Vissza

Galéria

A Mátra egy eldugott, mégis viszonylag könnyen megközelíthető pontján, egy rég felhagyott kőbánya teraszait több száz méteren keresztül követve juthatunk az Asztag-kő csúcsát alkotó gejzírkúphoz. Tulajdonképpen érthetetlen, miért kerülik el a túristautak ezt a fák lombkoronája fölé emelkedő szikladarabot, hiszen már csak a kilátás kedvéért is érdemes ide felkapaszkodni. A kőbánya erre még rá is segített azzal, hogy eltakarította a tereptárgyakat és a fákat a kilátás útjából, de egyben rálátást biztosít a hajdani gejzír belsejére is, és megmutatja, mit is épített itt fel.

Története a miocén korra nyúlik vissza, amikor a Mátrát kialakító vulkanizmus lejátszódott. Ezt is, mint a vulkáni működést általában, gejzírek, hévforrások működése követte, aminek nyomait számtalan helyen fellelhetjük a hegységben. A gejzírek a forró vízben oldott kovasavak lerakásával alakították ki azt a rendkívül kemény kőzetet, a kvarcitot, aminek a bányászata folyt itt, és amivel lépten-nyomon találkozhatunk a környéken. Márpedig meg is akad az ember szeme az itteni köveken, mert nagy részük csak úgy csillog a rengeteg apró, víztiszta kvarckristálytól. De van még egy ásvány, amivel nagy mennyiségben találkozhatunk itt, ez pedig a barit 1-2 cm-es táblás kristályai, de ennek kialakulása már egy másik folyamathoz köthető. A Mátrát nagyon erős tektonikus hatások is érték, a kőzettömegek vetők mentén mozdultak el, és egy ilyen vetőhöz köthető a baritosodás is, és a csúcs alatti kaolin telér kialakulása is.

A szikla megmászása és a látképben való gyönyörködés után mindenképpen érdemes lemászni a csúcs alatti teraszra is, ez könnyen megtehető azt keletről megkerülve. Innen a legimpozánsabb a gejzírkúp, és bónuszként meg lehet nézni a fehér, közel függőlegesen álló kaolin telért is. A bánya többi terasza nehezen megközelíthető a meredek, omlásveszélyes falak miatt, egyedül a legalsó bányaudvarba lehet egy külön földúton bejutni. Itt még keresgélni sem kell a baritokat, minden kőtömbben tömegével található. Érdemes a keleti oldalon az erdőben leereszkedni, és onnan mindig alulról bemenni az egyes bányarészekbe. Emellett az erdőben mindenütt barittal teli kőtömbök hevernek. Ásványgyűjtőknek külön csemegével is szolgál a bánya, a kaolin telértől nyugatra, de már egy lentebbi szinten az antimonit közel cm-es tűcskéit lehet még mindig találni, időnként már antimon-okkerré alakulva. De figyelem, a falak tényleg veszélyesek, nem hiába látni még védő kerítés és figyelmeztető tábla nyomait, a peremeken repedések, süllyedések vannak, megjósolhatatlan, mikor indul meg az egész!

A hegy Gyöngyössolymos felől közelíthető meg, a falun végighaladva Lajosháza felé. Az út persze egyre rosszabb minőségűvé válik, de járható, aztán ki-ki ízlése szerint választhat, hogy Lajosháza felől mászik fel, vagy a dózerúton gyalogol fel a csúcs közelébe. Bár jelzés nem visz a csúcsra, de a térkép segít megtalálni.

Galéria

Amit senki nem hagyhat ki, az a rekultivált bauxitbányák látványa. A színek olyan tobzódását találja, ami igazán felejthetetlen élménnyé teszi a kirándulást. Az uralkodó szín mindig a téglavörös, de sziklákon, falakon, kőfolyásokon elképesztő lila, sárga, fehér, fekete kombinációkat láthatunk. A felszíni rétegeken vasas gömbszemcsékből álló ún. „vaskalapot” figyelhetünk meg, ez hematitból áll. Ha a látvány kevés, gyűjthetünk igen jó állapotú kb. 20 millió éves tengeri csigákat, és ha jó a szemünk, találhatunk gipszkristályokat is. A felhagyott bányák közül jelenleg kettőről tudom, hogy látogathatóvá tették.

Sümegről Nyírád felé haladva kb. félúton balra fordulunk, és néhány száz méter után balra található a darvastói bauxitkülfejtés. A terület 1971 óta természetvédelmi terület, és a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat bemutatóparkot létesített a bánya helyén. A kezdeti terveknek csak egy része valósult meg, a megvalósultak állaga mára eléggé leromlott, a növényzet is kezdi visszafoglalni a területet, tehát siessünk! ( A galériában látható képek még 2004-ben készültek).

A gánti Bauxitföldtani Park és Bányamúzeum ezzel szemben kitűnő állapotban van ( köszönet a fenntartóknak), és kellemes meglepetés volt számomra, hogy a környék többi külfejtését is rekultiválták ( A galériában látható 2005-ben készült tábla a „Harasztos” nevű részen található). De először is nézzék meg a múzeumot, járják végig a geológiai tanösvényt , és ha idejük engedi, tegyenek kirándulásokat a belső területekre. Mi a legszebb gipszkristályt az „Újfeltárás”-nál találtuk, a legtöbb csigát a „Harasztos”-nál láttuk. De aki csak barangolni szeretne a vörös dombokon, az sem fog csalódni.

Kialakulás:

A bauxitbányák alapkőzete a felsőtriász időszakában lerakódott mészkő és dolomit, a Tethys-tenger üledéke. Amikor ez a kőzet a kréta során felszínre került, karsztosodott, és ennek az üregeibe, töbreibe rakódott le a bauxit ( felsőkréta - eocén). A bauxit tulajdonképpen magmás kőzetek mállásterméke, amelyből az akkori trópusi éghajlat hatására kioldódtak a bomlékonyabb ásványok, és így feldúsultak az ellenállóbb alumínium-, vas-, és titánásványok. A fedőréteg, ami megvédte a későbbi lepusztulástól, eocén kori tenger-előnyomulás üledéke, illetve eocén korú a benne található vékony szénréteg is.

Tippek:

Ne a nyári hőségnapokra szervezzük a kirándulást, ez a bányákban végképp elviselhetetlen. Eső után viszont a tapadós sár a kellemetlen, nekem kb. 8 cm vastagon gyűlt össze a cipőtalpamon.

Időközben újabb látványos, kirándulásra alkalmas bauxitbányát fedeztünk fel Kislőd mellett, az Öreg-hegyen. A bánya már a '80-as évek elején kimerült, bauxitnak már csak a bánya alján találjuk nyomát. A teraszokra fenyőt telepítettek, ez azóta már valóságos kis erdővé fejlődött, kellemesebbé téve a sétát és a látványt is.

Ásványt, némi kalciton kívül nemigen találtunk, viszont a hely rendkívül alkalmas fosszília gyűjtésére. A bánya falait nagyon szép világossárga, eocén márgás mészkő alkotja, rendkívüli mennyiségű nummulitesszel, de csigákat, kagylókat is találhatunk. Helyenként olyan sok van ebből a hatalmasra nőtt egysejtűből, hogy gyakorlatilag a teljes kőzetet ez alkotja. Legszebbek persze a már kipreparálódott példányok, ahol a belső szerkezetüket figyelhetjük meg. Megközelítése: a Kislődről Úrkút irányába vezető kék túráról kell letérni nyugati irányba, a turistatérképeken jól látszik a volt bánya helye.

Galéria

A bauxitbányákhoz hasonló élményben lehet része annak, aki ellátogat a Miskolctól 38 km-re északra fekvő település melletti bányába. A hatalmas, kb. 6 km hosszú, 2-300 m széles külszíni fejtésben 1985-ig vasércet bányásztak, majd '86-'88-ban végezték el a rekultivációt. Ma a bánya mélyebb részeit tavak töltik ki.

Elhagyott bánya létére ez egy nagyon hangulatos hely, már csak arra vár, hogy pihenőhelyeket és egy tanösvényt alakítsanak ki. Lenne is itt mit bemutatni, hisz amellett, hogy ez az ország ásványfajokban leggazdagabb területe, itt van a Rudapithecus lelőhelye is. A bányát felépítő rétegek közül kettő érdemel kiemelt figyelmet. A hegység fő tömegét alkotó alsó-triász dolomitot tisztázatlan eredetű hidrotermális hatások érték, ekkor alakult ki metaszomatózissal a vasérctelep ( metaszomatózis: elemkicserélődés) - a dolomit Ca és Mg ionjai helyére vas épült be, így sziderit jött létre, amely a felszínközelben oxidálódva limonittá alakult - ezt fejtette a külszíni bányászat. További ásványok köszönhetőek a vasércet ért későbbi hidrotermális hatásoknak, ezek közül a legfontosabb a réz, a középkorban ezt bányászták. Rudabánya híres az itt talált különösen szép termésrézkristályokról, melyek példányait több múzeumban is megtalálhatjuk. Termésrezet ma már csak elvétve lehet találni, de más rézásványokkal, malachittal és azurittal gyakran lehet találkozni. De erről, a valamikori városról és a bányászat történetéről nagyon jó leírás olvasható Rudabánya honlapján , mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.

A fedőrétegek közül a kb. 10 millió éves pannon korú rétegekre érdemes figyelni. Ebben az időszakban itt tengerparti mocsaras erdők tenyésztek, a dús növényzetből vékony lignittelepek maradtak, ezekben találták meg a '60-as években a Rudapithecus csontmaradványait. A lelet világviszonylatban is nagy jelentőségű, hiszen ez a 10-15 millió éve élt emberszabású ősmajom az ember és az emberszabású majmok közvetlen közös őse. Az azóta is tartó ásatások alatt már több mint 200 Rudapithecus lelet került elő ( utoljára 2006 nyarán az 1999-ben felfedezett „Gabi” alsó állkapcsa), illetve nagyon gazdag a leletanyag a korabeli növény- és állatvilágról ( a mocsárciprusok, mangrovék között háromujjú őslovak, masztodonok, orrszarvúak éltek).

Galéria

Az Aggteleki-karszt tőszomszédságában fekszik ez a valaha 380 m, a kő- és vasbányászat következtében ma már csak 349 m magas hegy. Alakját ugyan elvesztette a bányászat során, de ennek köszönhetjük legnagyobb értékeit, a bányászat során feltárt cseppkőbarlangokat. A Rákóczi barlang 2007. április 1. óta előzetes bejelentkezés nélkül is látogatható, és kísérettel megtekinthető a volt kőbánya területe is. ( Ásványgyűjtés tilos)

Kialakulása:

Geológiai felépítésének megismeréséhez érdemes megnézni a szomszédos Aggteleki-, és Rudabányai-hegységet, mivel az Esztramos kőzetei ezekkel állnak közvetlen rokonságban, a hegy érdekességeit az ezekből összeállt keverék adja. Az Aggteleki-karsztvidék kőzetei felölelik a teljes triász időszakot ( 208-245 millió éve). Az alsó triászban keletkezett mészkő gyakran váltakozik homokkő és agyagpala rétegekkel, emiatt rosszul karsztosodik. A középső-triászban viszont tiszta mészkő és dolomit keletkezett, ebben a jól karsztosodó rétegben vannak a táj jellegzetességét adó barlangok. A Rudabányai-hegységben viszont csak a rosszul karsztosodó alsó-triász mészkövet találjuk meg, ezen felül vulkanikus kőzeteket, amelyek valószínűleg kapcsolatban vannak azokkal az érchozó oldatokkal, melyeknek a hegység vas, illetve réz és ezüsttartalmát köszönheti ( lásd. még Rudabánya leírásánál).

Az Esztramos mindezek jellegzetességeit magán viseli, felépítői középső-triász, jól karsztosodó mészkövek - ebben alakult ki a bányászat során feltárt rengeteg barlang, a kőzeteket pedig a rudabányaihoz hasonló módon átjárták a hidrotermális oldatok, az így keletkezett vasérc volt a bányászat elsődleges célpontja a hegyen. A vasérc mélyszinti bányászata 1834-től 1960-ig tartott ( a hegyet behálózzák a tárók), az utolsó időszakban fedezték fel a hegy legszebb barlangját, a Rákóczi I.-t. A mészkövet 1948-tól bányászták kohászati segédanyagnak, majd a borsodi bányászat elsorvadásával ez megszünt. A hegy tetejének elhordása közben számos barlangot fedeztek fel a felső szinteken is, ezek nagy része a bányászat során megsemmisült, és a maradék is sérült a robbantások következtében, illetve azért mert boldog-boldogtalan hordta el innen a cseppköveket. Az alsó és felső szint barlangjai jellegükben különböznek, a felső szint barlangjai szélesek, kis mélységgel, az alsó szinteken viszont hasadékbarlangokat találunk nagy szintkülönbségekkel, amiben megegyeznek, az a cseppkövek nagy mennyisége, változatossága és szépsége.

Látnivalók:

A kőbányában bányatörténeti emlékeket láthatunk, lépten-nyomon kalcit kristályos és cseppköves változataiba botlunk, és megdöbbentő a látvány, mennyire képes az ember megváltoztatni a környezetet. A kísérővel pedig remekül el lehet beszélgetni a bánya privatizációjáról, bezárása után történtekről ( A Földvári barlang felirata - Feltámadunk ugye - is erre utal). Annak pedig több oka is van, hogy a Rákóczi barlangot a környék legszebb barlangjának tartják. A barlang falát minden cm²-en cseppkövek borítják a legváltozatosabb formákban - borsókövek, cseppkőzászlók, heliktitek ( heliktit: szabálytalan, görbe cseppkőalakzatok, növekedésük látszólag fittyet hány a természeti törvényeknek. Keletkezésük körülményeiről a mai napig is vita folyik. Legnagyobb tömegben az Esztramos barlangjaiban található) stb. A hasadék alján két apró tavat találunk gyönyörű kékeszöld színű karsztvízzel. A tavak összeköttetésben vannak a Bódvával, így annak áradásakor itt is megemelkedik a vízszint és zavarossá válik a víz.

Tervek:

Az Aggteleki Nemzeti Park nagyszabású tervekkel rendelkezik az Esztramos bemutatóhely-komplexummá alakítására. Szálláshely létesül, több barlangot is bemutatnak majd, a vasércbánya tárórendszerét látogathatóvá teszik, és lifttel kötik össze a felszíni kőbányával. Előreláthatólag látogatható lesz a Földvári Aladár barlang, a Kristálybarlang és Rákóczi II. is. Mindezzel egész napos programot nyújtanak az odalátogatóknak.

Megközelítés:

Bódvarákó helységnévtáblájánál kell balra fordulni ( tábla jelzi), néhány száz méter után a volt bánya üzemi épületei között van az iroda. A barlang állandóan 10 °C-os, így megfelelő ruházat szükséges, a barlang vaslépcsői meredekek és sárosak, ezért váltóruhára is szükség lehet. Aki extrémebb túrára vágyik, megtekintheti a Rákóczi II. ( Surrantós) barlangot is, a túrákra az Esztramos Kalandtúra Egyesület honlapján lehet jelentkezni.

Galéria

Időközben a bánya földomlások miatt veszélyessé vált, őrt állítottak déli részéhez, földsáncokat emeltek, így további látogatása nem lehetséges. Az alábbi leírás már csak emléket állít a rekultiváció előtti állapotnak.

Ez az irdatlan, közel 200 m mély gödör mindenkit meghökkent, aki betéved a Zobákpusztáról Pécs-Vasas felé vezető elhanyagolt útra. Mindenképpen érdemes megállni, és legalább kívülről megnézni a felhagyott feketeszén külfejtést, hiszen ritkán láthatjuk ilyen mélységig a felépítő rétegsorokat. Az alsó-jura idején ( kb. 200 millió éve) a tengerparti, mocsaras területeken dús növényzet tenyészett ( harasztok, páfrányok, fenyőfélék), ebből keletkezett hazánk egyetlen feketekőszén előfordulása a Mecsekben. Közben többször is elöntötte a tenger a területet, ennek homokköves, agyagköves, márgás üledékei váltakoznak a szenes rétegekkel. A kőszén növénymaradványai nagymértékben átalakultak, de az őket elválasztó meddő rétegsorokban lehet találni levéllenyomatokat, illetve tengeri elöntés idejéből származó kagylómaradványokat. Ekkor élt a Komloszaurusz is, melynek lábnyomait először éppen a Vasas meddőkőzeteiben fedezték fel, de azóta már több száz lábnyom került elő Komló és Pécsbánya környékéről. Még az alsó-jurában kimélyült a tenger, és ez véget is vetett a kőszénképződésnek, de addig is itt a Vasasnál 700-900 m vastag kőszenes telep alakult ki. A további korokból jelentősebb hatása csak az alsó-kréta vulkanizmusnak volt, a közeli Köves-tető fonolitja ( fonolit: a bazalthoz hasonló, világosszürke-zöldes vulkáni kőzet, nevét arról kapta, hogy megütve csengő hangot ad)benyomult a rétegekbe, és elroncsolta, elkokszosította a széntelepek egy részét.

A tengerparti mocsarak hatására megnövekedett a terület vastartalma (innen kapta a nevét), a szénrétegek között gyakori ásvány a vasszulfid, pirit illetve markazit formájában. A szén hajlamos az öngyulladásra, így aki be akar menni ásvány-, vagy fosszíliagyűjtés céljából, legyen nagyon óvatos, bár a szag és a fejfájás úgyis kikergeti (tapasztalat). A hely megközelíthető Komló vagy az Árpád-tető felől is, de ezt nem ajánlom, mivel az út nagyon rossz állapotban van, a kátyúk, süllyedések, ugratók csak a terepjárók tesztelésére jók.