A Déli-Bükk nem tartozik a hegység turisták által széttaposott helyei közé. Nem olyan, mint például a fennsíkok. De, éppen ezért, vagy ennek ellenére érdemes meglátogatni. Felkerestem a Kisgyőr és Sály feletti vármaradványokat. Így jutottam el Alsó-Kecskevár romjaihoz is. Hát, erről a helyről nem emlékezik meg gazdagon a történetírás. Amit a túra előtt felleltem róla, az csak ennyi:

„Kisgyőrtől nyugatra a Bükk Nemzeti Park területén a 491 méter magas Alsó-Kecskevár nevű hegycsúcson találhatók a romok. Iratokban nem említik, leleteket nem találtak. Feltehetően a XIII. század második felében építették. A kis alapterületű vár külső falainak alapjai három oldalon a földszint fölé emelkednek.

A várból szép kilátás nyílik a környező hegyekre és a Lator út fölött Sály községre.”

Nem akartam belenyugodni, hogy egy várnak nincs története. Gondoltam, legalább a név eredetét volna jó kideríteni. Szóval, azt kellene megfejteni, mit jelenthet az „alsó kecske”.

Na, nézzük. A kérődzők általában nem szoktak birkózni. A kismacskák hancúroznak sokat, de teheneket ritkán látni, amint hemperegnek a fűben egymáson és a fogukat vicsorítva fújnak egymásra. De még a harcos bakkecskék is csak öklelkeznek (van ilyen szó?) és nem alul-felül vannak. Tehát, a hancúrozós, birkózós, dominanciaharcos, első opció nem megoldás. Mi lehet a második opció? Talán a német „also” szóból eredhet? De mi értelme lenne a „tehát-kecske” elnevezésnek. Semmi. Ketteske is elvetve. Létezhet-e olyan, hogy a kecskék egymás hátára állnak, hogy elérjék a finom falatokat a fa tetején? Mint a farkasok, a „Forró vizet a kopaszra!” című mesében? És a legalsóról, a kopaszról nevezték el a várat? Ez is valószínűtlen. A kecskék, meg hasonló képződmények nem segítik a másikat a táplálék megszerzésben, hanem inkább befalják az ínyükre valót, mielőtt a társuk odaér. Ilyen jellegű, szervezett együttműködés nem tulajdonsága e fajtának. Harmadik opció is hamvába holt. Törtem még kicsit az agyam a várfalon. (képletesen.) Milyen esetben rendeződnek függőlegesen osztott térbe ezek az állatok? A képzeletem járta a hegyet-völgyet, nem úgy, mint Petőfié. Aztán eszembe jutott, hogy sokszor a bak és a nőstény bőszen elkezd küzdeni a faj kihalása ellen. Ennek bevett módja a szaporodás. A cél elérése érdekében, bizonyos akciót közösen végre kell hajtaniuk. Az esetek többségében a nőstény van alul. Igazából, nem is tapasztaltunk még más összerendeződést a művelet folyamán. Ne rójuk fel e fantáziátlanságot a résztvevőknek. Nyilván, nem véletlenül alakult így. Egyrészt, még ebben az önfeledt pillanatban is, a szemük sarkából figyelhetik a ragadozókat (a bak pillanatnyi koncentrációs problémái miatt, jobbára a nőstény feladata ez) és veszély esetén, egy szökkeléssel kibontakozhatnak a pozícióból. Másrészt, a könyveket falják ugyan a kecskék, de szó szerint. Nem úgy, mint, az emberek. Elfogyasztás után a Káma Szútrából már nehéz információt kinyerni, az a pacal által rendületlenül feldolgozásra kerül. Már, ha egyáltalán megírta valaki a kecske-szútrákat. Mindezek ellenére, azt hiszem, ez az opció tűnik a legéletszerűbbnek. Mármint a fajfenntartós, vertikális együttállás. Együttmozgás.

Ezen kis kitérő után, nézzük az elnevezés lehetséges folyamatát. Kész lett a vár, áll a kőműves a tetején, csípőre tett kézzel, jobbjában fándli, svájci sapka hátratolva, cigi a szája sarkában, lyukacsos pólóján malterpöttyök. Busa szemöldöke alól, hunyorítva bámul az Alföld felé. „Na, mi legyen ennek a várnak a neve?” Néznek tanácstalanul a segédmunkások is, akik akaratuk ellenére, kényszermozgással füttyögni szoktak, ha miniszoknyát látnak. Észreveszi az egyik, hogy egy kecskepár szerelme virágba borult a vár alatt. Meg is szólal a munkás: „Főnök, olyan szép az az alsó kecske, a nőstény a bak alatt, legyen a vár neve Nőstény-Kecskevár!” Gondolkozik a mester, gondolkozik erősen és mondja aztán: „Majdnem jó ez, majdnem jó! Benne van az ember alkotta művek és az állatok dicsérete is. De ennek a nőstény szónak van valami vadul erotikus töltete. Talán, nem illik ebbe, az érzékien romantikus környezetbe. Legyen Alsó-Kecskevár! Aki érti, érti, aki nem, nem.”

Valójában nem biztos, hogy így történt. Nekem ott, párás tekintettel a múltba révedve, valamiért ez jutott eszembe. De, ha valaki legközelebb arra sétál a gyerekével és a poronty megkérdezi: „Anyaaa, anyaaa! Mi az az alsó kecske?”, akkor esetleg, ezzel a kis szösszenettel ki lehet szolgálni az érdeklődését.