Hazánk erdészeti és vadászati vonatkozású múzeumainak bemutatása után új, a korábbinál nagyobb utazásra invitáljuk olvasóinkat. A történelmi Magyarország területén robogó kisvasutakkal vágunk neki hegyeknek, völgyeknek, alföldi tájaknak. Sorozatunk Somogy zöld szívében, Kaszón veszi kezdetét.

Kaszó és a Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőtömbje aligha lehet ismeretlen a vadászó, természetjáró közönség előtt, a szépséges tájat azonban a megye legfiatalabb kisvasútján robogva is érdemes megcsodálni. Noha a vasútvonal teljes hosszában az erdő fái alatt fut, unalmasnak véletlenül sem nevezhetnénk az utazást.

A változatos erdőállományok, a Baláta-tó természetvédelmi területe, az élővilág egyaránt a felejthetetlen élményről gondoskodik; a kirándulónak néha olyan érzése támad itt, hogy a természetfestők megelevenedett képzeletében jár.

Az erdei vasút Kaszópusztáról indul Baláta megállóhelyre, illetve Szentára, majd onnan vissza. Ami a történetét illeti: a kisvasút őse a két világháború között épült gazdasági célból, s összekötötte a somogyszobi állomást, valamint a kaszópuszta-bördeci erdőrészt.

Előbb lóvontatással, majd a negyvenes évektől gőzmozdonnyal szállították a fát. Később az Országos Erdészeti Főigazgatóságnál új tervek készültek a fejlesztésre, majd az 50-es évek elején elkezdődött a fa keresztaljakra szerelt és homokágyazatra helyezett vasúti vonal kiépítése. Az erdei vasút működési engedélyét 1955. június 2-án adták ki, míg a személyszállítás 1961. május 17-én indult meg Szenta és Kaszópuszta között. A teherszállítást 1985-ben teljes egészében átvették a tehergépjárművek. Így aztán a rendszerváltozásra a hálózat több szakaszát felszedték. Csaknem egy évtized múltán, 1997-ben a Kaszó Erdőgazdaság Zrt. megvásárolta az 1954-ben Resicán gyártott, majd 1984-ben Szászrégenben felújított gőzmozdonyt.

Fotó: Kaszort.hu

A Karácsony névre keresztelt gőzös december 14-én érkezett Kaszóra, és a következő év április 16-án helyezték üzembe – azóta is ez szállítja a kirándulókat. A vadban gazdag kaszói erdőség legizgalmasabb területe az 1942 óta védettséget élvező Baláta-tó vidéke. Az erdőrész 2008-ban kibővített természetvédelmi területével bekerült a hazai erdőrezervátumok sorába, melynek célja, hogy a helyben zajló természetes folyamatok kutatásával, megfigyelésével a természet közeli módon végzett erdőgazdálkodást megalapozó gyakorlati módszerek elsajátítását támogassa.

A Baláta-tó területén jellemző növénytársulások a lebegő hínárvegetáció úszó lápszigetekkel, a zsombékos, gyékényes ingólápok, a tőzegmohás fűz ingólápok, a tőzegmohás égerlápok és a genyőtés cseres-tölgyesek. Gazdag állatvilágából elsősorban a keresztes vipera fekete változatát érdemes kiemelni, de a tavat számos vízi vagy vízhez köthető madárfaj választotta táplálkozó- vagy költőhelyéül, így a fekete gólya, a cigányréce, a rétisas vagy a barna réti héja. A szerencsés természetjáró megfigyelheti ezen madárfajokat természetes élőhelyükön a Baláta-tó délkeleti részén található madármegfigyelő toronyból.