A bivak francia (bivouac) eredetű szó, jelentése, mint katonai szakkifejezés szabad ég alatti tartózkodás, illetve tábor a szabadban.

A hegymászással kapcsolatban akkor használjuk, amikor barlangban, valamilyen módon fedett alkalmatosság alatt, vagy csak úgy a szabad ég alatt alszik a túrázó. Az éjjelt töltheti egy szimplabivakzsákban, sátorban, vagy sok helyen található a hegyen fából vagy fémből építettbivakházban is. 

Alapvetően két féle bivakolást lehet megkülönböztetni, az egyik típus, amikor a hegymászó szabad akaratából alszik kint, a másik pedig, amikor valamilyen előre nem látott esemény miatt rákényszerül erre a megoldásra.

A tervezett szabad ég alatt éjszakázás igen intenzív élményt nyújthat azok számára, akik még közelebb akarnak kerülni a természethez. Aludhatunk kint önmagában az élményért is, de hosszabb mászás esetén szükséges is lehet az útvonal tervezésekor egy bivakolás beütemezése. A gyakorlott alpinisták szerint körülbelül 700–1000 m függőleges menetelés után, vagy 20-22 óra folyamatos haladás után érdemes már kalkulálni a szabad ég alatt alvással. A megfelelő hely kiválasztása kulcsfontosságú. Szempontok, amelyeket nem árt figyelembe venni, hogy lehetőlegszélvédett legyen, kőomlás veszélye ne fenyegesse, jó, ha van vízvételi lehetőség és persze nem árt, ha nincs túl messze a túraútvonaltól sem. Érdemes a megfelelő eszközöket beszerezni, hogy a körülményekhez képest maximális komfortfokozatot érhesse el a túrázó. Ezek természetesen először is egy bivakzsák, aztán derékalj, hálózsák, gázfőző, hogy a reggeli kávé is elkészülhessen és persze meleg reggeli mellé.

Az alapvető higiéniás szabályok betartása ma már nem okoz gondot, rengetegféle törlőkendőből, kézfertőtlenítőből és víztisztítóból válogathatunk, ezekből mindenképpen vigyünk magunkkal bőven, így elkerülhetők a fertőzések.

Több hetes expedíciók esetén a bivakoláshoz tökéletesen berendezkedett egész kiépített táborokat húznak fel jól megválasztott helyen, ahol van vízvételi lehetőség, és minden emberi szükséglet kielégíthető, persze azért illúzióink ne legyenek… 
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem tervez a túrázó bivakolni, de nem marad más választása. Ilyen kényszerítő körülmények lehetnek az időjárás hirtelen megváltozása, rosszul felmért táv vagy tempó miatt lemegy a nap a tervezett célállomás elérése előtt vagy fáradtság, baleset is lehet egy szükség-bivakolás oka. Legjobb esetben ilyenkor is rendelkezésre áll egy szél- és vízhatlan bivakzsák, vagy legalább egy izolációs fólia. Legfontosabb, hogy elkerüljük a kihűlést, ténylegesen tudjunk pihenni, valamint, hogy a lehető legszárazabbak maradjanak a felszerelések és a ruházat. De a minimum, amire törekedni kell az az éjszaka átvészelése élve.

A legmagasabban történt szükség-bivakolást a Mount Everest déli csúcsán élte át Doug Scott és Dougal Haston 1975-ben. A nyugati falon mászták meg a hegyet, de nem volt elég idejük átérni a déli útra, annak ellenére, hogy extrém hideg volt és komoly hallucinációkkal küzdöttek, az éjszakát a hóba ásva átvészelték és másnap sértetlenül lejutottak a völgybe.
Alapvetető szabály a hegyen éjszakázáskor, hogy szemetet sose hagyjunk hátra, mindent, amit felvittünk, nekünk is kell lehozni. Valamint figyeljünk, hogy ne hagyjunk ’maradandó nyomot’ magunk után!