Zrínyi Miklós 1664 februárjában egy kisebb sereggel az eszéki Dráva-híd­hoz vonult, hogy azt felgyújtva gyengítse a törökök utánpótlási vonalait. E remek haditettre emlékez­tünk, amikor Pilisborosjenő mellett, az Egri Csillagok ostromjeleneteihez felépített ma­kett-vár ma­rad­vá­nyai­nál tartot­tunk haditanácsot egy fa­gyos januári éjszakán (Mathias Rex, Salföldi Kopjások, Budai Talpasok). A tá­borverés egyúttal an­nak megtapasztalásában is segített, hogy milyen nehézségekkel szembe­ültek a kor katonái egy esetleges téli hadjárat esetén. Lássuk tehát az időjárás és a hagyományőrzők csatáját.

Sátor 

A tél elején leesett hó ezen a terüle­ten kemény jégréteggé fagyott, ami két ko­moly problémát is felvetett. Az első a megfelelő sátorhely ki­vá­lasz­tása volt. Mi­vel nem fújt szél, nem kellett a falak kö­zött szélcsendes he­lyet keresnünk, és így sza­ba­dab­ban válogathattunk a véko­nyabb jéggel borított részek között. A je­get a sátor helyén egy fejszével szét­törtük, majd félresepertük. Persze ettől a fagyott talaj nem olvadt föl, de azt si­került elkerülnünk, hogy a vízzáró réteg­ként használt ponyva le­fagy­jon reggelre.

A sátorcövekek leverése szintén komoly akadályba ütközött, a fából ké­szült karókat meg sem próbáltuk használni, helyettük szögekkel rögzítet­tük a köteleket és a ponyvát. További ne­héz­séget okozott, hogy a sátor­rúdjaink szintén nyári alkalmazásra lettek kitalálva, és azokat 5-8 cm mé­lyen a talajba szoktuk nyomni. Itt ez lehetetlen volt, tehát a sátor alja pontosan ennyivel a talaj fölött véget ért. A szél befújását szalma hasz­nálatával könnyedén ki lehetett volna küszöbölni, mi a vízzáró réte­günket hajtottuk föl belülről.

A sátor aljába, a ponyvára gyapjútakarókat, majd arra állatbőröket terí­tettünk. Erre jöttek a hálózsákok (nem éppen korhű, de szalma híján min­denképpen hasznos kellékek). A háló­zsák­ba természetesen ruhástul fe­küdtünk be, sőt, kívülről még további gyapjútakarókat illetve köpenyeket terítettünk magunkra.

Ruházat

Alapvető szabály, hogy rétegezzünk. A téli ruházatomat sikerült kizárólag korhű darabokból összeállítanom, habár biztonsági tartaléknak vittem ma­gammal egyet a mai pulóvereim közül, de ezt végül csak alváshoz vettem föl, és azt is inkább óvatosságból.
A ruházatom a következő darabokból állt:
- vászoning
- doublet gyapjúból
- gyapjúmellény
- gyapjúköpeny
- gyapjúnadrág hosszú alsónadrággal
- gyapjúharisnya és kívül kapca a lábszárra - ez nem csak melegebbé teszi a harisnyát, de a sártól és a tüskéktől is megóvja
- kötött gyapjúsapka (monmouth cap)
- sál gyapjúszövetből

Ellátmány 

A ruhákon, takarókon és bőrö­kön kívül természetesen ma­gunkkal kellett vinni az élelmet is, amit a helyszínen készí­tet­tünk el. A tűzgyújtás kova és acél segítségével történt, bár gyújtósnak szalma és bár­mi­ne­mű száraz aljnövényzet hiá­nyá­ban papírt használtunk. Nem akartunk a Pilisben fát vág­ni, így a tüzifát hazulról vittük, és mivel forrás vagy kút sincs a várrom közelében, egy akó vizet is. Volt velünk ti­zenkét icce sör is, egy icce bor, egy fél font sajt, egy há­romfontos csülök, négy font kenyér és egy font külön­féle zöldség. Sajnos a vörös­hagy­mát otthon fe­lejtettem, így az íz nem volt az igazi, de azért egy vacso­rának megtette hagyma nélkül is.

Legközelebb

A kísérletünk voltaképpeni célja az, hogy fokozatosan összeállítsunk egy olyan felszerelést, ami kiállja az időjárás viszontagságait, megfelel a ha­gyományőrző táborozás céljainak, úgy, hogy mindemellett a lehető leg­na­gyobb mértékben XVI-XVII. századba illő.

A tavaszi túrára az alábbi, most még hiányzó hiányzó, ám fontos esz­kö­zö­ket tervezzük beszerezni:
- sátorba való parázstartó
- több állatbőr vagy szalma
- ásó
- lámpatartó vas és több lámpás
- hagyma!

Ám hogy az idő enyhülésével ne váljon egyszerűbbé a feladat, a kö­vet­ke­ző alkalommal a faluból gyalog tesszük meg az utat a várig, minden fel­sze­re­léssel és fegyverrel együtt, és elegendő létszám esetén meg­pró­bál­kozunk egy járőrjáték lejátszásával.