A legtöbb embernek Horvátország hallatán a csodás tengerpart jut eszébe. Azonban a tengerparttól pár kilométerre találjuk a Risnjak nemzeti parkot, 1500-as hegyekkel, ahol gazdag élővilág fogadja a turistát. Farkasok, medvék, vadmacskák és a hegység névadói a hiúzok is élnek itt szép számban.Ezúttal ide tartunk, ezt a csodás világot járjuk be, ha nem is teljes szeltében-hoszában, de egy részét biztosan megismerjük. Három nap sátras vándorlást terveztünk Horvátország e csodás szegletében.
Budapestről ketten indulunk Anitával szombat délelőtt 9 körül, pár óra kocsikázás után este 17:00-kor parkolunk a Platak menedékháznál. Nem vettük sietősre a figurát, megálltunk itt-ott amott, nézelődni kicsit. A házban a helyiekkel beszélgetünk próbálunk információt szerezni a szállásként kinézett egykori katonai bunkerről, meg a már nem működő menedékházról fent a Snjeznik csúcsa alatt kicsivel. A felszolgáló készségesen segít, majd segítségül hívja a pultnál ácsorgó az itteni hegyeket többé-kevésbé ismerő középkorú urat. Negyed óra beszélgetés után, elkortyoljuk a sörünket, kávénkat,hátunkra kapjuk a hátizsákot és nekilódulunk a hegyeknek!
Kicsit elcsúsztunk időben, de nincs olyan messze a hegycsúcs. 4km gyaloglás vár ránk 400méteres szinttel, nagyjából másfél óra szépen kényelmesen, még világosban simán felérünk. Gyönyörű erdőben vezet utunk, előbb egy makadámúton majd ösvényen gyalogolunk. Pár nappal ezelőtt esők áztatták a vidéket, az út kicsit sáros. Lepillantva egy friss medvelábnyomot találunk, a bundás épp az ösvényen gyalogolt előttünk, lehet csak pár perccel hamarabb. Csupán reméljük, a medve már arrébb cammogott, találkozni nem szeretnénk most vele. Én megyek elől igyekszem jobban szemlélni az erdőt, kicsit hangosabban beszélünk vegyen csak észre a bundás, és legyen ideje kikerülni minket.
19:45-kor már a csúcs alatti útbaigazító táblánál álunk, amire 25 percet írtak. Feltekintve az égre szürke felhőket látunk közeledni a tenger felől. Ez nem néz olyan jól ki! Ebből lehet égi áldás! Két kattintás a fényképezőgéppel, és indulunk. Előbb sziklás, majd igen meredek szakasz következik. Elérjük a határt, ahonnét csupán fű és kő övezi az ösvényt. 
Amint kiérünk a fák alól, már látjuk, mi van felettünk. A hegy beleveszik egy szürke felhőbe, amiből szemerkélni kezd az eső. Így jóval a naplemente után, ez igen rosszkor jött! Eddig ráértünk, most azonban a hirtelen jött sötétedés, és köd siettet minket! A teljes sötétig talán 10 percünk maradt, ennyi idő alatt kell megtalálni a házat! Megbeszéljük gyorsan, az ösvény jól követhető, ezért előremegyek, a legmagasabb ponton találkozunk!Az ösvényen kilépve gyorsan haladok felfelé, azonban a szemerkélő esőben a köves, sziklás rész már lelassít. A fehér mészkő csúszik, minden lépést meggondolok! Azonban az idő szorít, esőkabátot sem veszem elő, arra most nincs idő! Már alig látok valamit, a látótávolság már 10 méteren belül van. Nagyon gyorsan sötétedik, ez a felhő jól kibabrált velünk! Fontolgatom elővegyem e a lámpát, de ebben a ködben nagy hasznát nem venném. Ránézek a térképre, itt van a közelben, a csúcs alatt kicsivel. Ha ez lenne itt a csúcs, akkor ott kellene lennie a háznak. Elnézek oldalra, mintha egy tető sziuletje lenne pár méterrel lentebb.
Ez lesz az! Csak le kell ereszkednem pár métert, megyek is lefelé, kamera kezemben, közben kommentálom az eseményeket! "A kövek csúsznak az esőtől, elég egy rossz lépés és az ember kitöri a bokáját!" Amint ezt kimondtam megcsúszok, a hátizsák oldalra kilendít, talán fél méter csúszás után szerencsétlenül megakad a bakancsom egy kiálló kőben, és egy reccsenéssel magam alá fordul a bokám! A fájdalom belehasít a lábamba, mintha szét akarna repedni, pár pillanat múlva érzem, kezd feldagadni! Leveszem a hátizsákot, rövid időn belül az éles fájdalmat felváltja a lüktető érzés, és egy tompább fájdalom. A ház megvan, most már csupán valahogyan vissza kell mennem a csúcsra, Anitával ott kell találkoznom, ha itt maradok elsétál felettem, ebben a ködben, sötétségben észre nem venne. Egy lábbal, két kézzel kapaszkodva felmászok a meredek sziklán.
A két perces út majd 10 percembe kerül, de felküzdöm magam, épp jókor! Talán fél percet lihegek, mikor meglátom Anitát a ködből előbukkanni. Elmesélem mi történt, nem akarja elhinni! Azt hiszi szívatom, de mikor meglátja, nem birok rálépni rádöbben, itt most tényleg baj van! Lefelé út kicsivel könnyebben megy, de szorítom a fogam, a ház teraszán felállítjuk a sátrat, leveszem a bakancsot. Egyből láthatóvá válik mi a történt! Ekkora mázlit!
A drága bakancs megérte a pénzt! Részleges szalagszakadással megúsztam! Bele sem merek gondolni hogyan nézne ki a bokám, ha túracipő lett volna a lábamon, ami nem fogja a bokát! Igaz feldagadt, kicsit bevérzett de ha rögzítem, és nem billen meg oldalra, még járni is tudok. Elő a csodakrémet, egy kis woodoo kezelés, és már készítjük is a vacsorát! Eszünk és alvás! Holnap túra, ha már ennyit utaztunk, szabit vettem ki akkor menni akarok! Ja és mellékesen a felhő talán 15 perc alatt továbbállt, csillagos égbolt alatt ettünk és csodáltuk a kilátást.
……………………………………………………………………….
Hétfő reggel nyújtózkodom, megmozgatom a lábam, egész jó! Felöltözöm, fásli kerül a zoknira, majd bakancsot húzok a szárát jó szorosra, fogja csak a bokám! Teszek egy két próbalépést. Hát nagy túrát mára nem kell tervezni! Elég lesz két heggyel arrébb lévő volt katonai támaszponthoz elgyalogolni. Minden felesleges felszerelést eldugunk a törpe fenyvesben, csupán a legszükségesebb cuccok maradnak a zsákjainkban.
Reggeli után nekiindulunk, fel a Snjeznik csúcsára,ami pár méterrel a ház felett van. A bokatörős uton megyünk fel, minden második lépés fájdalmas. Mire felérek, bemelegszik a lábam, a kilátás pedig kárpótol minden szenvedésért. Amerre nézünk mindenfelé hegyek, sziklák és gyönyörű erdők, amik egészen a csúcsokig kúsznak fel a hegyekre. Az égbolton gomolyfelhők gyülekeznek, komor hangulatot adva a tájnak. 
Ez a hegytömb a Dinári Alpok hegyláncainak része, valamint elválasztja az Adria és a Fekete-tenger vízgyűjtő területeit. A legmagasabb pontja az 1528 méter magas Veliki Risnjak, ami ott magasodik előttünk, pár óra gyaloglásra.Akárcsak a Dinári Alpok hegyláncainak nagy részére, a park hegyvidékére is a mészkő és a dolomit jellemző, amelyet különböző formákban láthatunk, mint a víznyelők, kavernák, sziklafalak. Mivel a mészkő nagyon porózus, a vidéken számos forrás és vízfolyás található.
Kigyönyörködtük magunkat, irány lefelé a nyeregbe, majd a két heggyel arrébb lévő egykori katonai bázis. A szél felerősödik a felhők a völgyből felmásznak a hegyoldalon, majd a nyereg túloldalán alábuknak. Visszatekintve a csúcs a menedékházzal, már felhőbe burkolózott. Mi még épp elkaptuk a szép kilátást!
Fájós lábbal közel két órás gyaloglás után jutottunk el a támaszponthoz. A kerítés már csupán imitt-amott van meg, a kapu tárva-nyitva könnyedén besétálunk. 
Egy több emeletes ház, ami valószínűleg a katonák lakhelyéül szolgált, most felújítás alatt áll! Lehet menedékházként szeretné valaki üzemeltetni.A támaszponton szétnézünk, a lokátorok egykori helye kiváló menedékként használható, szél és esővédett! Csupán kicsit kemény az alvás a beton ajzaton. A kilátás viszont lenyűgöző, látjuk a Snjeznik magyarul, Hóhegy 1506 méteres csúcsát, ahol az ideiglenes táborunkat hagytuk.
Pár lépéssel a hegytetőtől pár szellőzőt találunk, alatta pedig egy bunker bejáratát. Kicsit bemegyek a sötét folyosóba, egy függőleges járatban lemászok aminek az aljában két-hárométeres, valószínűleg esővíz áll. Beleesni igen kellemetlen lenne! Épp be tudok száraz lábbal lépni a vízszintes folyosóba. Pár 10 métert haladok majd visszafordulok, pedig sok érdekesség lehet arrébb. De inkább visszamegyek.
A bázis után irány visszafelé a Snjeznik, de egy másik úton, így egy csúcsot útba ejtünk, ahová kis sziklamászás árán tudunk feljutni. A kilátás itt is pazaer, pihenünk kicsit, csodáljuk a hegyeket, mi mást is csinálhatnánk! A Snjeznik ott magasodik nem messze, de 200 méterrel magasabban, és egy mély völgy van köztünk. Tehát előbb lemegyünk, 100 méter szintet, aztán jön az emelkedő.
Pár kép erejéig időzünk negyed órát majd indulunk. Lejutunk a völgy aljába ahol egy barlangra leszünk figyelmesek!A szélére merészkedve ámulunk a mélységén, kötél nélkül bele nem tudunk menni, beleesni pedig nem szeretnénk. Megcsodáljuk majd szedjük a lábunkat, indulunk fel a Snjeznik csúcsára ahol az éjjelt fogjuk tölteni.
A felfelé vezető út meredek, az erdőt hamarosan felváltja a törpe fenyves. Itt a turista utat nem nagyon tartják karban, rendesen benőtte a fenyves, szó szerint átvágjuk magunkat rajta. Felérve csúcsra már csupán pár méter a ház. Kicsit szétnézek, a ház körül. Az alsó részen, a terasz alatt, valaki leszakította a téli menedék ajtaját, így bevackoljuk magunkat.
Bent egy emeletes ágy fogad minket, az alsó szintet foglaljuk el, a felsőre kiteregetjük a ruháinkat száradni. Előkerül a gázfőző és már készül is a vacsora. Eszünk iszunk majd naplemente megcsodálása után alvás. A vasajtót kötéllel rögzítem, nehogy egy medve meglátogasson éjjel minket. Az étel illata idecsalogathatja, így viszont nem tud bejutni. A bokám bedagadva, felpockolom így talán reggelre lemegy a duzzanat.
………………………………
Kedd reggel 6-kor menydörgésre ébredünk.Igazi magashegyi vihar tombol, 60-70km/h-s szél, villámok, és zivatar! A felhők száguldoznak az ajtó előtt, az indulást el kell halasztani, ebben az ítéletidőben elindulni életveszélyes. Visszabújok a hálózsákba, és alszom még egy kicsit, talán 10 után tudunk indulni...
Folyt. köv....
Kapcsolódó hírek:
Gyalogtúra az ezeréves határra Brennbergbányáról
A Karancs, a Medves és a Heves-Borsodi-dombság
Nomád túra a Börzsönyben - Magyarország
Vérkör - Az isntant teljesítménytúra