Koszorúzás

Február 23-án került megrendezésre a pilisvörösvári Kitörés megemlékezés, és emléktúra. A szélsőséges időjárási viszonyok ellenére több tucat ember vett részt az eseményen.

Sajnos az időjárás idén nem volt kifejezetten kegyes az emlékezni vágyókhoz, így mind a megemlékezést, mind a túrát szitáló eső kísérte végig. Természetesen a jelenlévők emiatt nem rettentek el, hiszen még mindig sokkal könnyebb dolguk volt, mint évtizedekkel ezelőtt azoknak az európai ifjaknak, akik megkísérelték elérni a szövetséges csapatok vonalait.

A megemlékezés nemzeti imádságunk eléneklésével vette kezdetét, majd Incze Béla (HVIM vezetőségi tag) mondta el beszédét, aki példaként állította a jelenlévők elé Prónay Pált, aki hetven évesen fegyverrel a kezében esett el a kitörés során. „A tömeg fél az ilyen alakoktól, mert nem értik őket. Azok, akik a társadalom vérébe fecskendezték a demokrácia pusztító mérgét, pedig egyenesen rettegnek a Prónay féle embertípustól. Rettegnek, mert tudják, hogy ez a szellemiség a gyógyír az ellen a vírus ellen, amivel az egész világot letaglózták.” – mondta a HVIM-es vezető. A megemlékezés második, és egyben záró szónoka Gribek Dániel volt, a szervezet helyi vezetője, aki az emlékezés jelentőségére hívta fel a figyelmet. Szavait konkrét példával támasztotta alá, mely a 2012-es megemlékezés egyik legmeghatóbb momentumára utalt. Tavaly a rendezvény végén, egy idős sváb bácsi könnyes szemekkel köszönte meg a szervezőknek, hogy vannak még olya fiatalok, akik nem felejtkeztek el róla, és a társairól. „Az ilyen pillanatokból rengeteg erőt meríthet az ember” – zárta szavait Gribek.

A megemlékezés záróakkordjaként Incze Béla és Gribek Dániel elhelyezték a HVIM koszorúját a temető II. világháborús emlékművénél.

Az emléktúra első 7 Km-es szakasza a volt a legmegerőltetőbb, mivel a legkomolyabb szintkülönbséget itt kellett legyőznie a túrázóknak. A helyenként térdig érő hó, pedig nem könnyítette meg a helyzetüket. Piliscsaba után Tinnye felé vették az irányt a résztvevők, majd Pilisszentivánról tértek vissza kiindulópontjukra. A túra közepette túlélők visszaemlékezéseinek felolvasásával gondoskodtak róla a vármegyések, hogy a résztvevők minél pontosabb képet kaphassanak a kitörés részleteit illetően.

A túra végeztével mindenki egy emléklappal lett gazdagabb, illetve a szervezők zsíros kenyérrel, és forró teával vendégelték meg azokat a résztvevőket, akik nem siettek haza a helyszínről.

Nehéz olyan személyek számára elképzelni a háború borzalmait, akik közül sokan még a sorkatonaság lehetőségétől is meg lettek fosztva, de a rendkívül barátságtalan időjárási viszonyok, és a legyőzött kilométerek talán egy kicsit árnyalták a résztvevők, és a szervezők elképzeléseit is azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények közt hajtottak végre hőstetteket elődeink.

(HVIM - Közép-Magyarország Régió)