(Immunerősítő)

-         Gyuszi! Gyuszi, ébredj itt a kávéd! –

Hűha, biztosan jól viselkedtem, ha így indul a nap. Tálcán kapom a kávét. Semmi „ugorj fel büdös disznó, mert hasadra süt a nap” vagy „húúzzáá dógoznyi te ganyéé” és hasonlók.

Igaz, ilyet sohasem mond, de csak rá kell nézni az arcára, ha morcos valamiért.

-         Menni kellene édesanyádhoz, mert szakad a hó! –

No, akkor ma nem dolgozom, inkább megyek túrázni. A havat meg majd eltakarítom, ha abbamarad a hóesés, bár az is lehet, hogy elolvad estére. A munkámat is ráérek elvégezni. Imádom a hóesést, ki kell használni ezt az időt, mert a tél utolsó hóeséses túrája lehet.

A magányos téli túrához és a hangulatomhoz ilyenkor csak egyféle zene illik. Azon kevés jó dolgok egyike melyek Amerikából származnak, a blues. ↓

Írom ezt miközben a rock and roll atyját, hallgatom. (Gyengébbek kedvéért: Chuck Berry)

Merre induljak? Még nem tudom, de majd szokás szerint improvizálok.

-         Hozni kellene valami cukorkát vagy nyalókát a boltból kisfiam! –

Ezt már édesanyám kérte tőlem.

S lőn megvilágosodás!

Elfogyott otthon is a kedvenc cukorkám, amit nem kapok csak a szomszéd város egyik üzletében.

A legrövidebb úton is 13 km., de tudok egy rövidebbet a hegyen keresztül! Nagyjából 10 km. Elmegyek hát cukorkáért, édesanyám számára (és természetesen magamnak is hozok), ráadásul nyomulok egy jót a havazásban. Ilyenkor legszebb az erdő, mert a legkisebb ágacskákon is megvan a hó. Később a szél és a felmelegedés hamar tönkreteszi ezt a gyönyörűséget.

Rám fér egy kis immunerősítés így tél végén és az influenzaszezon kellős közepén. No, nem a cukorka erősíti, hanem a túra fogja majd.

Megyula mód bekapcsolva (kabát póló a hátizsákba) és hajrá!

Nincs hideg, mindössze -1 fok van, bár az erős északi szél miatt hidegebbnek érezni. A város határáig ruhában mentem, hogy a „normális” (?) többség ne botránkozzon meg! Azután felsőruházat a zsákba és nyomulás. Ebben a hóviharban nem valószínű, hogy bárkivel is találkozom az állatok, pedig nem lepődnek meg egy félmeztelen túrázón. A normális többség sem, de csak nyáron! Pedig ilyenkor az igazi! Sajnos a többség konvenciói számítanak, ehhez kellene alkalmazkodni. Ezért tart itt az ország!

Nem baj, rajtuk a dögvész pusztít és az influenza én, pedig egészségesebb leszek mint azt gondolnák.

Tulajdonképpen meztelen is mehetnék, de térdvédő az kellene, mert a hideg az ízületeket támadja és hát elgémberedett térddel, nem lehet biztonságosan menni. Ilyen időben elég egy pár kesztyű egy térdmelegítő egy jó cipő és egy pár meleg zokni. Férfiembernek másfél pár zokni kell, mert a nem mozgatott kiálló testrészeket átjárja a hideg. Marcsázva túrázni pedig….? (eléggé perverz ötlet)

Észak felé indultam, majd 1 km. után, északnyugat felé fordultam. Először kellemetlen volt a folyamatosan jobboldalamat harapdáló szél, de csak az első réteg jég felrakódásáig, mert ez a későbbiekben melegen tart.

Sok friss állatnyomot találtam már az első szakaszon is, tehát joggal reménykedtem, hogy sok állatot látok majd. Őzek, vaddisznók, nyulak, madarak és rókák nyomai mindenfelé. Teljesen frissek, mert a hóvihar gyorsan betemeti őket.

Felértem a „hegyre” mely a maga félelmetes 320 m-es magasságával a dombság legmagasabb pontja. Megálltam egy röpke pillanatra. Rajzoltam sárgával egy szép szívecskét a hóba, kedvenc kopasznyakúm számára. A képet természetesen csak vele osztottam meg!

Ezután már csak a trianoni emlékműnél álltam meg néhány kép erejéig.

Elképesztő, hogy a normális többség azokat a népeket majmolja, akiknek ezt köszönhetjük!

Itt egy friss keréknyom vezetett a völgy felé. A nyomtáv és a gumi mérete alapján egy Niva hagyhatta hátra. Később kutyanyomokat is találtam. Kistermetű kutya hagyta hátra őket. Azt gondoltam talán kóbor eb lehet. Egy ponton azután eltűnt a nyom. Mi van? Repülő kutya, vagy mi? Azután jött a felismerés az autónyomnál volt vége, tehát beszállt a kocsiba! Vadászkutya lehetett.

A város határánál megálltam jégteleníteni és felöltözni, hogy megfeleljek a többség ízlésének.

Elég a kabát úgy már nem látni, hogy nincs alatta semmi. A pólóm amúgy is csurom vizes, mert azzal töröltem le magamról a jeget és az olvadt hólét.

A hó még mindig erősen esett és a szél sem hagyott alább.

Divatos lakópark épül itt a város szélén. Találkoztam az első lakóval is egy hajléktalan személyében, aki az egyik félig kész ház lépcsője alatt húzta meg magát. 

Harminc éve egy millióval több volt az ország lakossága mégis volt mindenkinek lakása. Most meg egyre épülnek a lakóparkok és egyre több a hajléktalan, miközben fogyatkozik a nemzet. Hogy is van ez???

Még két kilométer a központ ahol a bolt van. Megvettem a cukrot és egy üveg szörpöt is, mert a házi elfogyott már. A vasútállomás várótermében leültem pihenni egyet, mielőtt visszaindulok. Akkor ért véget a tanítás a gimnáziumban, mert teli volt fiatalokkal. Ami kellemes látvány lett volna, de kicsit sem vagyok pedofil. A sok „sweet little sixteen” helyett (ha már Berryt hallgatok) inkább egy harmincas sugar baby vonzóan domborodó hátulsó traktusán feszülő farmer kötötte le a figyelmem.

Amint arról hamarosan meggyőződtem másokét is. Bejött két húszas évei végét taposó fiú és ők is ugyanerre a domborulatra figyeltek. Olyannyira, hogy miközben a büfé felé igyekeztek egyikük legázolta a lottózó elé kitett reklámtáblát, melyen ötmilliót ígértek.

Hatalmas csörömpölés és még nagyobb derültség! A szemgyönyörködtető alakzatok tulajdonosa rádöbbent mi okozta a malőrt és ingerlő ívekben mozgatva domborulatait, eltávolította azokat a váróból. Láthatóan teljesen tisztában volt azzal, hogy milyen hatást vált ki ezzel a másik nem egyedeiből.

Én is elindultam visszafelé, de egy kissé más útvonalon.

Sajnos a város szélén rögtön szomorú látvány fogad.

(Nem bosszankodom miatta, ezt is a normális többség egyedei teszik. Gondolom otthon is a küszöbre szarnak.)

Odafelé néhány madáron kívül egyetlen állattal sem találkoztam. Már elértem a Pest-megyei pirost, itt egy rövid szakaszon ugyanazon az útvonalon mentem, mint odafelé. Már nem látszottak a saját reggeli nyomaim, betemette őket a hó.

Épp a nyomokkal voltam elfoglalva, mikor egy népes őzcsapat vágott át előttem. Sajnos ők vettek észre előbb, mire feleszméltem már elillantak. Továbbra is sok friss vadnyomot találtam, de vadat nem láttam. Rókákra számítottam, mert tudom, itt a rókanász időszaka és ilyenkor gyakrabban mutatkoznak. Egyelőre azonban semmi az őzeken kívül. Kár, hogy nem figyeltem jobban még húsz méterre sem voltak mikor megugrottak!

Most a baloldalamat mardosta a továbbra is északi irányból fújó szél. A városban minden olvadt locsogott, de itt még nyoma sincs az olvadásnak. Nagyjából egy kilométerre népes őzcsapat nyoma a hóban. Talán egy órája járhattak ott. Nem hinném, hogy ez másik csapat nyoma. Bár sok az őz errefelé, de inkább az előbb látott társaság hagyhatta a nyomokat mikor legelni ment a repcére.

Fantasztikus érzés a zuhogó, kavargó hóesésben menni. Semmi zaj csak a szél süvöltözik kissé. A színek sem tobzódnak szürke, fekete és fehér minden, csak néha egy-egy fenyves zöld és barna sávja szakítja meg ezt a monotóniát.

Egy kanyar után kiérek a szántó szélére.

A mezővédő erdősávból épp egy róka szalad ki a nyílt területre. Semmi tőle megszokott óvatosság. Vagy megzavarta valami vagy, a párzás heve hajtja. Azután észreveszem a mezőn a másik kettőt. Épp kergetőznek, és ebbe kapcsolódik be az erdősávból kifutó állat is. Jó lenne fotózni, de ebben a hóesésben hiába zoomolok, ráadásul gépem sem az a profi szerkezet. Azért közelebb cserkészem magam. Csak ötven méter az erdősáv, ha sikerül észrevétlen odajutni, akkor lehet esélyem fotózni. Sikerült, csakhogy addigra már vagy száz méterre járt a társaság. Sebaj gyönyörködöm bennük. Szemmel láthatóan jó állapotban vészelték át a telet. Hatalmas kergetőzés folyik a szántón, nagyon fel vannak ajzva. Legalább öt percig nézem őket, mire eltűnnek a dombhajlat mögött. Én is folytatom utamat. Már csak három kilométer hazáig. Legalább 10 cm. hó esett. A szél néhol jól összehordta, térdig, derékig merülök, máshol pedig  kilátszik a föld is.

A város határát elérve látom itt is olvad tehát jó volt a megérzésem, nem lesz hosszú életű. Örülök, hogy előre hoztam a hétvégi túrát.

Hétvégén menjen sarat dagasztani, akinek nincs jobb dolga. Ha van valami, amit nem szeretek az a téli eső.

Jön a tavasz a természet megújulása. Másfajta szépségekkel ajándékoz meg majd, mint a tél.

Fagyterápia helyett jön a fényterápia!