Saját tapasztalok összesége a túrabakancsokkal kapcsolatban:

Amikor elkezdtem a teljesítménytúrázást 2005-ben, fontosnak, sőt elkerülhetetlenül szükségesnek éreztem egy magasszárú túrabakancs beszerzését. Bújtam a gyártó cégek katalógusait, webes oldalait. Utólag azt kell, hogy mondjam, egyoldalúan közelítettem meg a kérdést. Ezeket a gyári öndicsérő cikkeket, adatokat nem csupán egymással kellett volna összevetnem, hanem a felhasználók véleményével is. Persze azokat sem kell készpénznek venni. Elég szubjektív minden vélemény. Mindenesetre egy bővebb halmazból korrektebb következtetésre lehet jutni. Ez volt a tanulság.

Természetesen fontos elem bármilyen cipő választása során, hogy elegendő időt töltsünk a megfelelő méret, a lábunkhoz leginkább passzoló modell megtalálásával. Itt lényegesnek tartom megjegyezni, hogy mindenképpen túrazokniban teszteljük a kiválasztott darabokat. Ezt vihetünk magunkkal is, de a túraboltokban általában vannak erre a célra próba túrazoknik. A zoknival kapcsolatban és három alapvető filozófiával találkoztam.

A második módszer a double chess burger. Itt értelemszerűen két, egymásra ráhúzott zokniról van szó. Némely profi túrázó szerint ez a biztos módja a vízhólyagok elkerülésének. Ezt sem próbáltam még, de nem tartom kizártnak, hogy működik a technika.

Visszatérve a bakancs témára, jómagam, ár-érték arányt is figyelembe véve egy Olang Cortina bakancsot választottam. Bőr/Cordura kombinációjú felsőrész, vastag, erősen bordázott gumitalp a sarokrészben ,,shock absorberrel”, vízálló, de légáteresztő Olantex membránnal. Akkor 12 900Ft-ért vásároltam, akciósan. Tudomásom szerint jelenleg 11 900 és 19 900Ft között változik az ára, kereskedéstől és évszaktól függően.

A tapasztalatok 350 km megtételét követően:

A felsőrész nem törte a lábam soha. Az első használat alkalmával sem. Megfelelő anyagokkal a Cordura jól tisztítható. A bőr anélkül is. A felsőrészen nem keletkezett érdemi kopás. A vízzáróság megmaradt. A lélegző membrán már lehet, hogy nem működik, de ezt elég nehéz megítélni laborvizsgálat nélkül. A talp még recés, de megítélésem szerint többet kopott, mint kellene. Talán egy Vibram, vagy ahhoz hasonló tulajdonságú talp szerencsésebb választás lett volna. Már csak azért is, mert élesebb sziklákat néha megérezni. Ezen persze nem azt kell érteni, hogy fájdalmas benne a járás, csak bizonyos talajon, bizonyos szögben érintve azt, előfordulhat, hogy nagyobb védelmet várna az ember. A cipőfűző erős, jó minőségű, magától nem oldódó fajta.

A járás, erdei talajon kellemes benne. Betonon kényelmetlen, merev, kemény, fárasztó. Ez nyilván abból adódik, hogy egy speciális eszközről van szó, amit adott körülmények közé fejlesztettek ki. Tehát nem alkalmas utcai viselésre, terepre annál inkább. További megfigyelésem a tartós használattal kapcsolatban, hogy olyan 25-30 km-re van kalibrálva. Ennél hosszabb túrára, vagy extrém terepre, tartós használatban nem javasolnám. 30 km felett, addig kedvező tulajdonságai már gyötörni kezdik a lábat. Nincs benne rugalmassági tartalék a hosszabb távokhoz. Ez, feltehetőleg a lényegesen drágább modellek sajátossága lehet. Illetve az is egy alternatíva, hogy az én lábam nem bír többet, és bármilyen lábbeliben problémás lenne 35-40-50 km. Egyszer kipróbáltam, hogy sima futócipőben mentem el, egy 50-es távra. A lábam valóban jobban bírta az utolsó 20 kilométert, de a cipőt ki kellett dobnom, mert az 50 000 méter teljesen tönkretette. A célban gyakorlatilag alkotóelemeire esett szét.

Olang bakancsomat, összességében jó vételnek tartom ma is, bár legközelebb nem ilyet vásárolok. Nagyobb hangsúlyt helyezek az ellenállóbb talprészre, illetve a megerősített orr elemre. Továbbá kipróbálásra érdemesnek tartanék egy olyan túra félcipőt, ami csak bokáig ér, de azon anyagokból készül, mint egy normál bakancs. Ezen az alternatíván még gondolkodom.

Mindezekhez hozzátenném, hogy sokat számít az is, hogy az embernek mennyire érzékeny a lába a tartós mechanikai behatásokkal szemben. Illetve az is tényező lehet, hogy milyen járási hibákkal rendelkezünk. Ezek a hibák a hétköznapokban nem okoznak gondot, mert egyszerűen nem járunk annyit, hogy a helytelen/rendellenes mozgásunk gondot okozzon. Ellenben egy túrán, nem szokványos terepen, sok-sok kilométert megtéve, már elkerülhetetlen, hogy e hibák negatív hatásai ne jelentkezzenek.

Kiegészítés 4 év és/vagy 600 km után:

Amint láthatjátok az adatokból (4év/600km) nem használom agyon a bakancsot. Ettől függetlenül lejegyzem ide további tapasztalataimat, hisz a km számít. Tehát, ha fél év alatt tettem volna bele 600 km-t, akkor is e jelenségeket tapasztalnám.

Tehát:

A sarkak bordázatán erős kopás mutatkozik. Egy komoly méretű területen szinte ,,tükör radiál" jelenség lépett fel. Ez sajnos azt jelenti, hogy félelmeim a talp anyagának gyengeségét illetően beigazolódni látszanak. Sajnos azt nem tudom, hogy egy Vibram többet bírna-e. A felső rész ellenben hibátlan. Gyakorlatilag olyan, mint új korában. Nagyon könnyen tisztítható, és nincs rajt kopás, karc, anyaghiba. A fűző is eredeti, nem volt szükség cserére.

A talp miatt, összességében azt kell mondanom, hogy csak mérsékelt km terhelésre alkalmas a bakancs. Semmi esetre sem profi túra eszköz. Az én igényeimnek megfelel, hisz időben keveset használom, így nem olyan fájdalmas a 600km-en történt erős talp amortizáció. De rendszeresen túrázó fanatikusoknak rossz választás.

Más felhasználók tapasztalatai:

Sitke (Horváth Ernő - 2008. 08. 27. 09:01)

Vásároltam én is Olang márkájú bakancsot, Auronzo típust ami az Olang legjobb minőségű(és legdrágább) darabja. Akciósan volt 23.000 Ft, eredeti ára 31.000 Ft. A fenti íráshoz kapcsolódóan anyi lenne a megjegyezni valóm, hogy mint minden márkánál itt is több típus van és minőségi szint. Az enyém már vibram talpas és sympatex membrános, teljes fedett bőrből készült a felső rész és a nyelv is puha kesztyűbőr bevarrással készült. A fent irt Cortina típus gyengeségei ezzel talán ki vannak küszöbölve. Ezután tesztelem majd túráimon, megírom arról a tapasztalataimat. Annyit még megjegyeznék hogy vásárlás előtt sok típust felpróbáltam üzletekben, olcsóbb-drágább fajtákat hogy legyen tapasztalatom, az Olangok számomra az egyik legkényelmesebb bakancsok amihez kedvező áruk is társul. Ügyelni kell a próbánál arra, hogy a kényelem mellett a megfelelően befűzött bakancsban, vastag túrazokniban a lábujjak ne érjék el a cipő orrát és sétáláskor a boka nem mozoghat fel-le. Hosszú távon ez nagyon fontos. Mivel különböző a lábformánk, mindenkinek más- más bakancs lehet jó, ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni hogy melyik a legjobb, legfeljebb anyagminőségre.

Pápics Péter István tapasztalatai:

2005 nyarán kezdtem rendszeresebben túrázni (OKT - http://kektura.eu/), majd 2007-től teljesítménytúrákon is rendszeresen megjelentem (http://papics.eu/turanaplo.html). Eleinte egyszerű sportcipőben túráztam, és most is úgy gondolom, hogy nagyjából 30 km-ig teljesen mindegy mi van az ember lábán, ha csak nem valami olyan kényelmetlen, ami 10 km után is feltöri a lábat. 

Első már megfontoltabb cipővásárlásom eredménye egy Merrell Continuum bakancs lett, Vibram talp, Gore-Tex felsőrész. Mindenképpen téli, vagy magashegységi viselet, mert 10 fok felett már olyan meleg, hogy hamar belefő a láb, megpuhul a bőr, és akkor jön a jó kis szúrós ("ezer tű") talpfájdalom... Igazság szerint nekem hóban fagyban is 50 km környékén már kicsit kényelmetlen, a talpam megy szét, vízhólyagom nem lett sosem. Valószínűleg vékonyabb zoknival kellene próbálkozni. Egyébként kényelmes, valóban vízhatlan és a Vibram talp is jól muzsikál. A bokát kitűnően tartja, ezért sziklás terepen is kiváló, a nyáron ebben másztam meg Svájcban a 3257 m-es Haute Cime-t (http://papics.eu/blog/?p=274). 

Mivel általában jó időben szeretek túrázni, így mindenképpen kellett egy jobban szellőző lábbeli is, és mivel a használható sportcipők rendre lekoptak a lábamról, 2007-ben a Kinizsi Százas előtt mindenképpen be kellett szereznem egy kényelmes cipőt. Kockázatos új cipővel nekivágni egy ilyen távnak, de nem volt más választásom. Nagyjából tíz túracipő és bakancs felpróbálása után gondoltam megpróbálkozom egy futócipővel is, ami mit ad Isten, első érzésre tökéletes volt. Ahogy beleléptem, tudtam hogy ez az a cipő, amit rám szabtak. Egyébként ez általános igazság, ha cipőpróbálásnál azt érezzük, hogy "nem rossz, de itt-ott mintha nem lenne tökéletes", akkor az a cipő nem jó. Nem nem tökéletes, hanem el kell felejteni - 20 km-en még nem lesz zavaró, de egy keményebb teljesítménytúrán, vagy többnapos vándortúrán meg fogja keseríteni a használója életét. Tehát a nekem tökéletes cipő a Salomon XA Pro 3D. Salomon talp, hálós felsőrész, gyorsfűző, stb. Van belőle Gore-Tex-es változat is, viszont az nem szellőzik olyan mértékben, mint a hálós. Nekem pedig ez volt az egyik legfontosabb, hogy úgy szellőzzön a cipő, hogy a túra alatt száraz marad benne a lábam. A Kinizsi előtt egy 25 km-es kéktúrázás alatt teszteltem a cipőt, és a frissen vett nagyon vékony zoknikkal tökéletes hatást értem el, éreztem, ahogy a szél átfúj a cipőn, így az elég erőltetett menetben megtett túra végén is pont úgy nézett ki a talpam, mint előtte. Végül a Kinizsin is bizonyított a cipő, a táv végére semmilyen elváltozás nem keletkezett a talpamon! Egy dologra kell figyelni az ilyen futócipőkkel, mégpedig arra, hogy lévén nem magas szárúak, nem tartják a bokát, így nem mindegy hogy hova lépünk. Nekem eddig egyszer sem ment ki a bokám, szóval ez nem lehetetlen feladat. Egy ilyen cipő 1500-2000 km-t bír ki terepen, ennyi idő alatt kopik el úgy a talp, és valószínűleg itt-ott a végére ki is szakad a hálós felsőrész, hogy le kell majd cserélni. De ennyit megér a tökéletes kényelem.

Kurucz Gábor (ITour) tapasztalatai:

La Sportiva Tibet - Hanwag Lima Gtx

Ha választanom kellene, az hiszem először megkérdezném mire kell. Úgy érzem a La Sportiva egy igazi bakancs a szó eredeti értelmében nemcsak megvéd és segít, de egy olyan lábbali ami minden időben akárhová akármennyi ideig elkíséri az embert mintha rá öntötték volna bár vannak hibái. A Hanwag minden kihívásnak megfelel, mindenhol tapad, nem töri a lábat, komfortos, de jó kibújni belőle, igazi használati "eszköz"!

Röviden a két bakancs szerintem össze sem hasonlítható bár elméletileg ugyanazt a kategóriát - nemcsak árban - képviselik.
A La Sportiva Tibet egy nagyon kényelmes szinte már-már puhának mondható kényelmes túra bakancs. Az első pillanattól kezdve ahogy belebújtam beleszerettem, szinte zokniként fogja körül a lábam és mégis hagy mozgásteret neki, a vastag az igazán vastag bőr nem mint egy kemény élettelen valami van a lábam körül hanem együtt hajlik mozog velem. A Hanwag három év alatt az első olyan bakancs volt amibe belebújva kényelmesnek és igazán komfortosnak volt mondható de ennek ellenére egy lényegesen keményebb és durvább bakancs. Nem annyira öleli mint inkább satuba fogja az ember lábát, bár hosszú távon sok panaszom nem lehet rá, egy nap gyaloglás után se volt fáradt a lábam, nem éreztem törést rajta, egyszerűen egy kicsit elgémberedett és szabadságra vágyott! A La sportiva egész nap rajtam van akkor sem veszem szinte észre, a Hanwag már macerásabb, nehezebb, keményebb benne járni, amitől kicsit természetellenesebb is a mozgás. A Hanwag eszetlen tapadásának (vibram talp:) és a boka fogásának csak előnyét láttam a La sportivval szembe. Bár nem estem el benne, és minden körülmény között tapadt, nem éreztem annyira biztosnak a lépéseimet a keményebb tartás miatt. Az az érzésem ha megcsúsznék és elesnék az én súlyommal az igaz, hogy megvédené a bokámat, ami a La Sportivának nem mindig sikerült, de szerintem a lábszáram törne el. Számomra, ami fontos mindkettő egy bőrből van, így kevesebb az esélye, hogy a varrások szétmenjenek, beázzon a cipő. Jól dolgozik mindkét bőr, bár a Hanwag-nál inkább nem dolgozásról van szó, keservesen nyekereg miközben próbál ellenállni az egy mázsámnak. Bár ez utóbbi csak fél éves és nem tudok sokat elmondani a bőr állapotáról csak, hogy jó. A La Sportiva 12 év alatt kiválóan teljesített, és nem szabad elfelejteni még mindig használom sétákra, a bőr alig repedt meg és finoman megpuhult.

La Sportiva Tibet

"Egy darab" 2.6 mm(!) vastag barna nubuk bőrből lévő, gore-tex és Tinsulate belső borítású, könnyű túrabakancs. Közép és magashegyi túrázásokhoz is ajánlott. 1996 őszén vettem a bakancsomat, akkor még nem vibram talppal hanem gyári La Sportiva talpal adták. Az "egy bőrből" vart bakancs akkor tisztességes 25 000 Ft-ba (1996) került.

A La Sportiva felirat középen, recés mintát képezve fut végig a talpon. Gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy bakancs talpáról. Nagyon tapad a gumi, bár egy kicsit lágy, ezért a sok beton és kő az évek alatt komolyan elkoptatta. A bakancs hibája, hogy a gumi nem fut fel az orrészre és nem védi azt, de ezen kívül egy rossz szavam nem lehet a talpra. A vizes kövön sem csúszik és - bár a mintázat nem túl mély és az évek folyamán szinte teljesen elkopott - csak az utóbbi időben volt problémám sárban és hóban. A boltívemnél nem rogyott meg, mint általába az én súlyom alatt a cipők, nem lukadt ki, nem szúrta át semmi. Kezelésével elvétettem egy hibát: egy Toko olajjal kezeltem, ami elméletileg a bőr kiszáradását hivatott megakadályozni, de nincs ráírva, hogy közben lemarja a talpat tartó ragasztót (másik cipőmnél is ezt tette, mire észrevettem).

Az elmúlt 12 évben sok száz kilométert mentem vele sokszor a bakancs számára igen embertelen körülmények között. Volt egy hétig fullra átázva, éles sziklákon, amelyek agyonvágták, már ha tudták volna, mert a vastag bőr szinte mindent kibírt. A lábamat nem törte fel, csak hosszabb túrákon, általába 45 km után jelentkezett a talpközépen az égető érzés és az ujjam alatti párnákon a vízhólyag, ami lehet a lábam gyengesége.

Nagyon kényelmes az első pillanattól fogva, ahogy belebújtam. Ennyi használat után sincs belül kopás a saroknál és a talpközépnél, lehet érezni, ahogy tartja a lábam és a sarkam. A talp közepesen merev, bár ezt 100kg-mal tudom kijelenteni, kisebb súllyal valószínűleg ez nem ilyen rugalmas. Éppen elég mozgást biztosít az ujjaimnak és mégis fogja az egész talpamat, nem csúszkálok, nem szorítja a lábfejemet, nem hagy nyomot a lábamon.

Sötétbarna bőrből készült cipő boka, nyelv része zöld vékonyabb bőrből van. Az idő folyamán a cipőfűző kikoptatta a nyelvet ezért kisebb luk tátong rajta, mit sem ártva ezzel a cipőnek. Az egy bőrből való orrész számomra nagyon fontos bakancs választásnál, berögözött elképzelés, hogyha kevés a varrás, kevésbé mehet szét! Sajnos rossz tapasztalat, hogy a varrás a leggyengébb része a bakancsnak. Ezért is választok ilyen bakancsokat, ami ha lehet eva öntésű és egy bőrből van, nem is kellett csalódnom benne. A bőr csak néhány helyen tört be (de el nem), mély barázdák látszanak rajta, mégsem lehet átlátni rajta. A belső membránnak köszönhetően 10 évig át sem ázott, bár lehet azóta se ázna át, ha akkor nem próbálom ki a Toko Leather Soft "olaját".

Ápolásánál csak sima vízzel mostam havonta egyszer, télen sűrűbben egy Tarrago zsírral átkentem, kéthavonta vízalapú Nikwax bőrápoló és impregnáló szerrel ápoltam a vízállóság megtartására érdekében. Évente egyszer egy "idős" lovász ajánlására lekentem tejföllel, amit rajtahagytam egy éjszakára, majd lemostam. Tőle kaptam a lovagló csizmámat azzal a tanáccsal, hogy a vastag bőrt a tejföl puhítja és ápolja a legjobban, és én ezt megfogadtam.

 A már említett Toko Leather Soft "szintetikus" olajat nagyon későn kezdtem el használni, ami valóban ápol és puhítja a bőrt, de sajnos közben szárít, és nem tartja meg a bőr természetes nedvességet. Mégis a bőr visszanyeri színét és rugalmasságát, csak nagyon kiszárad két nap múlva, amikor is kell a zsír.

  Valószínűleg nemcsak én voltam megelégedve a bakanccsal, mert a Mountex az alábbi szöveggel népszerűsíti: "Kínálatunk legnépszerűbb túrabakancsa: az egy darabból szabott felsőrész kivételes szilárdságot biztosít, mindemellett vízálló, ugyanakkor nagyon könnyű és kényelmes. Nagy terhek hordásakor is megfelelő a tartása (csak megerősíteni tudom, hiszen nagy zsákkal együtt legalább 130 kg-t nyomok). Egyenetlen talajon, bármely időszakban ideális és megbízható társ túrázáshoz."

Összegezve:

Szerettem volna ugyanilyen bakancsot venni, három évig kerestem, de nem találtam barnát az én méretemben (csak fekete volt mindenkinek). Ez alatt az idő alatt közel harminc bakancs volt a lábamon, de meg se közelítették az érzést és komfortot amit ez a lábbeli nyújtott. Boltos ismerőseim legnagyobb derülésére vettem egy sötétszürke Hanwagot, amiről hamarosan írok. A bakancsot ma is használom, 3-4 órás sétákra, egész napos kinti munkákra. Egyszerűen csak télen már nem állja meg a helyét és egy-egy túrán talán szükségem lenne recékre, ezért nem tudom hordani. Ma is a kedvenc bakancsom!

Hanwag Lima Gtx

  
A Lima évek óta az első olyan bakancs, amit kényelmesnek és igazán komfortosnak éreztem. A forgalmazó szerint ez a magyarországi terepviszonyoknak leginkább megfelelő Hanwag modell. Relatív alacsonyabb szára ellenére a bokát igen stabilan tartó cipő, szinte satuba fogja az ember lábát, mégsem éreztem, hogy bárhol is fel- vagy megtörné. Eleinte nehéz, kemény benne járni, hiába volt már sok bakancs a lábamon, valahogy magas a talpa és kicsit természetellenes benne a mozgás. Bár nem estem el benne és minden körülmény között tapadt, nem éreztem annyira biztosnak a lépéseimet a keményebb tartás miatt. Az az érzésem, ha elesnék az igaz, hogy megvédené a bokámat, de eltörné a lábszáram.

A Vibram Fuora talp, hosszú élettartamú, közepesen merev kialakítású, lépéscsillapító és kicsúszás gátló profillal van ellátva. A sarokban egy a lépéskor keletkező ütődést tompító betét van! A talp "eszetlen" tapadásának és a boka fogásának csak előnyét láttam. A mintázat könnyen tisztul és valóban megfelel az itthoni terepviszonyoknak, pont elég a mintázat nem túl sok de nem is kevés. Vizes kövön kicsit csúszik, de nem vészes, vizes lépcsőn, utca kövön viszont nem csúszik.

A felsőrészt egy darab bőrből alakították ki, ami számomra fontos, mert így kevesebb az esélye, hogy a varrások szétmenjenek, beázzon a cipő, varrás mentén "törjön" a bakancs. A cipőre kézzel rögzítettetek egy magasított gumiszegély, mely védi a cipő felsőrészét a kavics felverődésektől, a korai elhasználódástól és segít megőrizni a cipő formáját! A felsőrésznél nem beszélhetünk a lábbal való "együtt dolgozásról", keservesen nyekereg, miközben próbál ellenállni az egy mázsámnak. Bár csak fél éves és nem tudok sokat elmondani a bőr állapotáról hosszútávon. Normál karbantartás mellett nem tört meg, nem ázott be és a színét is alig veszti. A tél végén, tavasz elején elég komoly víz terhelésnek tettem ki, amit derekasan bírt, mint egy gumicsizma, csak annál persze kényelmesebb.

ár: 36 000 Ft (2008.01)

infó: www.hanwag.hu

  
Összegezve:

A Hanwag Lima minden kihívásnak megfelelő, minden talajon jó tapadást biztosít. Nem töri a lábat, komfortos, igazi használati "eszköz"!

A két bakancs összevetése:

Ha választanom kellene, az hiszem először megkérdezném mire kell a bakancs és utána választanék a kettő közül, mindkettő másért és másra jó. Úgy érzem a La Sportiva egy igazi bakancs a szó eredeti értelmében nemcsak megvéd és segít, de egy olyan lábbali ami minden időben akárhová akármennyi ideig elkíséri az embert mintha rá öntötték volna bár vannak hibái. A Hanwag minden kihívásnak megfelel, mindenhol tapad, nem töri a lábat, komfortos, de jó kibújni belőle, igazi használati "eszköz"! Mindezt annak ellenére mondom, hogy ez a La Sportiva szerintem az egyik ha nem a legjobb bakancsom amim valaha lehetne.

Merrell, Chameleon Velocity - túracipő

Túrázásra, "terepfutásra"(kocogásra), utazásra szánt cipő. Használat alatt sokszor erős igénybevételnek volt kitéve, sokféle terepen.

Merrel - Chameleon Velocity (dark brown)

A Merrell ezen modelljét, a katalógusban az elnyűhetetlen és tökéletes "kilométerfalóként" említi. Valójában terepfutásra, annyira nem kényelmes, (bár én a kemény talpkiképzés, a bőr felsőrész, a fűzőrendszer, a bokatartó miatt választottam). Egy elég nehéz, nagy, cipőről van szó.

Nekem nagyon tetszik, ahogy rásimul a lábamra és mégis hagy teret a mozgásának, egyszóval újabb "kedvenc" cipőt találtam. A jó lábfogás a fűzőrendszernek köszönhető, amelyik körülöleli a lábfejet és ráhúzza a cipőt, mint egy zoknit. A lábujjaknak azonban helyet hagy így természetesebb a járás. Kemény belső tartása még most is érződik, bekötés után szinte felemeli a láb boltozatát és összerakja a lábfejet, átfog, mintha homokba lépnénk.

Szintén egy teljes "vastag" bőrcipőről van szó, a felsőrész azonban egyszerűbb és letisztultabb kivitel, kevés varrással egy bőrből készült az első rész. A felsőrész impregnálás előtt szinte szívta a vizet, szemben az elődjével, a vastag, ám puha bőr hamar átnedvesedett. Kezelés után, vízálló, hajlékony és csak a színét veszti. A nyelv számomra érthetetlen okból csak részben van bőrből (bár ez lehet kényelmi szempont, mert a valóban erőteljes fűzök kényelmetlenül tudnák összegyűrni a bevarrt bőrt). Így valóban kényelmes.

A cipő sarkán egy műanyag erősítést találhatunk a szokásos akasztóval, amiben számomra szimpatikusan, elég jó fényvisszaverő szálak vannak.

Hiányosság számomra a felsőrészen, a cipő orrán a gumírozás. A részben felhajló gumi hajlamos leválni a bőrről (többektől halottam).

A Vibram talp az előző modellhez képest erőteljesebb, keményebb, robosztusabb, A kialakított kis vulkáni csúcsra emlékeztető bütykök közé valóban nem ragad a sár, és eddig vizes kövön, köves terepen nagyon jól tapadt. A lekerekített élek azonban nem fognak, ahogy lágyabb, vizes, sáros, síkos a terep (kivétel a vizes fű).

Kivalló a talp tartása is, a boltozat, a talpszélek nem rogytak be (relatív nagy a súlyom). A kopása annak ellenére, hogy vegyesen használom betonra (mutatós cipő még utcai ruhához is), terepre, futásra, gyaloglásra igen csekély, a járófelület elejének közepe, és a sarok külső éle kopik csak. Nagyon szimpatikus a talpa tett gyári hajlítás, ezzel még rugalmasabbá és dinamikusabbá tehetjük mozgásunkat.

Összegezve:

Tapasztalataim szerint egy nagyon jó és tartós cipő, minden hibája ellenére (lényeges problémája a magas árkategória). Ideális lábbeli lesz a legkeményebb túrán is. Hosszútávon, nagy súlya, komoly méretei, kemény talpa ellenére kimondottan jó (Mecsek 50, Mecsek Maraton, Szúadó). Az ára ellenére mindenkinek, aki nem divatozni akar és szereti a visszafogott külsőt, strapabíróságot, ajánlom.