2008. december 29., hétfő 14:10

Schmidt Egon: Karácsony az erdőben 

A legszebben feldíszített karácsonyfa sem vetekedhet a fehér hósapkákkal borított fenyőfákkal! Ágaikon a lefelé csüngő tobozok mintha csak díszek lennének, ha pedig az ólomszürke fellegek mögül néhány percre kibukkan a nap mosolygó arca, úgy csillognak, villognak az apró jégkristályok, hogy akár ezer csillagszóróval is versenyre kelhetnének. 
Az erdei tisztás közepén egy kisebb fenyőfa állt, alacsony ágait még a gyerekek is elérték. Kati és Laci térdig érő hóban törtetett odáig. Letették a magukkal hozott nagy kosarat, és sorra szedték elő az erdei állatoknak szánt ajándékokat. Volt ott vékony drótra fűzött fél dió, magokkal teli napraforgótányér, piros alma, aztán madárkalács, amit a gyerkekek maguk készítettek olvasztott faggyúból és napraforgóból. 
Kati adogatta, laci pedig , mert ő volt a nagyobb, már hatodikos, egyenként akasztotta az ágakra őket. Jutott a sok ajándékból a fa minden oldalára. Mikor már teljesen kiürült a kosár, Katinak eszébe jutott valami: 
- Írjunk üzenetet a hóba! - kiáltotta hidegtől kipirult arccal. Laci egy száraz ágacsakát keresett, és csupa nagybetűvel a hóra írta: BOLDOG KARÁCSONYT AZ ERDEI ÁLLATOKNAK! 
Amikor másnap kisétáltak az erdőbe, alig akartak hinni a szemüknek, olyan nagy nyüzsgés volt a feldíszített fenyőfa körül. 
Sárga mellényes cinegék hintáztak a fél diókba kapaszkodva, a tarka harkály csőrében jókora faggyúdarabbal éppen elrepült valamerre, a csúszka buzgón hordta egy faodúba a napraforgószemeket, a legfelső ágon pedig két mókus egy szép piros almán veszekedett. Addig-addig ügyeskedtek odafent, míg az alma egyszerre csak potty, a hóba hullott. El is merült nyomban, és a mókusok csalódott arccal néztek utána. 
Amikor a gyerekek a fa alá értek, a madarak kicsit odébb húzódtak, és a szomszédos fákon várták az újabb ajándékokat. Ott volt a feketerigó, a vörösbegy, sok széncinege, zöldikék, meggyvágók, csízek és ki győzné felsorolni valamennyit. Kati először megkereste a hóba hullott almát, és feltette a fára, aztán újabb ajándékokat aggattak az ágakra. 
A két mókus odafent olyan izgatott lett a sok csemge láttán, hogy nagyokat toppantottak, és lompos farkukat a fejük fölé kunkorították. Közben nagy pelyhekben hullott a hó. 
A gyerekek úgy érezték, még soha nem volt ilyen szép a karácsony.