A dédesi várrom Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk hegység északi részén, a Bükki Nemzeti Park belül. Gyönyörű környezetben, egy csonkakúpszerű, 579 méter magas mészkőszirten állnak a dédesi vár XIV. századi gótikus romjai. Köztük a torony 9-10 m-es maradványai és egy víztároló medence látható. Jelenleg Magyarország feltáratlan várai közé tartozik.
Nevét egy Dedus nevû várjobbágytól kapta és a Dédes faluban lakókat is Dedus nembelieknek nevezték.
1247-ben a várjobbágyok eladták a várépítésre alkalmas Dédeskõ egy részét a Miskolc nembeli File zágrábi prépostnak és testvéreinek, akik a birtokot rövidesen továbbadták az Ákos nembeli Endrew fia Ernye bánnak aki 1254 elõtt a várat felépítette.
Dédes vára a XIII. században épült gótikus stílusban IV. Béla királysága idején, már a tatárjárás után. Első említése 1254-ből való.
Ernye bán fia István és unokái Kopasz nádor oldalán harcoltak Károly Róbert király ellen. A lázadókat a debreceni csatában legyõzték és István fiai a dédesi várba menekültek, amelyet a király ostrommal elfoglalt. 1325-ben az ostrom során rommá lett várat Károly Róbert parancsára újjáépítették. A király rendes várnagyot tartott benne.
1325 és 1383 között sûrûn váltják egymást a várnagyok. 1356-tól Cudar Péter a vár ura, aki birtokolta Diósgyõrt is. Ettõl kezdve kisebb megszakításokkal 1438-ig a két erõdítést ugyanaz a személy felügyelte. Késõbb a vár a királyné kezébe került, aki Cseréppel és Diósgyõrrel az 1420-as évek végén ( más vélemény szerint 1431-ben), elzálogosította azt Rozgonyi Istvánnak. 1432-39 között Cekei Márton a királyné familiárisa, a diósgyõri uradalom vezetõje volt az illetékes Dédes ügyében is, annak ellenére, hogy eme utóbbi erõd élén más várnagyot találunk (Liptói János). Albert király anyósa, Borbála királyné minden jószágára rátette a kezét. Midõn azokat jutalmazta, akik trónra segítették, könnyedén a Pálócziaknak adta Dédes vár uradalmát és a korábban Diósgyõrhöz tartozó Sajószentpétert. A dédesi uradalom, amelyhez két város: Dédes és Sajószentpéter és öt község: Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad valamint a Bélapátfalva és Borsodszentmárton közt fekvõ Rátótföldje tartozott, a földesurak kezébe került, amit az uralkodóknak késõbb nem sikerült visszaszerezni. 1526-ig az uradalom a Pálócziak kezében van, birtokjogukat II. László is megerõsítette 1445-ben. A család utolsó férfitagjának Pálóczi Antalnak a mohácsi csatában bekövetkezett halála után a birtok János király kezébe kerül, de hamarosan a Dobók és Perényiek vitáznak az uradalmon. A birtokon azonban a Perényiek ténylegesen már 1526 után birtokolták. János király 1537-ben adott adománylevelet Perényi Péter számára Dédes váráról és tartozékairól. 1549-ben a dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter város, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett.
A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári basa vezetésével. A várat Bárius István várnagy védte, akit még Perényi Gábor tett meg posztjára várnaggyá. Noha 15 napig bámulatos ellenállással sikerült védeni a várat az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. Bárius várnagy a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a vár elhagyása után egy hosszú kanóc segítségével a betörő törökökre robbantotta az építményt, amely 400 török katona sírjává vált. Hasszán basa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár mint „castrum dirutum", romvárként van nyilvántartva.
A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfal maradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.
A megmaradt egyetlen bástya romjain az Ózdi Kohász Sport Egyesület Természetjáró Szakosztálya 1967-ben emléktáblát helyezett ki, amely a vár pusztulásának 400. évfordulójának állít emléket.

A csodálatos kilátásért és a szép környezetért érdemes megmászni a meredek sziklákat

A dédesi vár

A korabeli okiratok lerombolt várnak (Castrum dirutumnak) említik Dédes várát. Romjairól Szendrei János 1902-ben készített felvételi rajzokat. A rajzok szerint azonban a várnak már ebben az idõben is csak olyan kevés maradványa volt, hogy alaprajzát megállapítani nem lehetett.
Az 1968-as állapotról így ír egy másik munkájában Gerõ László: "A várrom négyzetes toronyfala áll a magas, sziklás hegytetõ kissé elnyújtott gerincén, észak-déli hossztengellyel. Déli és nyugati kõfala a törmelékfeltöltõdéstõl is 6 m magasan áll, benne födémek gerenda részei. A gerinc északi végén elõbbitõl kb. 40 m-re nagyobb falmaradvány, a kettõ között ciszternaszerû építmény, részben téglafalazattal. A keleti oldalon külsõ várfal kiszögellõ szakasza kb. 20 m-rel a csúcs alatt az északi oldalon lévõ kiszögellésen is falnyomok."
Dobosy László a vár területét a következõképpen írja le: "A vár észak-déli hosszanti tengelye kb. 70 m, a déli legszélesebb része kb. 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szûkül össze. Az északi fele kb. négy méterrel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5-6 m széles mészkõszikla vonulaton, kb. 30 m hosszúságban. Ennek nyugati oldalán 3 szakaszban 1-2 m falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függõleges sziklafal zárja le. A vár e részén falmaradványokat nem találunk.
A déli fele területileg ettõl eltérõ, kb. 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztõl kb. 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát kb. 16 m hosszú és 3-4 m magas fal zárja le, mely derékszögben kb. 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen nagyobb méretû, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli része 2 m. A magassága kb. 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. A fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvása nélkül nem sokáig küzd az idõjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkõbõl habarccsal épített. E terület közepén egy 3,5 m mély és 4,0 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vörös téglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínû a vár ciszternája lehetett.
A vár egész területe bokrokkal, fákkal benõtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétõl kb. 10 m-re a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit faltörmelékek tömtek be."
A dédesi várrom megmaradt részei igen gyér állapotban vannak. 2008. nyarán a balesetveszélyessé vált egyetlen bástyát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal korláttal vette körül, illetve a leginkább omló falrészt fenyő rudakkal megtámasztotta. Ezen túl semmilyen konzerválási és felújítási lépés még nem történt, a várrom a XX. század közepén végzett minimális állagmegóváson túl eredeti állapotában várja sorsát.
A kisvár
A tájat messziről meghatározza a dédesi Várhegy mellett található, lényegesen kisebb mészkő szikla, a Kisvár. Ez a gyönyörű képződmény nem képezte a vár részét, nevét alakja és külseje miatt kapta. Amellett, hogy északkeleti oldala népszerű sziklamászó hely, a déli-délnyugati oldala felszerelés nélkül is megmászható kellő körültekintéssel és óvatossággal. Erről a helyről nem csak a Bükk északi oldalára - például Három-kő - nyílik kilátás, hanem délnyugat felé a Mátra, észak felé a Felvidék hegyvonulatai, közvetlen közel nyugatra pedig a dédesi várnak is otthont adó Várhegy látható. A Kisvár teteje gyakorlatilag két lapos területből áll, amely kellemes pihenőhelye lehet egy túrának, és akár sátorozásra is alkalmas. A kilátás miatt érdemes megmászni a csúcs meredek és köves oldalát.