Egy természetvédelmi őr három napja

Bajomi Bálint, greenfo.hu

2010. február 25. 15:39

Milyen feladatai vannak egy őrnek? Hogyan telnek a munkanapjai? Helyszíni riport Zala megyéből.

Megérkezés 

A behavazott táj szépen mutatott a napfényes időben, amikor egy februári hétfő reggelen Nagykanizsára utaztam. Itt találkoztam ugyanis Klein Ákossal, a Balaton- felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével. Utána három napig együtt jártuk a Nyugat-Zalai Tájegységben lévő körzetét, hogy bepillantást nyújthassak a kedves olvasóknak az őrök mindennapjaiba. 

Klein Ákos körzete az átlaghoz képest nagynak mondható, összesen 113 542 hektár kiterjedésű – ennek mintegy 20%-a védett, vagy Natura 2000-es terület. Összesen havi 1100-1200 km-t tesz meg Suzuki márkájú szolgálati terepjáróján a környéket járva – ez távolságban annyit tesz, mintha az egyik hónapban Svájcba utazna, a következőben pedig visszajönne. Az Alföldön – egy kisebb kiterjedésű körzetben - van olyan természetvédelmi őr, aki lóval jár. A klímaváltozás és levegőszennyezés elleni küzdelem jegyében érdemes lenne másutt is megfontolni a lovak használatát – főként olyan körzetekben, ahol a kisebb távolságok ezt lehetővé teszik. 

Három nap a terepen 

Az első nap délelőttjén négy rétisas-fészket ellenőriztünk távcsővel és teleszkóppal Miklósfa és Jankapuszta közelében. Az egyiknél láttuk a madarat is, egy szomszédos fa egyik ágán. Ezzel a helyszínnel kapcsolatban problémák adódtak, mivel a terület tulajdonosa fákat vágott ki a közelben, és még nem szállította el őket – a sasokat pedig nem szerencsés zaklatni ebben az időszakban. Ilyenkor ugyanis már elkezdik őrizni a fészküket, és lassan, az idő enyhébbre fordulásával a javításába is belefognak. A természetvédelmi őrnek tehát egyeztetnie kell a tulajdonossal annak érdekében, hogy a munkák ne zavarják az állatokat. 

Az egyik fészek közelében kormoránokat láttunk, ami a miklósfai halastavak szomszédsága miatt nem meglepő. A fotó kedvéért megálltunk a közelükben a terepjáróval. Sikerült őket lencsevégre kapni, de aztán hamar elrepültek – nem bírták a topmodellkedést… 

Utána megnéztük a Miklósfa közelében lévő földvárat – az őrök feladatai közé ugyanis a kulturális örökség védelme is beletartozik. A várnak jól megmaradtak az árkai, belül egy hatalmas kút, egy kissé romos újabb kori épület, illetve mellmagasságig érő falmaradványok láthatók. A földvárra felvezető mezeinyúl-nyomok alapos elemzése után élőben is láttunk egy nyulat elszaladni előttünk.

Délután a szaplányosi erdőben kerestünk feketególya-fészket. Keresztül-kasul jártuk az erdőt, főként az idős fenyves részét - a fekete gólyák ugyanis szeretnek erdeifenyőn költeni. Útvonalunkat GPS-es helymeghatározóval rögzítettük, már amikor sikerült – ekkorra már befelhősödött az idő, és nehézkes volt a kommunikáció a műholdakkal. Az ilyen bejárások után az őr a koordinátákat számítógépre viszi, így később visszakereshető lesz, hogy merre volt már. Sajnos nem jártunk sikerrel – nem találtunk gólyafészket.

A második napon a Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területen helyeztünk ki egy faágakból és drótból készített műfészket fekete gólyáknak. Fehér Csaba Endre - az Igazgatóság egy másik természetvédelmi őre - segített nekünk. Egy tíz méteres létrával, alpinista felszereléssel és Csaba szaktudásával felvértezve indultunk neki a behavazott erdei utaknak. Az első nehézségbe akkor ütköztünk, amikor a terepjáró elakadt az erdőtaghoz vezető felázott földúton – szerencsére nem kellett nagyon messze vinnünk a felszerelést. A helyszíni terepszemle után kerestünk egy megfelelőnek tűnő tölgyfát, és nekitámasztottuk a létrát. Csaba felment, amíg lehetett, és itt jött a következő nehézség: átdobni a kötelet egy nagyjából 15 méter magasan lévő ágon, ami többszöri próbálkozásra sikerült csak. Ezután Csaba magára szerelte a felszerelését, és felmászott a fészeknek kiszemelt elágazáshoz. 

Egy ötletes csigás rendszer segítségével felhúztuk neki a műfészket, ezt Csaba elhelyezte, majd sok további, szintén lentről felküldött faággal kitámasztotta, végül ki is bélelte gallyakkal és falevelekkel. Az egész napos akció után elégedetten fogyasztottuk el a magunkkal hozott egyszerű hideg élelmet, és reménykedünk benne, hogy a fészket el is foglalja valamilyen madár.

Szerdán a délelőtt első fele irodai munkával telt – Ákos a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság új honlapjára készítette el a frissített területleírást a védett Zalakomári Madárrezervátumról. Utána a nap hátralevő részében telelő erdei fülesbaglyokat kerestünk, több faluban is. Ezek az éjszaka aktív ragadozók télen a nappalokat a falvakban töltik, általában fenyőfákon és tujákon. Volt olyan helyszín, amit a tavalyi telelés alapján találtunk meg, egy másikról pedig lakossági bejelentés alapján értesült az őrszolgálat. 

Az évszakok ritmusa 

A három nap során vettünk egy mintát Ákos mindennapi elfoglaltságaiból, de ezen felül sok más munkája is adódik a különböző évszakokban – erről kérdeztem őt egyik reggel. A mostanihoz hasonlóan havas és jeges telek beszűkítik a lehetőségeket – kezd neki a válasznak Ákos. Ilyenkor nincs nagyon sok hatósági eset: a hó eltakar mindent, nehéz észrevenni, ha van valahol egy szabálytalan gyepfeltörés. A vegetációs időszak jellemző munkáit sem lehet elvégezni (pl. védett növények állományainak felmérése). A tél egyik jellemző tevékenysége a fészekkeresés: jól jön hozzá, hogy nincsenek lombok a fákon. Becserjésedett területek tisztítását is lehet csinálni ilyen időben, a motorfűrész működik hidegben is, és ilyenkor biztos nem is fészkel semmi a bokrosban – magyarázza a természetvédelmi őr. Télen egyébként viszonylag több időt töltenek az őrök irodában, például az év zárásához és az új év kezdéséhez kapcsolódó jelentéstételi, tervezési kötelezettségeket teljesítve. De sok kollegának egész éves programjában szerepel a természetvédelmi vagyonkezelés részét képező állattartási feladatok sokasága, pl. szürkemarhák, bivalyok szakszerű ellátásának felügyelete, gondozásuk megszervezése. Ezen állatok az értékes legelőterületek természetvédelmi kezelését 
látják el. Emellett vannak, akiknél a munkaidő egy részét a pályázatírás és a pályázat lebonyolításának koordinációja teszi ki. A tél enyhébb időszakaiban is zajlik a fészekodúk kihelyezése és tisztítása. 

Tavasszal a téli nyugalmasabb időszak ellenkezője köszönt be: az őröknek szinte nincs szabadidejük. Kezdődnek a botanikai és élőhely-felmérések, beindulnak az élőhely-kezelések. Nyáron már előjönnek az invazív növények, jó időben el kell végezni a bálványfa és a selyemkóró irtását. Ilyenkor vannak a kaszálások a Natura 2000-es gyepeken, amelyeket ellenőrizni kell. Hol van haris? Ott hagyták-e a szénát? Bejelentették-e időben a kaszálást? – ezen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban. Nyáron van a füleskuvik, a gyöngybagoly, a boglárkalepkék, a homoki gyepek felmérése. A télen megtalált fészkeket tavasszal, nyáron ellenőrzik az őrök, hogy megtudják, mi is költ bennük. Ez hajnaltól sötétedésig kitölti az idejüket. A haris és füleskuvik monitorozás miatt sokszor az éjszaka is foglalt. 

Ősszel a Kis-Balatonon és más vizes élőhelyeken az őszi vonulást monitorozzák, a gyöngybaglyászat is bele szokott nyúlni az őszbe a másodköltések miatt. Ha kellemes az idő, ki lehet használni odúkihelyezésre. Vannak olyan növények, amiket ősszel lehet a legjobban felmérni. Ilyen például a zalai bükköny - ez akkor is látszik még, amikor a többi növény már eltikkad. 


Széles látókörűek előnyben 

Ákos szerint minél szélesebb spektrumát ismeri az élővilágnak egy őr, annál jobb, de azért az elég ritka, hogy valaki mindenben jó legyen. A természetvédelmi őr főleg a saját területén mozog, a botanikai vagy egyéb szakági referenst viszont az őrök „ki szokták bérelni”, így ő több területre is eljut. Vannak olyan őrök is, akik párban mozognak. 

A természetvédelmi őr jogosult többek között a természeti értékeket veszélyeztető, vagy károsító személyeket a cselekmény abbahagyására felszólítani, feltartóztatni, igazoltatni, ellenük eljárást kezdeményezni és helyszíni bírságot kiszabni. Átvizsgálhatja a gyanús személy ruházatát, csomagját és járművét, és fegyver tartására, indokolt esetben használatára is jogosult. 

Sok hatósági ügy miatt a természetvédelmi őrszolgálatnak tárgyalnia, egyezkednie kell a földtulajdonosokkal és a különböző területhasználókkal (erdészettel, vadászattal, vízüggyel). Az őrök legtöbbször az elsőfokú Zöldhatósággal, vagyis a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekkel vannak kapcsolatban, és a legtöbb ügy, amit bejelentenek a felügyelőséghez kerül. A felügyelőség munkatársai aztán eljönnek a helyszínre, és lefolytatják a tárgyalást, amelyen a nemzeti park igazgatóság mint meghívott bejelentő részt szokott venni. A természetvédelmi őr hatósági személy, a helyszínen de az igazgatóság – a természetvédelmi szabálysértési ügyeket kivéve - nem eljáró hatóság, úgyhogy az őrök „hibrid” állapotban vesznek részt a tárgyalásokon. Vallomást tesznek, bediktálják a jegyzőkönyvbe, hogy mit tapasztaltak, milyen kezeléssel lehetne visszaállítani a természetkárosítást. Van sok erdészeti tárgyalás, amikor például Natura 2000-es erdőknek az üzemtervezése van terítéken, és a nemzeti park igazgatóság beleszólhat az üzemtervekbe. Például olyan erdőtagoknál, ahol nagy erdei tőzike állomány van, a Nemzeti Park megszabhatja, hogy december végéig be kell fejezni a kitermelést. A Natura 2000-es gyepek tulajdonosainak kaszálás előtt be kell jelenteniük ezt az igazgatóságnak, és ilyenkor a természetvédelmi őr – ha a védelmi érdek úgy kívánja – előírhatja a tulajdonosnak, hogy halassza el a kaszálást. Sokszor viszont a tulajdonos már felszántotta a gyepet, mire a hatóság kapcsolatba lép vele. Ilyenkor elő lehet írni az eredeti állapot helyreállítását, vagy büntetést lehet kiszabni. 

Az őröknek oktatási-bemutatási feladataik is vannak: Ákos szokott például csoportot vezetni angolul és magyarul a Kis-Balatonon, és nemsokára francia diákok fognak terepgyakorlatra jönni hozzá négy hétre. Sok kolléga koordinál magyarországi gyakorlatos hallgatókat – a természetvédelmi mérnök szakon például kötelező ilyen gyakorlatot végezni. 

A három napos helyszíni riport után csütörtök délelőtt szerencsére még pont időben sikerült hazajutnom – délutánra a nagy hóesés miatt igen nehézkessé vált a közlekedés Zalában.