Egy idei nyári mecseki magányos vándortúrámról írok, amelyen keresztül szeretném bemutatni (a Börzsöny és a Bükk után) hazánk harmadik legszebb hegységét. Ennek ellenére innen Budapest környékéről tapasztalatom szerint mégsem nagyon járnak túrázni a Mecsek környékére, a Túratárs és más testvéroldalak túraszervezőibe is alig-alig kerül fel túra a Mecsekbe.

Eredetileg ezen a június utolsó hétvégéjén a Dolomitokba mentem volna két háromezres csúcs megmászása céljából az Alpok talán legszebb via ferrátáin keresztül, azonban az idei tél nagyon elhúzódott és a hóviszonyok miatt muszály volt ezt a túrát elhalasztani. Viszont a munkahelyemen ezt a három napot már megkértem, és nem találtam a túrakínálatban másnekem tetsző túrát, így úgy döntöttem, hogy ezúttal is egyedül vágok neki számomra ismeretlen tájegység felfedezésére. Amúgy az egyedüli túrázásnak is rengeteg előnye van.

A Mecsek amellett, hogy bizonyos szempontból ismeretlen volt számomra, komoly érzelmi kötődésem is volt hozzá, ugyanis alföldi gyerekként az életemben itt történt a legelső találkozás a hegyekkel.

Kb. 6 éves lehettem, amikor Pécsre mentünk egy ballagásra. Még emlékszek rá, hogy az indulás előtt beszélték otthon a szüleim, hogy ballagásokkor mindig szokott esni az eső, de ezen a napon tiszta időben indultunk el. Amikor Bátaszék felé közeledtünk, egyszer csak a távolban megpillantottam egy nagyon számomra nagyon ilyesztő "borulást", és az autóban egyből mondtam is, hogy már látom, hogy esni fog az eső, mert távolban már nagyon borul. Természetesen apukám egyből felvilágosított, hogy azok nem felhők, hanem hegyek! Valójában persze a Geresdi- és a Szekszárdi-dombságot láttam. Ahogy elhagytuk Bátaszéket, ezekhez a dombokhoz egész közel kerültünk, és mutatták nekem, hogy közelről így néznek ki. Ahogy Pécshez közeledtünk, úgy természetesen a Mecsek is látható lett, ami számomra akkor elég hatalmas hegyeknek tűntek. Majd a ballagási összejövetel egy Pécs melletti falu kiskertjében történt, amely egy domboldalban volt, így többször is megmásztam ezt a dombot, amely hatalmas élmény volt nekem.

A gyerekkoromban későbbiekben is egészen a felső tagozatos koromig lényegében csak a Mecseket ill. a Dunántúli-dombságot láthattam, azonban ezek ellenére is túrázni csak idén nyáron jutottam el oda. A legelső komolyabb túráim egyébként a középiskolai osztálykirándulások alkalmával voltak a Visegrádi-hegységben, a Kőszegi-hegységeben és a Bükkben, de igazán aktívan csak kb. 7 éve túrázok, amióta dolgozok.

Egyébként ez a mecseki túra eléggé hirtelen ötlet volt, a túra előtt két nappal kerestem két korábbi túrakiírást (sokkal többet nem is találtam), s ezekből ötvöztem egy vándortúratervet.

Most pedig a hosszú bevezető után következzen a túra bemutatása.

1. nap

Budapestről vonattal mentem Abaliget állomásra, amely a névadó falutól kb. 3 km-re található a Zselic és a Mecsek határán. Az utam eleje még dombvidéken halladt egészen Abaliget településig.

Már az út elején feltűnt, hogy ezen a környéken sok olyan növény- és rovarfajok megfigyelhetőek, amelyek az ország területén máshol nem annyira.

Az első nagyobb célpontom az Abaligeti-cseppkőbarlang volt, ahová egy általános iskolai osztálykirándulás keretében már majdnem eljutottam, de a kisérőtanáraink nem nagyon tudták az időt helyesen beosztani, így csak a bejátatáig jutottunk el, amely egyébként egy, a Dunántúli-dombságra nagyon jellemző mesterséges horgásztó partjánál található.

Mivel a barlangba csak óránként lehet bemenni vezetővel, így a barlanglátogatás előtt egy pici "kényszerpihenőt" tartottam a csónakázótó partjánál.

A fenti képen is látható alacsony bejáraton egyáltalán nem volt könnyű nagy hátizsákkal bebújni a barlangba, de megérte, mert csodaszép. A barlangot úgy jellemezném, hogy tulajdonképeen egy föld alatti szurdokvölgy, amely nagyon hasonlít pl. a Nógrádszakáll meletti "Palóc Grand kanyonhoz", csak mennyezete is van, a végén pedig egy nagyobb teremben cseppkőképződmények is vannak. Viszont Magyarországon példátlan módon nem lehet benne fényképezni, így most be kell érnünk egy tájékoztató táblán látható képpel:

Időtakarékoskodás okán a denevérmúzeumot kihagytam, így a Dél-dunántúli kéken tovább folytattam az utamat és egyúttal megkezdtem a komolyabb emelkedést is a Nyugat-Mecsek igazi gyönygyszeméhez, a Jakab-hegyre.

Útközben egykori bányaüzemet is érintettem, majd a csúcsraérkezés előtt épp jókor tekintettem vissza, ugyanis nagyszerű kilátás fogadott északi irányba:

Még mielőtt elértem volna a csúcsot, tettem egy nagyobb kitérőt a hegy déli oldalán lévő Babás-szerkövekhez a K és P háromszög jelzéseken. Már a kitérő elején szép rózsaszínes sziklafal mentén haladtam el:

Hazánk legszebb természeti képződményei közül a Babás-szerköveknek mindenféle képpen a dobogón lenne a helyük, ugyanis ezek vörös homokkő alkotta sziklaképződmények és ezek ezúttal remek kilátóhelyek is.

Az előbb látoo kövektől érdemes még egy picit lejjebb is menni a Jakabhegyi konglomerátumhoz is, amely a triász tenger üledéke a permi homokkő szárazföldi üledék felett:

Miután viiszatértem a kékre, a csúcson további geológiai szépségek vártak, közülük az egyik a Remete-barlang, ...

... másik pedig a Zsongór-kő, amelyről itt a Túratárson már láttam néhány "nyálcsorgató" képet a pécsiektől, és valóban nagyon gyönyörű, az ország egyik legszebb kilátóhelye:

Kilátás a Zsongor-kőről: http://youtu.be/4MjABQ1dHU4

A csúcsot elhagyva még mindig nem volt vége a Jakab-hegy csodáinak, ugyanis nemsokára elértem a Pálos kolostor romjait, amely egy eléggé tekintélyes rom:

Szégyen, de utólag tudtam meg, hogy az előző képen látható torony kilátónak van alakítva, a toronyban vezető lépcsőkre nem leltem rá, így nem készültek képek fentről, ahonnan állítólag a Mecsek középső és keleti része gyönyörűen látható. 

Miután itt is kigyönyörködtem magamat, az ókori földvár romjainak érintésével...

...elhagytam a Jakab-hegyet, továbbra is a kéken haladtam egészen a Remete-rétig. Útközben egyetlen jelentősebb látnivaló a Patacsi-réten lévő blokkház:

Abból a célból, hogy a Pécs fölötti kilátókat is érintsem, a Remete-rétnél eltértem a Dél-dunántúli kékről...

...és a Sós-hegyen lévő kilátóhoz vettem az irányt.

Itt még felmentem a kilátóba...

...majd rám esteledet, így a csúcs közelében felállítottam a sátramat, főztem vacsorát, majd nyugovóra tértem.

2. nap

Miután reggel összekészélődtem, újra felmentem a kilátóba, hogy videót készítsek: http://youtu.be/LNUGNurpUAY,...

...majd a Lapis érintésével (ahol a Mecsek 7 kőzetéből épült emlékmű található) ...

...átmentem a 611 m magas Tubesre, ahol műemlékjellegű kilátó található.

A kilátó egyébként nem régi, 2001-ben épült, és valószínűleg röviddel az átadás után le is akarták bontani a radarállomás miatt, de szerencsére nem így történt. A kilátóban egyébként gyönyörű körpanorámás kilátás fogadott: http://youtu.be/x8T_s2DFA9I.

Jakab-hegy a Tubesről nézve:

Ezután az S jelzésen, amely egyúttal tanösvény is rengeteg információs táblával, tovább folytattam az utamat előbb a Kis-Tubesre, ahol már közel sem műemlékjellegű kilátó található,...

de azért Pécsre a kilátás innen sem rossz: http://youtu.be/l8jYl37fJIw;...

...majd a Misina-tetőre, ahonnan a legjobb a rálátás Pécsre és a Villányi-hegységre:

A tv-toronyban egyébként fizetős a kilátó, viszont a belépődíjban benne van egy Mecsekről való kiállítás megtekintése is, így itt majdnem egy kicsit sok időt töltöttem el. Általános iskolai osztálykirámduláson egyébként a Misina-tető is kimaradt, mert a tanáraink nem akartak ide feljönni, amit én rettenetesen sérelmeztem, most ezt a hiányérzetet is bepótoltam.

Körpanoráma a Misina-tetőről: http://youtu.be/ww5JnvwQYZc.

A kilátók megtekintése után Dömörkapu érintésével...

ismét északra fordultam a P jelzésre, amelyen további információs táblák elhaladása mellett előbb egy sípálya (ezen szépen látszódott a következő napi helyszín, a Kelet-Mecsek is),...

majd a Kis-rét,...

...és a Kantavári-romok (ez csalódás volt számomra) érintésével...

...a Nagy-mély-völgybe mentem a Mély-völgyi-kőfülke érintésével...

...a mésztufa-lépcsőkig: http://youtu.be/ny5YtoI_hGI

Utólag kissé bánom, hogy a a Nagy-mély-völgy végén található...

...Kőlyukhoz nem tettem kitérőt, (habár a barlang nagy része lezárt) hanem egyből jobbra fordultam a Z0 jelzésen az Ágnes-vízeséshez: http://youtu.be/8vKDZ6HEIUQ, ...

... majd ismét jobbra fordultam a P+ jelzésre a Melegmányi-völgybe, ahol a Szalajka-völgyben található Fátyol-vízeséshez hasonló szépségű vízesések találhatóak, sőt..., igaz, a Fáfyol-vízesésnél azért ezek kisebb vízhozamúak: http://youtu.be/eVdpxgb2bRU.

A videót is ajánlom megtekintésre, a képeken a vízeséseknek csak egy kis része látható!!

Ezután a K0 jelzésen a Tripammer-fánál lévő pihenőhelyig mentem,...

...ahol ismét becsatlakoztam a Dél-dunántúli-kék jelzésbe, amelyen az Árpád-tető felé mentem tovább, amely egyúttal a Nyugat- és a Kelet-Mecsek közötti nyereg.

Amint eddig látható volt, a Nyugat-Mecsek is gyönyörű, különösen a Jakab-hegy illetve a Melegmány környéke, azonban mégis a Kelet-Mecsek sokkal gyönyörűbb, ugyanis jóval tagoltabb, sokkal több völgy és gerinc található benne, mint a nyugati testvérében.

Az Árpád-tetőn szintén található egy kiépített tanösvény...

...de ezután egészen Zobák-pusztáig nem volt extra látványos az út:

Elismerem, hogy az utóbbi képnél már szebbet is készítettem, azonban azért tettem fel ezt a Köves-tető oldalában estefelé készült képet, mert a rajta látható kövek fonolit nevezetű vulkanikus kőzetek építik fel, amelyek Magyarországon csak itt találhatóak (ill. még Szászvár mellett).

Zobákpusztán sikerült az egyik kedvenc autóbusztípusom, a vidéki Magyarország egykori tipikus autóbuszának, az Ikarus 266 egyik képviselőjét lefényképeznem:

Igaz, másik oldaláról jobb lett volna "lencsevégre kapnom", de így is nagyon örültem, ugyanis ma már az országunk csak egy kis részén járnak ezek a laprugós járművek. Egyébként idén ősszel a Zempléni-hegységből hazajövet még utaznom is sikerült egy ilyen típusú busszal: http://youtu.be/4i08-TlarRY

Hamarosan rám is esteledet, így a település utáni réten felállítottam a sátramat, ahol az éjszakát töltöttem.

3. nap

A reggeli sátorbontás után a Hidasi-völgybe tértem be...

...amelyben az igen látványos Csurgó vízesésig mentem: http://youtu.be/o9cyC18nzWs.

Azáltal, hogy a Kelet-Mecseknek is minél több látnivalóját láthassam, így ismét letértem a DDK-ról, és bár valószínűleg a Hidasi-völgy további szakasza is hangulatos lett volna, de abból is kiemelkedtem az S+ jelzésen, amelyen völgyeken, gerinceken áthaladva...

...Máré-várig mentem, amely "korai érkezés" miatt még zárva volt, de így is tudtam azért jó képeket készíteni róla, és időm sem lett volna a kiállításait megnéznem.

A Vár-völgyben a piroson folytattam az utamat, ahol az egyik forrásnál a vízkészletemet is feltöltöttem.

Amint elértem a S jelzést a nyeregben, balra Tolna megye legmagasabb pontjához, az 592 m magas Dobogóhoz idő szűkössége miatt nem tettem kitérőt (állítólag a csúcson nincs kilátás), hanem egyből jobbra fordultam, az 524 m magas Cigány-hegyi kilátóhoz, ...

...amelyről gyönyörűen be lehet látni szinte az egész Kelet-Mecseket: http://youtu.be/3dSgbmUX-ms.

A körpanoráma megtekintése után Kisújbányára ereszkedtem le...

...amely egy régi, hangulatos falu.

A faluból a Kelet-Mecsek legszebb szurdokvölgyén, az Óbányai-völgyön keresztül mentem át Óbányára. Az előbbi szurdok számtalan vízeséseket tartalmaz, amelyet http://youtu.be/Uos99fIXo98 mutatok be. Ezek közül legjelentősebbek a Ferde-vízesés...

...és a Csepegő-szikla.

Még egy kép a szurdokról: 

A videót szintén ajánlom megtekinteni, mert a képek nem az összes vízesést tartalmazzák!!

Óbánya szintén egy hangulatos üdülőfalu.

Óbányán a kék jelzést végleg elhagytam. A falutól délre szintén létezik egy épített kilátó (Belátó-kilátó), amit a térképem nem is jelez, azonban kezdett az idő szűkössé válni, így nagyon fájó szívvel muszály volt kihagynom, ugyanis a Mecsek legmagasabb pontját, a Zengőt mindenképp megakartam mászni, és azon a napon az utolsó Budapestre tartó buszt is el kellett érnem. Akit érdekel a kilátás a Belátó-kilátóból, annak ajánlom megtekinteni a http://onedoor-ajanlo.blogspot.hu/2013/02/mecseki-kilatok-sorozat-3-resz-belato.html oldalt.

Ismét völgyeken, gerinceken át haladtam immáron kissé sietősebb tempóban; konkrétan a Z+ jelzésen a Döngölt-árkon,...

...majd egy vadászlak érintésével...

...(amely utáni gerincen a Zengő jól látható lett),...

...ismét leerszkedtem a Réka-völgybe a P+ jelzésre,...

...amely völgynek a végétől, a Réka-kunyhótól...

a K négyzet, majd a S jelzésen megkezdtem a kemény menetelést a 682 m magas Zengőre. Egyébként szerintem a Dunántúlon az Írott-kő után a Zengő a második legnehezebben megmászható hegycsúcs, így a harmadik nap végén kissé sietős tempóban nagy hátizsákkal a csúcsra érkezés előtt már majdnem úgy éreztem, hogy a "tüdőmet kiköpöm". Félúton érintettem egy pihenőt is, ami szintén jó sátrazóhely lehetne,...

...majd "nagy sokára" egyszer csak elértem a csúcsot is, amelynek a tetején vármaradvány és geodéziai torony is található.

Épp időben jutottam fel a csúcsra, ugyanis információim szerint a Zengőn lévő geodéziai tornyot azóta lezárták, amely cselekedet szerintem eléggé nagy butaság volt, ugyanis teljes biztonsággal fel lehetett menni rá. A kilátás ugyan a fáktól nem volt teljesen körkörös, de azért nagyon szép volt, távolban a horvátországi Papuk hegység is gyönyörűen látszott. Körpanoráma a geodéziai toronyból: http://youtu.be/HTfPi1BGDGM.

Valamint egy kép is innen:

Lefele már jóval kényelmesebb úton haladtam az S jelzésen Pécsváradra,...

...amely a középkori épületeivel egy nagyon szép település.

A Zengőről egyébként a számításomhoz képest gyorsabban leértem, így a busz indulásáig volt időm nézelődni a kisvárosban, azonban ahhoz már nem, hogy a várat belülről is megtekintsem.

A buszmegállóhoz érkezvén majdnem kellemetlen meglepetés ért, ugyanis a kihelyezett menetrenden nem találtam az interneten kinézett járatot, de aztán jobban megnézve láttam, hogy az a következő naptól érvényes, és szerencsére jött is busz, s akkor tudtam meg, hogy azon a napon közlekedtek utoljára Pécsváradról közvetlen járatok Budapestre (azóta napi egy közvetlen járat maradt reggel). 7 éve kezdem el intenzíven túrázni, és azóta bizony a közösségi közlekedésben a jegyárak borzalmasan drágák lettek, de amint az előző mondatonból is látható, sajnos az eljutási lehetőségek viszont inkább fokozatosan romlanak. Régebben nagyon szerettem tömegközlekedéssel menni túrázni, de ma már szívesebben csatlakozok valakikhez ún. "teleautóba".

Remélhetőleg a mostani blogommal sikerült valamit bemutatnom a Mecsek szépségeiről, tényleg nem értem, hogy turisták célpontjaiból miért esik ki a Mecsek, még innen Budapestről a Zempléni-hegységebe is jobban szerveznek túrákat. A beszámolomból gondolom az is kitűnik, hogy ezt a túrát 4 nap alatt lett volna kényelmes megtenni, akkor belefért volna minden, de sajnos csak 3 nap állt rendelkezésemre, valamikor elő kell teremtenem a túra költségeit is.

A túráról további képek: https://picasaweb.google.com/111777780080011058260/Mecsek?authuser=0&feat=directlink.

Ervin