Miközben Ukrajnában tombol a bizonytalanság, krízis van az emberek (főképp a politikusok) fejében, valamint pénztárcájában, akad egy érdekes „istenteremtménye” ennek az országnak, amelyik szakmai öntudatból és reményből merítve nem hajlandó tudomást venni a nehézségekről, és évtizedekre előre gondolkodik.

Ez a lény a homo sapiens igen érdekes alfaja, az ún. „ugocsai erdész”. A minap például ezen tereptarkába öltözött urak értékes segítséggel szállták meg a nagypaládi 138-as erdőtag egyik letermelt részlegét. A Tisza­péterfalvai Református Líceum diákjaitól zengett az erdő, köszönhetően a tanintézmény által nyújtott rendkívül komoly segítségnek.

– Nagypalád környékén jelenleg 2,5+1,5, vagyis összesen 4 hektáros erdőtelepítést kell megvalósítanunk – ismertette a helyzetet Megyeri István, a Tiszántúli Erdészet erdőmérnöke –, mely területeken zömében tölgy, kőris és hárs kerül elültetésre. Az említett fafajok mellé pedig főképp vadgazdálkodási célzattal kerül szelídgesztenye és dió, mivel ezek termését igen kedveli a vaddisznó és az őz. Ültettünk továbbá 80 fehérvirágú vagy másképpen magas kőrist is, ami inkább csak dendrológiai érdekesség. Ehhez a munkához megfizethetetlen segítséget nyújtott a református líceum, hiszen kollégáimmal – Zsoldos Sándorral, Fo­garassi Istvánnal, Csetne­ki Rolanddal, Kopcsa Sándorral – csak a munka koordinálását kellett végeznünk. Csak a sorközök és tőtávok kijelölése, a megfelelő szaporítóanyag kiosztása hárult ránk. A teendők oroszlánrészét a diákok végezték, amiért rendkívül hálás vagyok Brik Irma igazgatónak, a teljes tanári karnak és persze Seres János református esperesnek. Az erdészeti-oktatási együttműködés további fejlesztése is elképzelhető, hiszen a diákok zöme szemmel láthatóan jól érzi magát az erdőn. Akár egy, a salánki mintára létrehozott ifjúsági erdészet tervét sem tartanám megvalósíthatatlannak, hiszen nekünk 50-100 esztendőre előre kell terveznünk, ebbe pedig a „zöldkalaposok” következő generációjának kinevelése is beletartozik.

A líceum diákjai tényleg jól érezték magukat és munkáról kérdezve az igencsak felvágott „beszélőkével” megáldott Varga Anasztázia vállalta a szóvivő szerepét.

– Persze, hogy szívesen jöttünk – mondja a kis hölgy –, hiszen jó az idő, süt a nap, és még a beígért kullancsok is elmaradtak. Ilyet még nem csináltunk, de ha kell, jövőre is itt leszünk. Hogy mikor lesz erdő az általunk elültetett ceruzányi fácskákból? Na, azt nem tudom! De a gyermekeimnek majd elmondom, hogy ott a „138”-ban én is dolgoztam iskolás koromban. De tessék már mondani, valójában mikor fogunk szalonnát sütni ebben az erdőben?

– Szalonnát sütni itt biztos nem fogtok – mosolyodik el Megyeri erdőmérnök –, hiszen az ukrán erdőtörvény szerint tüzet csak az arra kijelölt helyen szabad rakni, és bizony erdő is nagyon sokára lesz ezen a területen. Majd 7 év múlva végezzük el az első úgynevezett ritkító-világosító vágást, 10 esztendő múlva jön a tisztító vágás és erdőnek csak 25 esztendő múlva nevezhetjük a területet, amikor magyar szakszóval eléri a „léces” állapotot. Szóval a gyermekeitek már biztos sétálhatnak és gombászhatnak abban az erdőben, amit ti ültettetek.

A líceumi segítség jól jött, de az ember és az erdész gyarló, sőt telhetetlen. A telepítési tervek meg nincsenek tekintettel nehéz gazdasági helyzetekre, ezért a munkálatoknak folytatódniuk kellett. A jó példa azonban szerencsére ragadósnak bizonyult: márcus 20-án már a Nevetlenfalui Középiskola diákjai is besegítettek a telepítési munkákba. Segítségükért minden köszönetet megérdemelnek.

Matúz István

Jövőnk.info megjegyzés: A hungaristák gazdálkodási ágazata minden hasonló jó kedélyű, országépítő, értékteremtő, ifjúságnevelő, hírnevünket öregbítő kezdeményezést felvállal és támogat - a sajnos még létező - határon belül és kívül is. Gratulálunk és veled vagyunk Kárpátalja! További Jó munkát és Kitartást!