Írta: Groholy Máté

Halljunk hát a táskáról mellyel a hátamon két hétig bóklásztam Marokkóban. A „kicsike” Kimberley névre hallgat, de a név ellenére nem filigrán kiscsaj, inkább NDK-s birkózónő. Kellett is a sok szteroid, hogy elnyelje és bírja azt a sok lomot amit beledobáltam. Két hétre szükséges ruha, hálózsák-bivakzsák, mászócuccok, meleg ruha a Toubkal-ra, szóval nem volt éppen üres. Tapsoljuk meg a nyár legvagányabb öreglányát a Tatonka Kimberley 70-t. Nem az én hátamon kezdte a pályafutását, de abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó útja.

A Magas-Atlaszban...

Na de haladjunk szépen sorjában. Mi is a Kimberley? Egy nagy halom Cordura, pár méter heveder, némi szivacs és cipzár… Ami pedig ebből lett, az egy elnyűhetetlen 3 kilós szörnyeteg, (legalább) 70 liter űrtartalommal. Ez a kis túlsúly annak köszönhető, hogy az anyagválasztás során nem az ultralight polcon keresgéltek. A táska nagy része Cordurából készült, ami híresen jól ellenáll a kopásnak és szakadásnak (talán én a fehér színt átugrottam volna a választásnál, mert a retket lenyűgözően gyűjti – de az emlékeket is  – a szerk.).

Teherhordó rendszere (hát, vállpántok, derékpánt) egy V2 System névvel ellátott szivacs kavalkád. Meglehetősen széles skálán állítható a rendszer hát hosszúsága, az én 190 centim körülbelül a skála közepe felé volt, úgyhogy a Kimberley két méter felett is kényelmesen használható lehet. Amikor először jártam egy kört hátamon a táskával, elő is jött az első kellemetlenség. A derékpántot a tervező két féle anyaggal borítva álmodta meg. Ez eddig még biztos jó is lenne, de a két anyag találkozásánál, varrásnál, kialakuló „hot spot”-tól hamar vízióink lesznek a designer ördögi kacajáról. Kényelmetlen, na. Szerencsére egy-két nap alatt meg lehet szokni a dolgot, de az ember fia jobban örülne, ha elsőre jól mennének a dolgok. Apró fekete pont…

Van azonban a derékpántoknak (és az egész hátrendszernek) habos oldala is. A 15 kilós teher húzását a vállaimon egy percig sem éreztem. Pedig az én műtött jobb vállam még azt is megmondja, ha a pólót nem sikerült szimmetrikusan felhúznom. Megfelelő beállítás után (és a derékpánt megszokása után) teljes kényelemben cipelhetjük hobó motyónkat. Ez úgy gondolom ellensúlyozza az előbb adott fekete pontot, sőt. Ami furcsa viszont, hogy a derékpántok nem teljesen flexibilisek. Ez a két pálca miatt van, ami jobb és bal oldalon adja át a terhelést csípőcsontunknak. Gondolom ennek is köszönhető hogy olyan kényelmes volt a táska, de ez pakolásnál némi nehézséget okozhat. Valahogy mindig az én táskámmal kellett legtöbbet játszani, hogy beférjen a lerúgott Mercitaxiba (ha hátra fekteted a derékpántok 15 centire elnyomják a földtől, ha hasra akkor meg az égbe merednek).

A hát szellőzése nem kiváló, de megfelelőnek azért mondhatjuk. Beizzadtam alá ahol felfeküdt de a gerincem mentén tudtam szellőzni. Mondjuk a tesztkörülmények nem voltak igazán elnézőek, 40 fokban az Atlaszban trekkingelni nem olyan száraz meló. Ahhoz képest, hogy ott az emberről Ádám kosztümben is folyik a víz, nem volt elviselhetetlen szauna a hátamnak.
Térjünk át a táska másik lényegi részére, mégpedig hogy hova is tudjuk pakolni a cumónkat. A fő tároló rész, szokásokhoz híven két részre választható. Az így kialakított alsó részhez elölről férhetünk hozzá, egy nagy félkör alakú cipzár kinyitásával. Bőven elég nagy a nyílás, hogy kedvünkre pakolászhassunk… Én a két hét során itt tartottam a hálózsákomat, bivakzsákomat, kistáskámat és egy pár papucsot, amiket amúgy is a táska alján tartottam volna de mégis gyakran kellett elővenni.

Csak egy kis svájci redva, olasz kosz, francia fű, szlovén por, spanyol dzsuva, marokkói kula...

A megmaradt üreg még mindig elég méretes hogy kisebb növésű ismerőseinket szebb vidékekre csempésszük. Ebbe a részbe pakolt felszereléshez kétféleképpen férhetünk hozzá. Felülről a csuklya felnyitása után, mint minden táskánál, vagy a táska elején található zseben keresztül. A csuklyát meg tudjuk emelni, ezzel megnövelve a tárolóhelyet 10 literrel. Amit hiányoltam, hogy nem volt vizes tömlőnek elkülönített rész a táskában. Ettől függetlenül meg lehetett oldani a használatát, de így a „tevepúp” nem maradt egy helyben.
Most hogy a táska érdemi részét megtöltöttük jöjjenek a zsebek. Ha jól számolok ebből egészen pontosan öt jutott nekünk. De ezek szerint amikor ez a táska kijött divat volt a “zsebception”, avagy zseb a zsebben (az én nagy örömömre). Ugyanis van egy zseb a táska elején (ami alatt a táska központi tároló üregéhez hozzáférhetünk) amiben van egy cippzárral zárható hálós zseb is. Ezek a plusz kis rekeszek sokat segítenek, hogy amit viszünk rendezettebb legyen. Sokkal egyszerűbb volt előkapnom mondjuk a fogkefémet, hogy ha egy külön kis zsebben volt mintha egy nagy üregbe lett volna minden behányva. A következő zseb a táska oldalán található. Ezt kifejezetten imádtam és kineveztem tonhalkonzerv zsebnek. Cipzárja jó nagy fél körívet ír le, így könnyű a ki- és bepakolás. A zseb oldalába pedig anyag redőket varrtak, így a zseb üresen hozzásimul a táskához, de amikor megpakoljuk, szépen ki tud tágulni. Az ezzel szemközti oldalon van egy cipzár nélküli rekesz vizes palacknak, rágcsálni valónak. Még egy külső zsebünk (rekeszünk) van a táska csuklyáján. Ismét szép nagy félkör ívű cipzárral, és láss csodát, ebben is egy belső hálós zsebbel. A csuklya belső oldalán is egy rekesz kapott helyet, amit egészségügyi kellékek tárolására szántak, legalább is a rajta lévő jelölés alapján. Jó teszter lévén szót fogadtam és itt tartottam a gyógyszereket és higiéniai felszereléseket.

Ezen felül még mindig van hely, ahova aggathatunk cuccokat. Jégcsákánynak/túrabotnak fülek a táska alján, némi daisy chain, de ez standard egy ekkora táskánál. Viszont most jön Kimberley anyánk rejtélye. A tatyó bal oldalán van egy cucc tépőzárakkal meg mindennel, amit saját kútfőből képtelen voltam beazonosítani. Némi netes segítséggel eljutottam odaáig, hogy ez egy variálható palacktartó (na én is ezt gondoltam egy ideig, ameddig egyszer bele nem tettem a túracsákányomat, és akkor megvilágosodtam, ez az a híres-neves agyament jégcsákánytartó, amiért a Tatonkát akkoriban eléggé sokat bírálták – a szerk.). Ami húdekirály – gondoltam én – de sem a Nalgene sem a fém kulacsom nem fért bele (mindkettő 1 literes). Ez bizony fél literes PET palackra van szabva (de annak tökéletes  – a szerk.). Kár, pedig imádtam volna…
Most pedig jöjjön a veszteséglista, vagyis hogy milyen károkat szenvedett el Kimberley az évek és a kilóméterek során. A vízhatlan cippzárak bevonatát elintézte az UV. Ettől azok még funkciójukat tökéletesen ellátják, csak a vizet nem tudják olyan szinten kizárni. És ennyi. Mondom én hogy elnyűhetetlen.

Verdikt: 
Abban a két hétben amit rajtam töltött imádtam, a kis hibáján hamar túltettük magunkat és áteveztünk a szerelem alagútján. Kezét csókolom! Ezt a zsákot ilyen formában már nem gyártják, csak a 60 literes változatát, amiben remélem megmaradtak a Kimberley 70-es jó tulajdonságai és talán még újítottak is egy két dolgot az évek során (mondjuk H2O rendszerrel kompatibilissé tették). Anno 40 körül volt, ma egy hasonló 50-55 ezerbe is fájhat. Ez van…