Ha az ember körülnéz milyen látnivalók vannak a Káposztafalvi karszt és a Magas Tátra környékén, hamar rájön, hogy az az idő, amit a kirándulásra szánt, kevés, bármennyi is legyen az. Mi azért megpróbáltunk néhány utat besűríteni négy napba, kihasználva a hosszú hétvégét.

Péntek este munka után indultunk neki Budapestről két autóval. Éjfél körül érkeztünk meg Alsóerdőfalvára, a szállásunkra. Elfoglaltuk a kétágyas szobákat, majd aludni tértünk, hogy másnap korán kelhessünk.

Első napra a Hernád-áttörés és a Vörös kolostor volt betervezve. Rögtön, indulás után néhány km-t megtéve megállásra kényszerültünk, ugyanis elénk tárult az a csodálatos látvány, amit előzőnap este a késői érkezés miatt nem láthattunk.

Mögöttünk Alsóerdőfalva, felette a Tátra

Szembe pedig a távolban sejlik a Káposztafalvi karszt

A célállomás (Csingó) nehezen lett meg a sok megkülönböztethetetlen, vagy inkább megjegyezhetetlen szlovák településnév miatt. Parkolni nem szabad az üres placcon, mindenképp behajtanak minket a sorompó mögé, ahol legfeljebb 50m-t lehet menni az út végéig. Sebaj, kirándulunk, irány a Tamásfalvi kilátó. Néhányan közülünk egy rövidebb túrát mennek, a Száraz-fehér-völgyet veszik célba.

A sziklákon pazar a kilátás. Itt szoktak mászni is. 

Nemsokára leérünk a Hernád völgyébe, ahol sok helyen függőhidakon, sziklába szerelt pallókon, vagy éppen létrán mászva jutunk át. Útközben egy barlangot is találtunk.

Meseszép a Hernád völgye

Itt vezet utunk

Pallókon át a folyó felett. Néha a sziklák kihajlanak elénk.

Majd keresztül a függőhídon.

Végül létrákon mászunk fel.

A Hernádot magunk mögött hagyva indulunk a Vörös kolostor fennsíkja felé. Az időjárás az október végét meghazuttolva olyan napsütéssel fogad minkét hogy néhányan a réten elheverednek a napon. Arrébb családok labdáznak, az étteremben emberek üldögélnek. Van aki a kolostort járja körül. Mi is kipróbáljuk mindezen dolgokat, hogy semmi jóból ne maradjunk ki.

Mivel a délutáni nap egyre alacsonyabbról süti a varázslatos tájat, és mi még csak félúton vagyunk, elindulunk a fennsíkon tovább, viszont már irányban visszafelé. Útközben megcsodálhatjuk a délutáni színekben pompázó hegyeket, és a naplementét. Itt már azért fárad a csapat :)

Szinte sötétedésre érünk vissza a Hernád partjára, és követve a zúgó folyót már csak a lábunk szedésére figyelünk, mivel mást már nem látunk. Az erdő szélén szembetalálkozunk a csapat többi tagjával is, majd autóba ülve az egész napi túrázás következményeire keresünk megoldást többek között evés és ivás formájában. Mindeközben újabb túratárs csatlakozott hozzánk.