A térképen ne keressék Berzseny falut, mert ilyen nevű lakott települést nem találnak, viszont mégis létezik, köszönhetően Petraskó Tamásnak és néhány lelkes embernek, akik pár éve létrehozták Kisrozvágy határában az Árpád-kori régészeti parkot.

ROZVAD VEZÉR FÖLDJÉN, BERZSENYBEN

Valójában egy élő skanzenről van szó a Bodrogközben, a szlovák határ közelében. A falu szélén, 15 hektáron – hosszas kutatómunkát követően – László Gyula
történész professzor tanácsait is felhasználva, felépítettek egy honfoglalás kori magyar települést. Helyet kapott itt a veremházban a földműves, a földbe épített
faházban a nyerges, a kőalapú faházban a kovács, a paticsházban a fazekas műhelye. A falu szélén élő nomádok jurtáiban a nemezes, a bőrös, az íjkészítő, a textilszövő és az ötvös dolgozott. A közelben felépített karámok közt pedig jellegzetesen magyar jószágokat tartanak, csavart szarvú racka juhot – fekete bárány is van köztük szép számmal –, a nagyra megnövő, göndör szőrű mangalica malacot, a megjelenésével is tekintélyt parancsoló szürke marhát és lovakat. Létesítettek egy gyógyfüves, fűszernövényes kiskertet, és a két domb hajlatában, a szomorúfűzek között festői szépségű mesterséges tavat építettek. Benne kis sziget, nádkunyhóval, körülötte pedig varsák utalnak arra, hogy a honfoglaló magyarok az – akkor még jórészt mocsaras, össze-vissza tekergő folyóktól szabdalt – Alföldön halásztak is. A felsoroltakból is kiderül, hogy a Kárpát-medencébe beérkező őseink ismerték a földművességet és sok más mesterséget is. Bizony sok, tudatlanságból eredő tévhitet kell eloszlatni a honfoglalókkal kapcsolatban. Kitűnő hely erre Berzseny falu.

„A gyökereink a régmúltba nyúlnak viszsza. A múltunk, a hagyományaink folyamatot alkotnak, egyfajta értékrendet. Ennek köszönhetően maradt fenn a magyarság a Kárpát-medencében immár több mint 1100 éve. Hol vannak már az utánunk keletről érkező besenyők vagy kunok? A hagyományokat őrizni, ápolni kell. Ez nem irányul egyetlen más nép ellen sem” – utalt a közös múlt és nemzeti örökség megőrzésének fontosságára Petraskó Tamás, a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki valójában a „falu” lelke, mindenese. Ha kell, a jószágokat eteti, ha úgy alakul, turistacsoportokat vezet. Április végétől szeptember végéig – hétfő kivételével – minden nap 10–18 óra között tart nyitva a régészeti park, bármikor érdemes betérni ide, de igazából a nagyobb nemzeti ünnepeket ajánljuk, amikor kézművesek népesítik be a műhelyeket, és a nemezeléstől a szövésig sok mesterséggel megismerkedhet a látogató. Különleges, máshol nem látható látványosság a lovas harci bemutató. Ekkor érzi igazán elemében magát Petraskó Tamás, akit országszerte, mint lovas hagyományőrzőt ismernek. Elég annyit mondani, hogy a Millecentenárium évében, 1996-ban A Magna Hungária Expedíció keretében Baskíriából (Oroszország), őseink vándorlását követve a Hősök teréig lovagolt…Ehhez képest a Zágon (Erdély, Mikes Kelemen szülőfaluja) – Borsi (II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja) 800 kilométerre semmiség volt, ugyanúgy, mint a Szécsény–Ónod–Sárospatak kurucportya is.

GYEREKTÁBOR JURTÁBAN

Nyaranta hagyományőrző tábort rendeznek Berzseny faluban a gyerekeknek, akik törzseket alakítanak, jurtában élnek, s napközben a honfoglalók életkörülményeivel, az állatokkal és növényekkel ismerkednek. Este pedig körbeülik a tábortüzet. „A gyerekek képesek a legjobban az időutazásra, azonosulni a múlttal, amiben nyilván szerepe van az állatok, a növények és a természet közelségének” – osztotta meg velünk tapasztalatait Petraskó Tamás.