Előző nap: Magas Tátra és Káposztafalvi karszt 1.nap - Hernád áttörés és Vörös kolostor

A tegnapi bemelegítő kirándulás után jöhet egy igazi túra - nem is gondoltam még ekkor hogy mennyire igazam lesz :) Mostmár nem háttal a Tátrának hanem szembe vala indultunk Ótátrafüredre, ahonnan a sikló indul felfelé.

A Lomnici csúcs még Alsóerdőfalváról

Miután megérkeztünk Tarajkára, elindultunk a Tarpataki vízesés felé a zöld jelzésen. 

Csoportkép a vízesésnél:

Itt elég sokat időztünk, hiszen volt mit fényképezni. Majd nekivágtunk a hegynek.Szinte elmondható hogy kiépített kőút vezet fel a hegyoldalban a Téry-ház felé. Azért nem kényelmes sétára kell számítani, főleg a vége tud izzasztó lenni :) A Rainer és a Zamkovszky kunyhó után a zöld jelzésen tovább haladva a Kis Tarpataki völgyben vezet utunk felfelé. 

"Kiépített út" a Kis Tarpataki völgyben. Szemben egy vízesés, fölötte pedig már látszik a Téry-ház

Visszanézve a völgybe

A vad sziklaalakzatok árnyékában pedig ott pihen a Magyar Kárpát Egyesület által 1899-ben épített Téry-menedékház

Megérkezvén a házhoz csodálatos látványban van részünk. Az Öt tavi katlant, amiben a ház is pihen, kellemes kora délutáni napsugarak sütik, az embernek olyan érzése támad, hogy rögtön csobban egyet a ház melletti tóban.

Csoportkép a Téry-háznál

A házban megpihentünk, ettünk, ittunk, majd tovább indultunk. Már nincs messze a hágó, találgatjuk vajon melyik lehet az :) Mint később kiderült, elsőre helytelenül a Kis-nyereg hágó volt a tipp :) Összességében elmondható hogy attól függetlenül hogy ősz volt, nagyon sokan voltak. Kerülgetni kellett egymást. Állítólag nyáron még többen vannak... De csak a házig :)

A hágó felé vezető út egyre zordabb és sziklásabbá alakult, már eltünt az eddig jól kiépítetnek tűnő út. Majd a hegycsúcs alá értünk. Itt ágazik el a Kis-nyereg felé a zöld jelzés, ami erősen cikkcakkba halad a Lengyel vidék felé. Mi a sárga jelen folytatjuk utunkat és nemsokára egy törmelékmezőn áthaladva elérjük a mi hágónk "beszállását". Innen lánc segítségével tudunk tovább jutni a meredek hegyoldalon mostmár egyenesen fel a hágó irányába.

Felérve a hágóra csodálatos látványban van részünk. Visszatekintve láthatjuk az Öt tavi katlan mostmár árnyékban lévő tavait

Átnézve a hágón pedig a még éppen napsütötte Vadászlejtő tavakra látunk le. Még néhány utolsó létrafok, egy kis törmelékmező ezen az oldalon is, és lejutunk a sok-sok tóval és annál több sziklával tűzdelt útra.

Itt a hegyen gyorsan sötétedik, és mire a Rabló házba érünk, már fel kell venni a fejlámpákat. Itt megpihenünk egy fél órára, hiszen hosszú út áll még előttünk, végig kell sétáljunk a Nagy Tarpataki völgyön is. A magunkhoz vett energia nem bír minket nyugton hagyni, indulunk is bele a sziklás, csillagos, hegycsúcsos, patakzúgós és vízeséses éjszakába. Többször megálltunk, hol a patak mellett, hol egy szikla tövében, volt hogy a csillagokat bámultuk, volt hogy a távoli hegycsúcsokat fürkésztük, ahogy a hold megvilágítja, miközben a közeliek teljes sötétségbe vannak burkolózva. Az éjszakai túráknak mindig van egy varázslatos hangulata, főleg egy ilyen vad környezetben. Aztán csak leértünk a már ismerős Rainer kunyhóhoz, majd Tarajkára, onnan pedig lesétáltunk Ótátrafüredre. Erősen de kellemesen elfáradva értünk vissza a szállásunkra.