Gönczöl Imre: NAGY KALANDUNK: AZ ARANY-BARLANG 

Első információnk dr. Dénes Györgytől származik, aki a 60-as években járt már az Arany-barlangnál, de bejárni a benne lévő nagy víz miatt nem tudta.

A régi - 11 Ft-os - turistatérkép nem jelöli. Az új 40.000-es - igen: az Erdőbényétől Ny-ra lévő 607 m magas Szokolya D-i lábánál, a Mély-patak Csipkés-árok nevű völgyének közelében, Arany-barlang felirattal.

A múlt évi táborunkban az egyik kis csapatunk két alkalommal is hiába kereste.... Ez évben a katonai üdülő őrétől kapott precíz információ alapján „biztosra mentünk” ....és a Bacsó-ház közelében meg is találtuk az alig több, mint 5 m hosszú kutatótárót, ami nyilván nem azonos az Arany-barlanggal.

A Bacsó-ház egyik lakója többet tudott: ő már járt ott gyerek korában. „Bánya volt az, víz folyik ki belőle, de bemenni már nem lehet.” Elmondta még, hogy hogyan találjuk meg.

Még aznap az Aranyos-völgyből a Hideg-völgyi erdészeti úton próbáltuk autóval elérni a Csipkés-árok végét. A Dacia nehezen tud a Trabant nyomában maradni a helyenként gyalázatosan rossz erdei utakon. Persze, a valóságban sokkal - de sokkal több út van, mint amit a térképünk jelez. Eltévedtünk! Már csak az volt a cél, hogy kijussunk valahogyan Bénye alatt a műútra. ...ehelyett nagy sokára a Mád feletti szőlőkben értünk először biztonsággal azonosítható helyre.

Két nap múlva Bényéből gyalogosan próbálkoztunk. A szántóföldi úton indultunk, majd a Z+ jelzést követtük a Deák-kút-völgyben. …másodszorra azért már a helyes irányra sikerült rátalálni.

Végignéztük a Mély-patak völgyét. /Nem is olyan mély ez a patak!/ átfésültük a Csipkés-árkot. Kerestük a táróból kifolyó vizet, ami - informátorunk szerint - belefolyik a patakba. Nem találtunk ilyet! Kepesztettünk a Szokolya hatalmas oldalában, - hátha nem is ér el a vízfolyás a patakig! Aranka kislányaiból „marékszámra” szedtük ki a kullancsokat... Hirtelen borulni kezdett, erős szél támadt: közelít a vihar! A lányokat útnak indítottuk az autók felé, Zozó és én mégegyszer végigbogarásztuk a Csipkés-árkot, közvetlenül a patak szintjében. Semmi! Már indultunk volna a többiek után, amikor javaslom: nézzük meg még a térkép által jelzett helyet, nincs messze innen! ...és íme: itt van! Teljesen beomlott, de az omladékon átszivárgó vasas-okkeros víz elárulja, hogy itt van, amit mi keresünk.

Miért nem itt kerestük eleve? - egyrészt, mert a Bacsó-házi friss információnk nem ide szólt, másrészt mert azt feltételeztük, hogy az előző évben itt jártak ezen a helyen bizonyá­ra keresték. /Ők az idén nem voltak ott a táborban, így aztán nem derült ki, hogy miért is nem sikerült megtalálniuk./ Zozó megpróbált bontani, de rá kellett jönnünk, hogy a fentről leomlott sok köbméter anyag ellen az egy szál pájszerrel nem számítunk ellenfélnek.

Este megérkezett a táborba dr. Dénes György és felesége. /Egy évvel korábbra vártuk.../ A régi fényképek láttán fellelkesültünk: kibontjuk!

A másnapi bontóbrigád nem tudott sok „kárt tenni” az omladékban. Fogadalom: egy szép, száraz őszi hétvégén visszajövünk!

Az októberi expedíciónkat Kalicza Tibor szervezte, és az ECO 2001 Kft szponzorálta. Sárospatakig Kalicza Tibor Citroenjével jutottunk el, aholis átpakoltunk az ÉMÁSZ-tól bérbe vett „dobozos UAZ” terepjáróba. Ezzel az autóval előfordultak ugyan kisebb hibák, de mégis biztonságosan tudtunk mozogni a hegyes terepen a meglehetősen nedves őszi időjárás ellenére is.

Ezen a túrán Kalicza Tibor, Szablyár Péter, Ecsődi Zoltán és Gönczöl Imre vettek részt. Dénes Gyuri bátyánk az indulás idején gyengélkedett, így nem tudott velünk jönni.

Tolcsvára érve már szakad az eső! Bénye után már földúton csúszkálunk, de nem sikerül az UAZ-t összkerékhajtásossá varázsolni. Közeleg a Deák-kút-völgy, mindjárt az elején a nyáron már megismert meredek lejtő... Végre megvan az első hajtás is! Innen már semmi gond, szépen haladunk a hepehupás, sáros, és igen rossz úton. Néhol fenéklemezig ér a víz! Elérjük a tárót: olyan, mint a nyáron volt.

Sátorverés szakadó esőben, Zozó lecsót főz, vacsora és beszélgetés az UAZ-ban.

Reggel szép időre ébredünk.

A bontást nagy lelkesedéssel kezdjük, de valahogy nem akar haladni a dolog. Kezdem azt hinni, hogy nem lesz elég az időnk a bejutásra... Aztán felgyorsulnak az események. Egyre jobban folyik a víz, már segít is görgetni a köveket. Megnyílik a táró teteje. Időnként szörnyű böfögés, kortyogás, bugyborékolás hallatszik a táróból! Tibi szorgalmasan videóz, a szinte félelmetes hanghatás rögzítése is sikerül.

Nagyon jön a víz, egészen kitölti a patakmedret, ameddig csak ellátunk.

Egyre több látszik a táróból. Valaki felveti, hogy ebédelni kellene, de senki nem reagál rá. Megbabonázva bámuljuk a vizet, és mélyítjük a csorgát.

Délután Tibi tölteni akarja az UAZ-ban a kamera és a lámpák akkumulátorait, de nincs az autó akkujában semmi feszültség! /...pedig még a forráshoz is el kellene menni vízért!/ Pró­báljuk az autót beindítani a lejtőn hátrafelé gurulással. Nem megy. Zozó csigasort rögtönöz, megfordítjuk nagy keservesen az UAZ-t: most már előre gurulhat. Zseblámpaelemekkel próbáljuk pótolni a generátor hiányzó gerjesztését, - de végülis elfogy a lejtő... Kalicza Tibi elindul Bényére, telefonálni. Mi is „békén hagyjuk” a tárót: elfáradtunk az UAZ tologatásában. Kezd is sötétedni, fát gyűjtünk az esti tűzhöz, gombát szedünk vacsorára.

Bényén az első elékerülő embertől érdeklődik Tibi a segélykérő telefon után. Az atyafi igencsak bámul rá: sáros, szakadt, és segélykérő telefont keres... Vajon mi lelhette? A telefonálás:

- A sárospataki ÉMÁSZ ÜIK-et kérem, az autójuk mentésre szorul.

- Hogyan fogja fizetni a telefonálást?

- Itt állok Bényén a kocsma előtti fülkében, hozza ide a számlát, és fizetem!

Erre a központkezelő szó nélkül kapcsolta az ÉMÁSZ-t. Nem reméltük, hogy még az este folyamán kijönnek erre a vad terepre, de rövidesen megjöttek! Végülis az áramszolgáltatók hozzá vannak szokva a terephez, és a legvadabb időjárás sem szokott nekik akadály lenni...

Az autónkat „bebikázták”, mi pedig a csaknem teljesen elektrolit nélküli akkut patakvízzel megtöltöttük. /...akkor még nem tudtuk, hogy a táróból kifolyó patakvíz voltaképpen híg kénsav, így az „éppen jó” az akkumulátorba!/ Még egy órán át töltöttük járó motorral az akkut - és nem is volt vele több bajunk a továbbiakban.

Vasárnap reggel éppen indultunk - tapogatóbotokkal felszerelkezve - a táróba, amikor motorberregés hallatszik: a telefont megmutató Gulácsi Imre Zsolt - aki a bényei vízmű kezelője és karbantartója - érkezett a fiával egy kistraktoron, merthogy erősen felkeltette érdeklődésüket a munkánk, és szeretnék megnézni a „bányát”. A mély víz azonban meglepte őket, visszamentek gumiruháért.

Mi elindultunk befelé. Óvatosan, a járat fenekét tapogatva a derékig érő, sűrű, zavaros, vöröses színű vízben.

Az első omlás. Egy rövid vágat ágazott itt ki valaha, de már összeomlott, csak a legvége van úgyahogy épségben. Néhány ácsolatfa is látható.

Az omlás alkotta jókora „terem” után a járat folytatódik. A víz éppen olyan, mint előtte. A falakat viszont cseppkőszerű képződmények pazar sokasága borítja!!! Furcsa a színük: túl fehérek. Talán csak nem gipsz ez? ...de hogyan képződhettek, amikor a tárót - ki tudja mióta - teljesen kitöltötte a víz? A képződmények puhák, némelyik saját súlyától leszakad... Teljesen el vannak ázva.

A táró vizének valami furcsa szaga van: mintha akkumulátorjavító műhelyben járnánk! Hiszen ez gyenge kénsav!!!

Nem tudunk betelni a látottakkal! Fényképezünk, térképezünk a nagy vízben, Kalicza Tibi videóz.

Húsz méter múlva újabb omlás. 7 méter hosszú, de át lehet menni fölötte a vágat jobb oldalán, igaz, hogy csak kúszva. Itt már erősebben érződik a kénsav-szag. Persze, hiszen a kőzetben sok vékony pirites ér látható, ami - valószínűleg a víz miatt - kenőcsszerű fekete színű „valamivé” alakult. Ez az átalakulás okozza az omlást ezen a helyen.

Az omlás után a víz teljesen tiszta, átlátszó, de olyan mély, hogy ellepne bennünket. A szabad légrés is csupán 15-20 cm a víz felett. Előrevilágítva a víz fölött mintegy 10 m-re egy jobbkanyart látok. A lehetséges folytatás egyelőre még rejtve marad előttünk.

Majd a nyáron víztelenítjük ezt a részt is, és továbbmegyünk. /Ehhez Gulácsi Imre Zsolt fel is ajánlotta segítségét: munkát, gumiruhákat, benzinmotoros iszapszivattyút. Ez utóbbi igen jó szolgálatot tudna tenni.../ Hát igen, „szerveződik” a nyári programunk!

Hétfőn dél körül felhívott Szablyár Péter a munkahelyemen: küldjek fotókat a képződményekről, mert az intézet lázban van, látni szeretnék azokat, merthogy a képződményekből vitt mintákat elemezték, és a tömegüknek 90 %-a hidroszilikát, - és egyelőre rejtély, hogy ilyen körülmények között hogyan is jöhettek azok létre?!

Elkészültek a fényképek. Nocsak, ez érdekes: a második omlás után - a „tisztavizes” szakaszban - úgyszólván nincsenek képződmények! ...csak a két omlás közötti zavaros, vöröses vizű szakaszon. /A helyszínen, az első bejárás alkalmával ez nem is tűnt fel./ Miért csak ott vannak képzódmények? Sok „miért” lesz itt még! Vajon sikerül-e választ adni rájuk?