon azért megkérdeztem, meddig vannak nyitva, ha véletlen visszafordulnánk.. ami természetesen nem történt meg 

A faluban az indulásunkkor egyre nagyobb lett a köd, szinte az orrunkig nem láttunk, de sejtettem, hogy feljebb a hegyen nem lesz olyan vészes a helyzet.

Igazam volt, ahogy egyre feljebb jutottunk, úgy tisztult ki az erdő, a Hold teljes fényével mutatta nekünk az utat.  Amire nem számítottunk, hogy utunkon sokszor megcsusszanunk, olykor padlót is fogunk, de nem adtuk fel, haladtunk rendületlenül felfelé  

A tél ellenére nem volt olyan hideg az éjszaka, szinte még izzadtunk is az úton. Néha meg-megálltunk, szusszantunk is.. csodáltuk az éjszakai erdőt a Hold megvilágításában. Saccolgattuk: felérünk éjfélre.. nem érünk fel?? hát, nem sikerült, így a végcélunk előtt 300 méterrel ért minket a boldog 2013-as szilveszter.

De továbbra sem adtuk fel, csak mentünk és végül a pezsgőt Csóványoson, a toronyban bontottuk ki.

Meglepetésünkre nem csak mi voltunk ilyen eszementek: már menet közben megelőzött minket egy 4 fős fiatal csapat, ők fel is értek időben. A toronyban szinte csúcsforgalom volt, viccelődtünk is: megnyugtató a tudat, hogy nem csak nekünk ment el az eszünk szilveszterkor 

Kis pihenő után elindultunk a Nagy Hideg-hegyi turista házhoz, hogy még jobban megmelegedjünk, ott azért mégis kellemesebb az idő a pihenésre. Ezen a szakaszon, lefelé már jobb volt az út, csak néhány helyen volt jeges. Elértünk a turista házig, ami szintén tele volt emberekkel, de szerencsénkre még időben érkeztünk, így tudtunk meleg ételt is rendelni. 
Aztán gondolkodtunk, hogyan tovább, mert ugye haza is kéne érni, de ahhoz előbb le kellene jutni a hegyről! Busz menetrend nézés, távolság számítás, gyors tanakodás, döntés. Lett volna annyi időnk, hogy a legközelebbi faluba bemenjünk a távolsági buszhoz, ami úgy 7 km-es út, de jöttek  a gondok: a kis pihenőtől mindenki eltunyult, rátört a fáradság és amire nem számítottunk: a velünk tartó kutya lesérült. Lehet, hogy belelépett valami szúrós ágba, vagy a jég sértette fel a talpát, de így igencsak lelassultunk, az idő pedig a busz indulásáig vészesen fogyott. Próbáltam a társaságot noszogatni, megkeresni a rövidebb utat, hogy hamarabb odaérjünk, de a kutyus miatt a tempó lassú volt. Volt, amikor a gazdája a nyakába véve hozta, hogy ne miattuk késsük le a buszt, de aztán végül felhívta egy ismerősét, nem jönne-e ki értünk.. szerencsénk volt, az illető taxis és megígérte, hogy  9 személyes kisbuszával várni fog minket, mire leérünk a faluba. 
Nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem kell rohanni, de még mindig hátra volt jó 4 km utunk a faluig - addig pedig volt pár kisebb-nagyobb padlófogás  A legnagyobb esést nekem sikerült összehozni, mivel én mentem elől. Két keréknyom közt mentünk, amikor hirtelen megcsúsztam. Észhez se kaptam, már benne voltam az árokban. Mint egy teknős, vergődtem a hátizsákomon, két kezem a testem mellett beszorulva, a hátizsák két csatját (egyik a mellkasomon, másik a hasamon) nem tudtam kikapcsolni, így nem tudtam szabadulni sem a zsákomtól..  Végül három túratársam segítségével másztam ki az árokból. Szerencsére nem törtem össze magam, de igencsak beütöttem a lábszáram és a csuklóm is eléggé fájt. Majd - bár én bicegve - mindannyian folytattuk utunkat. A kutyus nagy büszkén le is előzött, már nem ő volt a leglassabb köztünk 
Végre leértünk a faluba - kb. 10 perccel késtük le a buszt. De a taxi tényleg várt minket, így boldogan és nagy hálálkodások közepette ugrottunk be a kisbuszba. 

Majd' 8 és fél órát túráztunk, 21 km-t tettünk meg szilveszter éjszaka. Mindenki arra a következtetésre jutott: jó kis túra volt, de lehet, hogy jövőre más programot fog választani