És a valóság - lehetne az alcím.

A Szalajka-völgy és Szilvásvárad még a legutolsó, leggagyibb útikönyben is benne van. Extrém látnivalókban szűkölködő hazánkban az ilyen kis Fátyol-vízesésekre, kisvasutas völgyekre, teleszemetelt ősemberbarlangokra, Lipicai ménesre, Lovas múzeumra, meg pisztrángtelepre és Szikla-forrásokra is büszkék vagyunk. Megjegyzem, joggal. Viszont az ilyen helyek turisztikai kihasználása általában odáig terjed csak, hogy csinálunk egy bazársort, meg lehúzós kisvendéglőket, ahol 30 dekásnak adják el a 20 dekás pisztrángot, plusz a szokásos panziók, és a szalonnasütő helyek a szétbarmolt erdőkben.

Nos, ez az a kiemelt turistahely, ahonnan vasárnap este 7 után nem lehet elmenni. Az utolsó vonat 19:16-kor elhúz, amely nyáron igazán vicces, amikor még 9-kor javában világos van, az ember meg szeretne egy egész napot eltölteni a Bükkben. Na, oké, akkor legyünk jó fiúk és igazodjunk az elmebeteg magyar menetrendekhez, és Szilvásváradról húzzunk el negyed nyolckor. Hozzáteszem, ez azt jelenti, hogy ha 6-ig kirándulgatunk a Bükkben, akkor hazafelé még be se tudunk ülni pisztrángozni egy helyi vendéglőbe. De ez legyen a vendéglősök baja.

A mi bajunk inkább az, hogy ha Bánkútról jön le az ember a Dédes-vár felé, akkor Nagyvisnyóra érkezik. Nagyvisnyó kemény egy (azaz 1) megállónyira, autóval 5-10 percnyire van Szilvásváradtól. Az már távolság, nem? Tiszta Szibéria.

Kemény egy megállónyi táv:

Az Eger-Putnok vasútvonal teljes és rendkívül tetszetős térképe megtalálható ezen az oldalon.

Szóval Nagyvisnyó nincs messze Szilvásváradtól, ugyanúgy a turisták által látogatott terület, és mégis, az utolsó vasárnapi vonat 17:33-kor döcög ki az egyébként teljesen elhagyatott, kissé romos állomásról. Az állomás annyira rossz állapotban van, hogy még menetrend sincs kirakva (egyes hírek szerint évtizedek óta hozzá sem nyúltak).

Én nem mondom, hogy Nekézsenyből - ami két megállónyira van Szilvásváradtól és már tényleg Isten háta mögötti falunak számít - is óránként legyen vonat, ugyanis ebbe a faluba semmi turistaút nem vezet. Azt is meg tudom érteni, ha a csokvai állomásról nem indul túl sűrűn, mert ez az állomás kábé két kilóméterre van a falutól (Csokvaománytól) és szintén nem egy túraközpont. De az kicsit vicces, hogy ha lejövök az abszolút túracentrumnak számító Bánkútról, vagy a dédesi várromtól, akkor a nagy semmibe érkezzek, és ne tudjak hazamenni 17:33 után.

Ja, és persze van busz is, de az 16:32 után nem jár Eger felé vasárnap. Hangsúlyozom, Eger 30 kilóméternyire van Nagyvisnyótól, ami semmi, nulla.

Nyilvánvaló, hogy az Eger-Putnok vasútvonalon teljes hosszában nem szükséges óránként, kétóránként szerelvényeket indítani. Eddig rendben.
Illetve ez sincs rendben. Ugyanis ez a vasútvonal Magyarország legvadregényesebb vonala. Normális országban egy ilyen vonal külön turisztikai attrakció lenne. Naponta indulna nosztalgia gőzös, amire amerikai, német, holland kirándulókat pakolnának föl két liter szilvapálinka, egy hordó egri bikavér, meg nagymennyiségű libatepertő társaságában. Aztán Egerben lehetne folytatni a piálást, vagy Szilvásváradon egy nagy pisztrángozásba torkollna a gőzösözés. Na, de ilyen nincs, mert ez Magyarország, itt csak nyerészkedő faszfejek vannak a Szalajka-völgyben, a magyar vállalkozók fantáziája csak a bazári szutyok árusításáig terjed. Na, ennyit arról, hogy az Eger-Putnoki vasútvonal veszteséges és, hogy nem utazik rajta senki, szűnjön meg, szántsák be, a síneket meg szedjék föl a cigányok.

Az ország legvadregényesebb vonala:

Na jó, ha bebombázott amerikai turistákat ne is szállítsunk naponta, de legalábbis minden eszközzel meg kéne próbálni rávenni a turistákat, hátizsákosokat, kirándulókat, hogy ezt a vonalat is iktassák be útjukba mint látványosságot. Merthogy egyébként a Bükkben rengetegen túráznak egy nyári hétvégén.

Egyébként a kaller halál jó fej volt. Mivel Eger után túl sok felszálló nem volt, ezért jegycsekkolás után visszavonult a masiniszta mellé a vezetőfülkébe. Amikor Szilvásváradra értünk, kijött a fülkéből és szólt minden utasnak, hogy itt kell leszállni. Szerintem ez jófejség.

De most inkább elmondok egy látszólag abszolút nem ide kapcsolódó példázatot. Persze valójában nagyon is szorosan ide tartozik. A Bortársaság nevezetű nagyon igényes borforgalmazó cég most új pincészeteket vett fel a kínálatába. Nem lehet ám bárki Bortársaság által forgalmazott termelő! Az egyik új brand, pincészet a Béla és Bandi névre hallgat. Az ismertetőjükben annyi van, hogy ők két borászgyerek a Balatonfelvidékről, Béla és Bandi, semmi filozófia, meg nagymellény. Olvassuk csak el eztitt .

"Nincs forintosítható arculat", csak népmesék, hordómosás, meg egy darab traktor. A címkén ott is a traktor, ez a címerük, olyan, mint a kapa és kasza, vagy a lapát. Egyszerűség, őstermelőség. Nos, ne dőljünk be. Illetve, pont hogy dőljünk be nyugodtan. Ez egy elég jó marketingfogás. Olyan, mintha semmi marketing, meg filozófia, meg arculat nem lenne, pedig pont ez az arculat. Nagyon is ki van ez találva: tegyünk úgy, mintha itt csak két borászlegény termelgetné a traktorjukkal az eccerű, de finom borokat. És azért lehet ennek nyugodtan bedőlni, mert nem szart kapunk, hanem kiváló minőségű bort. És persze a sztori az egy darab traktorról ettől még igaz lehet, csak éppen erényt, brandet kovácsoltak az egyszerűségből.

Hogy jön ez ide? A csodálatos Eger-Putnok vasútvonal, meg az egész Kelet-Magyarország, beleértve északi és déli részét pontosan ugyanezt elsüthetné. Mi nem vagyunk gazdagok, nem vagyunk világváros, nincsenek ókori kincsek, nincsenek 10 kilóméteres sípályák és 5000-es csúcsok, csak a jó levegő, a jó fej emberek, a hegyek, a zöld, a falusi kultúra stb. Vagyis a látszólagos hiányosságokból simán erényt lehetne kovácsolni. A fizetőképes kereslet egy jó része pont a civilizáció hiányára, a csöndre, a nyugalomra fizetne be. Csak persze ez is marketing kérdése, és ezt is profin kell megcsinálni, van is neve: ökoturizmus, meg falusi turizmus. De ne feledjük, hogy Béla és Bandi hiába eccerű, mégis kőkemény minőséget kapunk a pénzünkért. 

Vagyis az Eger-Putnok vasútvonalon nem azért nem jár vonat, mert nincsenek rajta utasok, nem azért fogja bezáratni esetleg az idióta Kóka, mert veszteséges. Pont fordítva. Azért veszteséges, és azért nincsenek rajta utasok, mert senkinek nem volt annyi esze, hogy brandet, látványosságot, turisztikai célpontot, értékes valamit csináljon belőle. Mert a mi turisztikai érzékünk csak odáig terjed, hogy 20 dekás pisztrángokat adjunk el 30 dekásnak puccos kisvendéglőkben.

Az Eger-Putnok legszuperebb vasútvonalnak rendkívül igényes honlapja is van, amelyet Gulyás Attila és Barta Endre készít. Klikkolj ide. A fényképeket is tőlük loptam, de a jó ügy érdekében. Szómos szép fénykép található még honlapjukon. Aki többet szeretne olvasni a vonalról, az találhat egy cikket az Indóház 2005. márciusi számában is, Barta Endre tollából.