Sátorozni többféle helyen lehet: kempingben, sátortáborokban, vándortáborokban, nyilvános sátorozó helyeken, kertekben – tehát a civilizációban – és a természetben: ezt hívják vadkempingezésnek. Most ez utóbbiról szeretnék szólni, illetve leírni néhány gondolatot, mivel ezzel kapcsolatban elég sok levelet kapok tőletek. Már évek óta járom a kéktúrát sátorral (és persze sokszor anélkül), ez alatt az idő alatt már összegyűlt annyi tapasztalatom, hogy ezt is érdemesnek tartom megosztani veletek.

Nagyon sokan mondják, hogy tilos az erdőben sátorozni, ami így túl általános, és ráadásul nem is igaz! Erről az Erdőtörvény (2009. évi XXXVII. Törvény) rendelkezik pontosan (letölthető PDF formátumban innen: http://www.fvm.gov.hu/doc/upload/200905/2009_xxxvii_tv.pdf ):

91. § (1) Az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha 
a) más jogszabály azt korlátozza, vagy 
b) az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte...

93. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben: 
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni...

A korlátozásokat a helyszínen kell feltüntetni – ez gyakorlatilag elkerítést, vagy kitáblázást jelent, hogy belépni tilos. Másrészt a törvény elég faramucin fogalmaz a sátorozással kapcsolatban, a fentebb leírtak szó szerint értelmezve azt jelentik, hogy 24 órát meg nem haladó sátorozással kapcsolatban NEM kell az erdőgazdálkodó hozzájárulását kérni! Tehát egy éjszakára az erdőkben sátort lehet verni a törvény értelmében! Aztán, ha továbbállunk, egy másik helyen újra megtehetjük ugyanezt!

Ez így azonban túl egyszerű lenne! A fentebb leírtak alól kivételt jelentenek a nemzeti parkok, természetvédelmi területek, ahol sátorozni általában csak a kijelölt helyeken szabad (ilyen pedig nincs sok), vagy erre engedélyt kell kéni az adott nemzeti park igazgatóságánál, amit aztán vagy megadnak, vagy nem. Például a Duna-Dráva Nemzeti Parknál adnak engedélyt, csak éppen illetéket kell fizetni.

Az Országos Kéktúra a következő fokozottan védett területeken halad át útja során. A kéktúra útján mért körülbelüli kiterjedésük zárójelben található:

1. Kőszegi Tájvédelmi Körzet (Írott-kőtől Kőszegig)
2. Balaton-felvidéki Nemzeti Park (Sarvaly erdészháztól a Csicsói erdészházig kis kihagyásokkal)
3. Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet (Bakonybéltől Szépalmapusztáig)
4. Vértesi Tájvédelmi Körzet (Csókakőtől Kőhányáspusztáig)
5. Gerecsei Tájvédelmi Körzet (Koldusszállástól Pusztamarótig kihagyásokkal)
6. Duna-Ipoly Nemzeti Park (Kesztölctől Visegrádig kis kihagyásokkal, és Nagymarostól Nógrádig
7. Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet (Alsótoldtól Sámsonházáig)
8. Mátrai Tájvédelmi Körzet (Ágasvártól Sirokig)
9. Bükki Nemzeti Park (Bélapátfalvától Mályinkáig)
10. Lázbérci Tájvédelmi Körzet (Dédestapolcsánytól Putnokig)
11. Aggteleki Nemzeti Park (Zádorfalvától Tornabarakonyig a Bódva völgye kivételével)
12. Zempléni Tájvédelmi Körzet (Boldogkőváraljától Hollóházáig kis kihagyásokkal)

Pontosan nem számoltam össze, de a fentebb felsorolt területeken teszi meg az Országos Kéktúra az útjának körülbelül a harmadát. A területek pontos határai jelölve vannak a turistatérképeken és a kétkötetes Országos Kéktúra útikalauzban is. Ezen a honlapon is található egy részletes, nagyméretű kéktúra térkép, ami mutatja a természetvédelmi területek, nemzeti parkok határait. Ez elérhető A kéktúra kiírása című fejezetben, de ha az alábbi térképre kattintotok, akkor megnyílik nagyban is. Sötétzöld és okkersárga színnel vannak jelölve rajta a védettség alá eső területek.

 
Az Országos Kéktúra jelenlegi részletes útvonala 
Ezt a térképet a 2009-es Országos Kéktúra Útvonalvázlat és Igazoló füzet útvonalrajzai alapján készítettem, és tudtommal a legrészletesebb átnézeti térkép, ami egy lapon ábrázolja az Országos Kéktúrát az összes pecsételőpontjával együtt! Letöltéséhez kattints a térképre! Mérete nagyon nagy: 3517 kBájt! 

Én már többször sátoroztam nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken, találkoztam erdészekkel is ilyen alkalmakkor, tapasztalatból mondom, nem szívóznak a sátorozó túrázókkal. Tudják, hogy akik a természetben gyalogosan barangolnak, azt azért teszik, mert szeretik azt, éppen ezért óvják is, és nem pedig azért járják az erdőket, hogy kárt okozzanak benne. Utánam például nem marad más a sátorozó helyen, csak a sátor által lenyomott fű, ami néhány órával a távozásom után ismét magához tér. Ilyen okok miatt aztán az erdészek elnézőek a gyalogos turistákkal szemben. Már nem ennyire jószívűek a „gépesített”, autós, vagy motoros országjárókkal, őket szigorúbban szokták elbírálni ilyen alkalmakkor.

A fentebb leírtak azonban csak a magányos túrázókra, illetve a legfeljebb 3-4 fős csoportokra vonatkoznak. Miért is? Egy ekkora csapat még „el tud veszni” az erdőben, nem feltűnő a mozgásuk sem, ha áthaladnak egy falun, vagy egyéb településen. Egy hat-nyolc főnél nagyobb csoportra már sok helyen felfigyelnek, és nem csak a helyben lakók, de az erdészek, természetvédelmi őrök is. Velük szemben már inkább ragaszkodnak a szabályokhoz, hiszen ezek a nagyobb csapatok jobban terhelik táborozásukkal, de csak puszta túrázásukkal is a természeti környezetet. Ha egy ekkora csapat szeretne sátorozni az erdőben, akkor már érdemes engedélyért folyamodniuk az illetékes természetvédelmi igazgatósághoz. Persze egyáltalán nem garantált a kérelem pozitív elbírálása, ha pedig megadják, akkor is kérhetnek díjat, illetéket érte.

Erre most nagyon könnyen azt lehetne mondani, hogy hát sátor! Ez így igaz, sátor is kell, de ezen kívül még több más fontos dolog is van, ami a sátrazást kényelmesebbé teheti. Menjünk végig akkor ezeken szépen sorjában. Én itt nem írok le konkrét típusokat, márkákat, csak elmondom azt, tapasztalataim szerint mire kell figyelni a kiválasztásuknál és a használatuk közben.

A sátor és tartozékai

 
Viszonylag olcsó kétszemélyes túrasátor. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

Itt aztán óriási a felhozatal! Számtalan sátortípust találsz a legolcsóbbaktól a legdrágábbakig, mondjuk az 5.000 és 50.000 Ft közötti árkategóriában! Először is fel kell mérni, mik az igényeitek. Ha ritkán kell, és csak nyáron akartok táborozni vele, nem szükséges különösebben strapabírót venni és nem kell elmenni a drágább három-, vagy négy évszakos sátrak felé sem. Tehát ha csak tavasztól őszig mentek túrázni vele, akkor érdemes az úgynevezett nyári sátrak között válogatni, nekem is ilyen van. Ezeknél sokkal strapabíróbbak a túrasátrak, anyaguk és impregnálásuk erősebb, ezek már komolyabb esőket is kibírnak. Viszont egy kéktúrázónak nem érdemes a hegyi sátrak között keresgélni, mert ezek már komoly csapadék- és viharállóságot képviselnek, amikre nekünk a síksági, maximum középhegységi túráink során nincs már szükségünk.

Egy új sátortípus jelent meg néhány évvel ezelőtt, ezek az úgynevezett „eldobható”, vagy „másodperces” sátrak. Ahogy a nevükben is benne van, ezeket nem kell felállítani, mert összecsukva tároljuk és hordjuk magunkkal őket, aztán a sátrazóhelyünkre megérkezve kioldjuk a rögzítésüket és ellökjük őket magunktól, ekkor a vázuk rugalmasságának köszönhetően kinyílnak és mire leesnek a talajra, már ki is feszült rajtuk a huzat. Nyugodtan mondhatnám, hogy ezek a lusta túrázók sátrai, de mégsem azok! Ezeknek is vannak sátorcövekeik, amikkel a talajhoz rögzítjük őket, hogy ne fújja el őket a szél, különben csak a benne lévő csomagok és személyek súlya tartaná őket helyben. Másrészt ezeket nem lehet olyan kicsire összecsomagolni, mint a közönséges sátrakat, és bizony fura látványt tud nyújtani a hátizsákon egy körülbelül 70 centiméter átmérőjű lapos korong, ami maga az összecsukott sátor a tokjában! Ennél nagyobb probláma lehet a szűk ösvényeken való haladás, mert ezek bizony beleakadhatnak a benyúló ágakba, tüskés indákba!

Szóval, a nevükben szereplő „másodperces” jelző elsősorban csak vevőcsalogató, arról nem is beszélve, hogy az összecsukásuk bizonyos rutint tételez fel, annyira speciális fortélyai vannak, hogy erre nézve a gyártó cég több videót is készített (több típusuk is van, ezek összecsukása is más és más). Az egyik ITTmegtekinthető. De azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a másodperces sátrak felállításához és lebontásához szükséges idő csak a töredéke a hagyományos sátrakénak! Én azt javaslom, komolyan mérlegeld ennek a típusnak az előnyeit és a hátrányait, mielőtt ilyet választasz!

 
A másodperces sátor kinyílásának fázisai. 

Ha már kiválasztottuk a sátortípust, fel kell mérni a szükséges nagyságot. Általában a sátornál megadják, hány személyesnek gondolta azt a gyártó cég. Ezt azt jelenti, hogy ennyi személy tud kényelmesen lefeküdni benne. Igen ám, de vannak csomagok is, és a hátizsákok bizony sok helyet foglalnak el, pláne, ha egy kicsit ki is rámolunk belőlük! Tapasztalatom, hogy egy háromszemélyes sátorban kényelmesen elfér két személy és a csomagok, a kétszemélyesben pedig egy fő a hátizsákjával.

Fontos a súly is. Mivel a túrán végig kell cipelni az egyéb felszerelésekkel együtt, érdemes a könnyűek között keresgélni, viszont a súlynak (illetve a hiányának) ára van! Persze a gyártók igyekeznek csökkenteni a sátor összsúlyát, mert ezzel teszik vonzóvá a túrázók szemében, és sokszor túlzásokba esnek. Például a sátramhoz adott könnyűfém cövekeket nagyon gyorsan használhatatlannak ítéltem, amikor először próbáltam azokat kötöttebb talajba leszúrni! Elgörbültek, és kézzel, vagy lábbal le sem voltak nyomhatóak. Ezért aztán az első sátras túrámat követően vettem a turistaboltban jó szívós betonvas karókat, ezek végét pedig tűhegyesre köszörültem. Ja, és eltettem egy félkilós kalapácsot is a sátortokba! Ezek a dolgok plusz másfél kiló súlyt jelentenek, de még nem volt olyan hely, ahol nem bírtam volna leverni a sátor cövekeit!

Fontos! Mielőtt a sátorral nekivágnátok az országnak, ajánlatos tisztában lenni a felállításának módjával! Sőt! A legjobb az, ha gyakoroljátok a felállítását odahaza a kertben, vagy ha saját kert nincs, akkor egy ismerősnél. Persze jó erre egy park is, de gondolom, nem szívesen vennétek, ha valaki kritizálná a bénázásotokat. Mert bizony a sátrat meg kell tanulni gyorsan felállítani! Ne egy túra közben kelljen rájönni a fogásaira, szakadó esőben, esetleg sötétben a fejlámpáitok fényénél tapogatózva (volt már ilyen tapasztalatom egy túratársammal kapcsolatban). Az a legjobb, ha kialakul a rutin, és akkor már gondolkodás nélkül megy az egész folyamat. Mindig ellenőrizzétek elpakolás előtt az összes alkatrész meglétét (cövekek, zsinórok, stb.), mert nagyon könnyen megbújva maradnak ezek az esetleges magas aljnövényzetben! Végül egy történet: 
2010 őszén a cégem egy csapatépítő tréningjén a csapatunk feladata az volt, hogy bekötött szemmel felállítsunk egy túrasátrat. Szerencsére hasonló volt az enyémhez, a tréner legnagyobb megdöbbenésére öt perc alatt négyen összeraktuk az irányításommal. Szóval az a legjobb, ha néhány év gyakorlata után már bekötött szemmel is megy ez...

Nagyon fontos még a túrák után a sátrak rendbetétele, kiszárítása. Reggeli sátorbontáskor sokszor harmatosan, piszkosan kell eltenni, ezért a hazaérkezést követően pár napon belül jó, ha a sátrat kibontjuk, kiterítjük száradni és le is takarítjuk. Így elkerülhető a nedves, szellőzetlen felületek penészesedése, és a fémrészek rozsdásodása. Ilyenkor könnyen megtalálhatóak a potyautasok is, akik az erdőben másztak rá a sátorlapra és bújtak meg benne.

 
Viszonylag olcsó hálózsák a pozitív hőmérsékletekre. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A hálózsák a legfontosabb eszköz, amivel megakadályozhatjuk a pihenés közbeni kihűlésünket, mert a sátor az időjárás viszontagságai közül inkább csak a szél és a csapadék ellen véd, de elég rossz hőszigetelő. Itt is tág határok között lehet válogatni. A hálózsákokat alkalmazási hőmérséklet szerint szokták osztályozni. A -10 C° alatt is használhatóak a legdrágábbak, ezek téli, illetve magashegységi használatra ajánlottak. A -10 C° és 0 C° között használhatóak szintén téli túrákra ajánlottak, míg az ennél magasabb hőmérsékletre valók azok (0 C° és +10 C° közöttiek), amik között egy átlag túrázónak (kéktúrázónak) válogatni érdemes, ezeket tavasztól őszig lehet használni, normál magyarországi körülmények között. A +10 C° felett használatos hálózsákokkal, vagy kategória nélküliekkel már rizikós tavasszal vagy ősszel túrára indulni, mert egy hűvösebb hajnalon könnyen fogvacogva ébredhetünk a sátorban! A hálózsák súlya elhanyagolható az összes csomag súlyához képest, sokszor meg sem adják, itt inkább arra figyeljünk, hogy belefér-e vajon a hátizsákunk hálózsák tartójába?

Természetesen az árakban is nagy a szórás, a hidegebb külső körülményekre ajánlott hálózsákok nyilvánvalóan drágábbak, de egy kategórián belül is nagy az eltérés. Mindenképp mérlegeljük a tartósságot is, ugyanis ha terveink szerint keveset fogjuk használni, nem érdemes drágát vásárolni.

A hálózsák gondozásával kapcsolatban is igaz az, amit a sátorral kapcsolatban már elmondtam, vagyis túra után érdemes kinyitva kiteríteni a szabad levegőre, hogy kiszellőzzön, és kellőképpen kiszáradjon. Nagyon kiábrándító egy dohos, büdös hálózsákban aludni!

 
Összetekerhető, 10 mm vastag polietilén derékalj.

A szerepe kettős: egyrészt kiegyenlíti a talaj apróbb egyenetlenségeit, és elszigeteli a testünket (és a hálózsákot) a hideg földtől. A habosított műanyag (polietilén) derékaljak nagyon könnyűek, néhány dekásak csupán, feltekerve szokás rögzíteni a hátizsákra. Jó hőszigetelők, némileg jobbak azok, amik egyik oldalukon alumínium hőtükörrel vannak ellátva. Mivel a súly itt sem lényeges, érdemes vastagabbat (10 mm-est) választani, pusztán kényelmi szempontból, ezeken ugyanis kényelmesebb a fekvés.

A sátorral és a derékaljjal kapcsolatban el kell mondanom, hogy ha a hátizsákra keresztben (vízszintesen) vannak rögzítve, akkor a hátizsákkal a hátunkon nem tudunk felszállni velük a vonatokra, buszokra, illetve közlekedni velük a keskeny folyosóikon. Mivel én csak keresztben tudom rögzíteni őket a hátizsákomra, kénytelen vagyok a kezemben fogni őket a fel- és leszállásnál.

1. A sátorból te nem látsz ki, de téged – pontosabban a sátradat – bárki észreveheti (ritka a nagyablakos túrasátor, de lehet ilyet kapni)!
2. Tehát ha bebújsz a sátradba, magad zárod ki a világból és nem a világot a sátradból!
3. Bármilyen különösen hangzik, de a sátrad semmilyen erőszakos behatolási kísérlettől nem véd meg!
4. Ja, és még valami! A sátor nagyon rossz hangszigetelő! Minden benne elsuttogott szó hallható azon kívül is!

Mindezt érdemes észben tartani, ha valahol sátrat akarsz verni! Viszont ismerek olyanokat, akik minden további nélkül felverik a sátrukat faluk szélén, a sportpályán, sőt, még a települések kis parkjaiban is. Megmondom őszintén, csodálattal adózom az optimizmusuk és az emberekbe vetett bizalmuk előtt!

Ebből a szempontból én tartom magam az Index túrafórumainak egyik nagy öregjének, Sánta Kutyának (SK) az alapelvéhez, aki még évekkel ezelőtt fogalmazta meg a sátorverés alapszabályát. Akkor, amikor ez szóba került, épp kerékpárral és sátorral járta az országot, hogy teljesíthesse az Országos Kerékpáros Körtúrát. 
Tehát őszerinte a sátorveréshez le kell térni az aszfaltútról földútra, földútról keréknyomokra, keréknyomokról ösvényre, aztán az ösvénytől 15-20 lépésre kell felverni a sátrat. A lényeg az, hogy senki ne láthassa meg a táborhelyünket (lásd az ökölszabályokat). Ehhez én is tartom magam, pusztán az okból, mert szeretem nyugodtan álomra hajtani a fejem!

Ezzel kapcsolatban sokszor felteszik nekem a kérdést, hogy félek-e a vadállatoktól, vagy hogy félek-e az erdőben éjszakázni a sátorban? El kell mondanom, NINCS Magyarországon olyan vadon élő állat, amitől félni kellene túrázás vagy sátorozás közben! A nagyragadozók (medve, farkas, stb.) már vagy egy évszázada nem élnek szabadon az erdőkben, a kisebb testűek (róka, vidra, stb.) nem jelentenek veszélyt az emberre, a növényevők (vaddisznó, szarvas, őz, stb.) meg pláne nem! Amúgy is, a vadállatok már messziről megérzik az „emberszagot” – a magunkkal hordott nem természetes anyagok (műanyagok, szappan, szúnyogriasztó, stb.) szagát – valamint a csörtetésünk, esetleg beszélgetésünk hangjait, és széles ívben kikerülnek bennünket.

Az embertársaimról már nincs ilyen jó véleményem! Sajnos, amíg a bűnügyi hírekben napi rendszerességgel olvashatunk olyant, hogy néhány ezer forintért kiraboltak, megvertek, bántalmaztak embereket, addig én nem óhajtok mások látóterében védtelenül aludni!

Ha már optimális távolságban vagyunk a civilizációtól, érdemes még más szempontokat is figyelembe venni:

1. Magányos fa alá, vagy annak közvetlen közelébe soha ne üsd a sátrat, bármilyen csábító is egy árnyékos hely egy mezőn! Ilyen helyeken sokkal nagyobb a villámcsapás veszélye, mint más helyeken.
2. Kerüld a nyílt területeket, ahol szabadon fújhat a szél, és ki vagy téve az időjárás viszontagságainak!
3. Mindig szélvédett helyen üssünk sátrat! Ilyen hely az erdők keleti, déli széle, illetve a tisztások északi, nyugati szegélye, fasorok, erdősávok keleti, vagy déli oldala. Tehát olyan hely, ahol a fák védenek bennünket az uralkodó széliránytól. A sátor nyílása lehetőleg a szélvédett oldalra nyíljon.
4. Én figyelmesen meg szoktam vizsgálni a földet, nehogy hangyaboly közelébe, vagy hangyák közlekedőútjára verjem a sátrat. Ugyanígy odafigyelek arra is, nehogy vadcsapásra állítsam a sátramat!
5. A sátrad lehetőleg ne telepítsd teljesen sík területre, pláne völgy, katlan aljára! Ilyen helyekről nem tud elfolyni a víz, egy nagyobb eső, zivatar esetén könnyen víz alá kerülhet a hálóhelyed! Ebből a szempontból a legjobb a gyenge lejtő, ami azért a pihenésben nem zavar.
6. Jó, ha van a közelben kis patak, vagy tó. Ez megkönnyíti a tisztálkodást. Kiépített forrás szintén jó, ha van a közelben. Az még ivásra is megfelelő.
7. Lehetőleg fűre telepítsd a sátrat, ott kevésbé koszolódik, eső esetén nem lesz sáros. A fű puha is, jobb fekvés esik rajta, mint a puszta talajon.
8. A talaj legyen egyenletes, érdemes sátorverés előtt ellenőrizni azt a néhány négyzetméteres területet, az erősebb gazokat kitépni, ágakat, köveket, nagyobb kavicsokat arrébb dobálni.

Fontos dolog, hogy figyeljünk a vadászati idényekre is, ezek általában szeptemberben kezdődnek, és akár a tél végéig is eltarthatnak. Ezekről részletes infomációt például itt is találhatsz: Vadászati Információs Portál. Ha szeretnénk kihasználni a meleg vénasszonyok nyarát is, akkor sokkal körültekintőbben válasszunk helyet magunknak, mint esetleg nyáron! Húzódjunk a települések közelébe, sátorverésnél ügyeljünk arra, hogy ne legyen a sátorozóhelyünk egyetlen magaslesről sem látható. Óvatosan mozogjunk az erdőben: még naplemente előtt keressünk táborhelyet magunknak, és csak jóval napkelte után induljunk tovább a táborhelyünkről! Ne feledjük, az esti és hajnali órák kedvelt vadászidőszakok a nagy vadmozgás miatt! A vadászati idényben azonban nem csak magányos vadászba botolhatunk az erdőben, hanem hajtásba is. Szerencsére a legelterjedtebbnek mondható vaddisznóhajtások általában késő ősszel, novemberben kezdődnek, és tavaszra már be is fejeződnek, tehát legalább ezzel nem kell számolnunk sátorozásunk idején.

Mindez soknak tűnik első olvasatra, de hidd el, kedves Olvasóm, három-négy perc alatt kiválaszthatjuk az optimális helyet, ami aztán sok későbbi kellemetlenségtől tud megóvni bennünket! Ha minden, korábban felsorolt dolog teljesül, nos, akkor megtaláltad az ideális sátorhelyet, de ilyen csak a legritkább esetekben fordul elő! A legtöbbször meg kell elégedni egy kompromisszumos megoldással.

 
Sátorozás a kéktúrán egy tarló szélén nem messze Szelestétől. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A képen az egyik sátorállításunk látszik Szelestétől nem messze, egy tarló szélén. Nyugat felől védenek az erdő fái a széltől, a hely füves, enyhén gazos, kis lejtéssel. A falu közel van - látótávolságban, de onnan nem láthatnak ide. Az erdő szélső fái mögött futó ritkán használt keréknyomoktól - ahol a kéktúra halad - egy sűrű bokorsáv választja el a sátrazóhelyünket, tehát még onnan sem látni ide. Majdnem eszményi táborozóhely!

Én az úgynevezett „mérsékelt zöldek” közé tartozom, vagyis nagyon sokat próbálok tenni azért, hogy ne szennyezzem a természetet, de bizonyos dolgokról nem vagyok hajlandó lemondani.

1. Ha nincs különösebb okom rá, nem térek le a turistajelzés kijelölt útjáról.
2. Nem hagyok magam után hulladékot (fémet, műanyagot) az erdőben, ezt nejlonzacskóban gyűjtöm, és lakott területen helyezem el valamilyen hulladékgyűjtőben (konténerben, kukában). Ugyanezt teszem az ételmaradékokkal is.
3. Mit csináljunk, ha hív a természet? Én ilyenkor letérek az ösvényről néhány tucat méter erejéig, illetve ugyanennyire eltávolodok a sátramtól, úgy végzem el azt. A WC papírt nem szórom szét magam után, igyekszem mindent „egy kupacban” hagyni. Ezek gyorsan lebomló, természetes anyagok, hamar eltünteti ezeket az erdő élővilága.
4. A patakokban, tavakban történő mosakodásnál természetesen használok szappant – ezért talán a „méregzöldek” elítélhetnek – de nem hinném, hogy ezzel túl nagy kárt okoznék a természetben. Mivel négy-ötnapos túráknál hosszabbat eddig nem tettem, nem volt szükségem mosásra, ezzel kapcsolatban nincs kialakult álláspontom.
5. A mosakodásra van egy használható tippem: az útba eső kisebb falvak temetői! Ezek nyugodt, csendes helyek – pláne reggelente, és különös ismertetőjelük az, hogy mindegyikben szokott lenni működő vízcsap!

Ha a túrán tüzet is szeretnénk rakni, akkor indulás előtt tájékozódni kell, van-e érvényben tűzgyújtási tilalom országosan, vagy abban a tájegységben, ahová túrázni indulunk. Ezt legkönnyebben a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapjának Közlemények oldalán találjuk meg, ahol a minisztérium minden rendelete fel van sorolva időrendi sorrendben. Nem nagy idő végigfutni a rendeletek sorát, ha pedig rendszeresen túrázunk, úgyis csak a legutóbbi túra utáni rendeleteket kell átnézni. Az oldal címe:http://www.fvm.gov.hu/main.php?folderID=874

Ha nincs érvényben tűzgyújtási tilalom, tüzet gyújthatunk az erdőben, természetesen az elemi biztonsági szabályok betartásával. Alapvetően tüzet csak megfelelően kialakított helyen (tűzrakóhelyen) gyújtsunk, ha pedig ilyen nincs a sátorozó helyünkön, akkor magunk építsünk egyet a közelben lévő kövekből. Ilyenkor a legfontosabb szempont, hogy a tűz továbbterjedését megakadályozzuk! Másnap reggel, amikor továbbindulunk, ne sajnáljunk 1-2 liter vizet, hogy a hamuban még megbúvó parazsat végleg kioltsuk!

A tűzgyújtási tilalom vonatkozik a gázfőzők használatára is, hiszen az is nyílt lánggal működik! Megmondom őszintén, én még soha nem főztem magamnak a túráimon, egyrészt mivel egy egész napos túra után már nem sok kedvem van még a főzéssel is veszkődni, másrészt túl sok súlyt jelentene a gázfőző és az ételek magammal cipelése. Így aztán inkább csak beülök egy-egy olcsóbb vendéglőbe a túra során, ha meleg ételre vágyom.

Még 2007 nyarán jelent meg egy nagyon jó cikksorozat az Origón a vadkempingezésről, mindenki figyelmébe ajánlom a benne foglaltakat: Vadkempingezes Magyarorszagon - Szabályok, veszélyek, lehetoségek es élmények