Túratárs kereső

Túratárs kereső hírei

Világhírű látnivaló Törökországban

A hatalmas tortákhoz hasonló, hófehér képződmények egy rejtélyes romvárost és az élet vizét őrzik.
Richard Chandler, egy angol klasszikafilológus, aki 1765-ben bejárta Kis-Ázsiát, Pamukkale felé közeledtében először egy jókora fehér hegyoldalt pillantott meg a távolban.

Ahogy közelebb ért, ámulva szemlélte a tájat, mely olyannak tűnt számára, mint egy megfagyott zuhatag, melynek a vize egyszer csak mozdulatlanná dermedt, vagy lefelé zúdultában hirtelen megkövült.

Korunk utazóját, aki Nyugat-Törökországnak ezen a vidékén jár, hasonlóképpen elképesztik Pamukkale egymás fölött magasodó, csipkézett szélű, fehér falú teraszai. Mintha csak egy hófehér erőd magasodna a Nagy-Mendres folyó fölött.
A teraszokat kitöltő, egymásba kapcsolódó medencék vize visszatükrözi a vattaszerű, kristályos falakat, melyek megfagyott vízesésekként omlanak alá. Pamukkale neve gyapotvárat jelent. Egyesek szerint az elnevezés a sziklafalak és a teraszok bolyhosnak tűnő felületére utal, a helyi legenda azonban azt tartja, hogy őskori óriások ezeken a teraszokon szárították a gyapottermést.

A fehéren szikrázó pamukkalei falak és teraszok mintegy 2,5 kilométer hosszú és 0,5 kilométer széles területet foglalnak el. Kialakulásukat a fölöttük elterülő fennsíkon fakadó, vulkanikus eredetű, meleg vizű forrásoknak köszönhetik, melyeket a helyiek az élet vizeként emlegetnek, nem csupán azért, mert természetfeletti szépségű formákat hoznak létre, de erős gyógyító tulajdonságokat tudhatnak magukénak.

A forrásvizek mészben és egyéb ásványi anyagokban ugyanis rendkívül gazdagok, melyeket a talajon átszivárgó és a forrásokba folyó esővíz kimosott a sziklákból. Szinte bármit merítenek a forrásvízbe, azt azonnal mészréteg vonja be, és a vízbe beesett tárgyak néhány nap múlva kővé merevednek.

A fennsík pereménél lecsurgó forrásvízből kioldódó mész lerakódik a hegyoldalon - ezt az édesvízi mészkövet travertínónak nevezik. A szikrázóan fehér falakat és teraszokat az évezredek során egymás fölé rakódott mészkőrétegek alakították ki.
Az ásványi anyagokban gazdag termálforrások gyógyhatását több ezer éve ismerik. Azt tartják, hogy a források vize többféle nyavalyát, többek között ízületi gyulladást, magas vérnyomást és szívbetegségeket gyógyított meg, vagy legalábbis enyhített. Szinte bizonyosra vehető, hogy már i.e. 190-ben híre ment a termálvizek gyógyító erejének.
II. Eumenész- a mai Törökország nyugati partjához közel fekvő ókori görög város, Pergamon királya - állítólag ekkor építtette fel Hierapoliszvárosát azon a fennsíkon, ahol a források fakadnak. A várost Hieráról, Pergamon város Telefosz nevű legendás alapítójának feleségéről nevezte el.

Hierapolisz i.e. 129-ben a Római Birodalom része lett, és kedvelt fürdőhellyé vált. Több császár is felkereste, közöttük Nero és Hadrianus is, hogy igyanak a gyógyforrások vizéből, vagy megfürödjenek bennük. Nero uralkodása alatt, i.sz. 60-ban a várost földrengés pusztította el.
Helyén a korábbinál még nagyobb és pazarabb város épült, széles utcákkal és egy színházzal. A meleg vizet csatornákon keresztül nem csupán a nyilvános fürdőkbe, de a lakóházakba is bevezették. A 11. században kialakított fürdőkben különböző hőmérsékletű termek, illetve medencék voltak.
A fürdőző először a hideg vizű frigidariumba lépett be, aztán átment a meleg tepidariumba, ott beolajozta a testét, majd a forró, gőzölgő caldariumban egy vakaróval lekaparta bőréről az olajat és a piszkot. A fürdők egy része ma múzeum, ahol szobrokból, orvosi eszközökből és ékszerekből álló szép gyűjtemény látható.
Az antik város egyik legérdekesebb emléke az alvilág istenének, Plutónak a szentélye, mely Apollónak, a Nap, a zene, a költészet és az orvoslás istenének szentelt templom mellett található. E szentélyek azért épültek egymás mellé, hogy a két isten jótékony és sötét erői megfelelően ellensúlyozzák egymást.
Pluto sötét hatalma akkoriban valóban félelmetesnek tűnhetett, minthogy az egyik barlangból olyan mérgező gőzök törtek elő, melyek Sztrabóngörög földrajztudós és történetíró szerint nyomban elpusztítottak volna egy bikát is. A gőzökről úgy vélekedtek, hogy azok az ártó, gonosz szellemektől származnak, és hiedelmük szerint bizonyos barlangokba egyedül a bejáratot őrző eunuch papok mehettek be sértetlenül.

Ma már azonban tudjuk, hogy az ártalmas gőzök az egyik hőforrásból származnak, és aki belép a barlangfülkébe, annak könnyezni kezd tőlük a szeme.
A városfalakon kívül nagy temető fekszik. 1200 sírja között sok a gazdagon díszített, római kori síremlék. Azoknak a gazdag rómaiaknak az emlékét őrzik, akik az örök birodalomnak ebben a tartományában élték fényűző életüket. Az ókor tehetős római zarándokait mára modern kori turisták váltották fel.
Megfürödnek a meleg vízben - az egyik medence alján törött római kori oszlopok fekszenek -, és megcsodálják a romváros alatti hegyoldal fehéren szikrázó teraszait.

Címkék: érdekességek

Kapcsolódó hírek:

4 milliárd éve mozdulatlan a bolygó legrégebbi csodája

Különös hely Európa legvégén

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: