Az MNA országos táborának fontos egyéni megmérettetését jelentette a Sólyom-futás névre keresztelt akadályverseny. A táborvezetés a régi járőrbajnokságokat vette alapul, melyet most nem csoportosan, hanem egyénileg kellett teljesítenie a táborban résztvevőknek, egyenruhában, bakancsban.

A cél az egyéni felkészültség lemérése, az erősségek és gyengeségek feltérképezése volt, hogy a résztvevők az elkövetkező időkben célirányosan edzhessenek. Ezeken túl egy olyan élményt kívánt nyújtani a táborvezetés, mely elkíséri a tagokat még hosszú időn keresztül, amire érdemes emlékezni. A visszajelzések minden várakozásunkat felülmúlták!
 
A verseny a kora délutáni órákban, kánikulában került megrendezésre, természetesen az ebéd csak ezek után következhetett. A megmérettetésben erőnléti, ügyességi, valamint elméleti feladatok váltakoztak. A legelső feladat egy háromrészes tesztlap kitöltése volt, majd egy hatástalanított AK47-es gépkarabély szétszerelése következett. 

A következő kihívás a már-már kimaradhatatlan gránátdobás volt, itt négy betongyűrű alkotta a célokat, melyekbe állásból kellett a gyakorlógránátokat belehajítani. Minden találat később másodpercalapú időlevonást ért a végelszámolásnál.

Ezek után várta a teljesítőket a kötélmászás, mely alapos erőbefektetés igényelt, hogy dinamikusan le lehessen küzdeni. Ez volt az a pont ahol a versenyre várakozók hangos buzdítással hajtották az éppen mászó társaikat.

Rövid, de gyors futás után a légpuskalövészet következett, ahol két apró bukócélt kellett megsemmisíteni a zakatoló szívű versenyzőinknek. Nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszott, de sikerrel vették ezt a feladatot is tagjaink.

Fel a dombra! Erdei úton való szaladás, következett a legendás akadálypálya, mely jelentős felújításokon esett át. Ezúton is köszönjük a szorgos bajtársaink áldozatos munkáját!

Elsőként a palánkon kellett átmászni, majd a függeszkedő és a drótakadály várt a versenyzőkre. Ezek után létramászás és egy köteles ereszkedés volt a feladat. Zárásként a „tyúklétra” oda-vissza való leküzdése volt soron, majd a rönkhalmon való átfutás. Jól esett a futás a dombról lefelé a következő pontig.

Pár kisebb ugróakadályokból álló pálya várta a versenyzőket, majd egyik bajtársunk gépjárműve alatt kellett átkúszni. Ezek után közel két km-es izzasztó futás következett a perzselő napon. Mindent bele kellett adnia a tagoknak, mielőtt az utolsó akadályokig elértek volna.  

A patakot elérve még északnak kellett vennie az irányt a futóknak, hogy nem is olyan távol egy drótkötél-hídon másszanak át a túlsó partra. Itt is összpontosításra volt szükség, aki nem figyelt, hamar a patak hűs vizében találhatta magát. A túlparton kellett visszafelé futni az átkelőig. Itt a bajtársaknak a vízbe kellett vetni magukat, majd átgázolni, gyakorlatilag célba érni. Itt várta őket a táborvezető, aki gondosan felírta az eredményeket.

A rendkívül összetett feladatsor annyira jóra és élvezetesre sikerült, hogy még a futást kevésbé kedvelő bajtársak is remekül érezték magukat. Mindent beleadtak a versenyzők, ez látszott az eredményeken is. A tagság után a pályát biztosító pontőrök és a táborvezetőség is végigcsinálta az akadálypályát, ezzel példát mutatva. A verseny után estebéd következett, majd az addig rohammunkában összesített végeredményeket ismertette a táborvezetőség. Ezek után gratuláltak egymásnak a táborlakók, vidám élménybeszámolókat lehetett hallani a tábortűz körül. Szép volt fiúk!

MNA Táborvezetés