Most elsősorban nem vidéki falvakban, gazdálkodásból élő tömegekhez akarok szólni, hanem elsősorban fiatalokhoz, akik városok, nagyobb települések erkölcsi posványában élik mindennapjaikat, ahol szinte minden nap hasonló forgatókönyv játszódik le.

Most nézzük meg, mit értek ezek alatt. Reggel felkelés, már jöhet is a kávé (hiszen nélküle már létezni se tudnánk), "jobbaknak" természetesen már a cigaretta is, és mindjárt kellő erővel és energiával indulhatunk munkába. Ha esetleg később rájövünk, hogy valami élelmiszert is kellett volna magunkhoz venni, akkor talán egy Fornettinél megállunk a nagy rohanás közepette, majd „bedobhatunk" egy tápláló kakaós csigát. Mivel amit szervezetünkbe bevittünk, szinte kizárólag cukor és más egyéb, a szervezet szempontjából értékelhetetlen szemét (cigaretta), szervezetünk nem is tud rendesen működni érthető módon, ha hazaérünk, szemünk szinte már kopog az éhségtől.

Ha netán mégis valami ételhez juthatunk ebédszünet keretén belül, az ottani menü sem segíthet éhségünk csillapításában, legyen ez a hely az iskola, vagy munkahely egyaránt. Hazaérve sajnos nem várja a megfáradt fiatalt vagy szülőt a meleg és főtt étel. Miért is? Hiszen a többgenerációs családmodell már a múlté, ma már nem „trendi", hiszen ma az trendi, ha minél messzebb kerülünk szüleinktől, hiszen az csak és kizárólag rossz lehet, ha a közelben élnek. Arról már ne is beszéljünk, hogy esetleg egy fedél alatt velünk... Nem baj, gondolja az egyszerű kispolgár: a fagyasztó biztosan rejt valami tápláló mirelit pizzát, hamburgert, sült krumplit... Ezzel akkor le van tudva a vacsora is (colával vagy egyéb szénsavas üdítővel leöblítve). Az a vacsora, mely természetellenesen nem közösen történik, ha együtt van a család, hanem mindenki akkor egyen amikor megéhezett. (Há nehogy má' más mondja meg, én mikor eszem!).

Ezt követően vagy már közben is, a család különböző időtöltésekbe kezd, beszédnek a családtagok közt nincsen helye, hiszen akkor esetleg valaki lemarad a Barátok közt napi epizódjáról, vagy a gyerek nem lehet fent „időben" a facebook-on és nem töltheti az idejét a testtartásra rendkívül káros, ámde szerinte hasznos időtöltéssel.

Sajnos még nem lehet infúzión adagolni.

Mivel a család szinte egyáltalán nem beszél egymással, nem beszéli meg egymással gondjait, örömeit, így mindenki magára marad. Hiába van több gyermek is akár a családban, mely az örömök forrása lehetne, ők eltávolodnak szüleiktől és a családtagok közti szakadék, már a két szülőnél konfliktushoz vezethet, rossz esetben a ma már szinte szállóigévé nemesedett mondáshoz; „elválok". Hozzájuk sajnos még, vagyis már nem jutott el az az üzenet; a házasság szent és szétbonthatatlan. Bár, hogyan is juthatott volna el az üzenet, hiszen az egyik tábor egyáltalán már nem is hisz Istenben, a másik tábor „imája" pedig - a Vezető testvért idézve - így kezdődik: „Isten, ha vagy...".

Kis kitérő után visszatérve az estéhez, a család lefekszik, mikor ki a maga idejében, hiszen eljutottunk oda, hogy a tizenéves kamasz mikor fekszik le, azt nem az édesapja vagy édesanyja, hanem majd ő határozza meg, legyen az akár hajnali 2 óra is. Ebből a hasonló vissza-visszatérő körforgásból jutunk el egészen hétvégéig, melyet természetesen a fiatal már hétfő óta vár, hiszen számára az iskola csak egy nyűg egy teher. Ott jobb esetben nem lehet berúgni, füvezni, „partyzni" és akárkivel akármikor ágyba bújni, de hétvégén bizony ki lehet és ki is kell rúgni a hámból!

A szülő, aki esetleg szombat vagy vasárnap nem dolgozik, elvégzi a házimunkát, már ha elvégzi, tévézik és természetesen fogyaszt (valamelyik hipermarketben jól eltölti idejét). Ha kertes házban lakik, kertjét legtöbb esetben elhanyagolja vagy befüvesíti az egészet, majd néhanapján levágja a füvet. Ha lehetősége meg is volna a termelésre, de nem termel.

A fiatal, hogy korhoz hűek maradjunk, a Facebook nevű vagy egyéb hasonló portálon létrehoz egy eseményt „buli", „kocsmázás", „berugás", vagy "birthday party" címszóval, ahová természetesen pár nem túl magas erkölcsiségű lány, hétköznapi néven kurva is meg van hívva (bár nem a fizetett prostituált fajta, hanem a naiv fiatal lány, aki egy üveg pezsgő után bármire vevő). Miután a fiatal kellően részegre mulatta magát, a vasárnap eltelhet a másnaposság jegyében, akit akkor a szülő semmivel sem „nyaggathat" hisz ő már megitta, amit megkövetelt a hasa.

Mind hétköznap, mind hétvégén a grundok, az erdők és a játszóterek egyre üresebbek. A tereket azért nem írom, mert vannak közkedvelt terek, ahol jól lehet a szabadban is zülleni...

Mindenki siet, szinte mindenki át akar gázolni a másikon, elfordulunk egymástól, a szó igaz értelmében barátok nélkül maradunk. Mert akik vannak „barátok", azok csak addig azok, amíg közösen kell enni és inni, az embernek magából kifordultan viselkedni. Ahogy valaki értéket teremtő vagy olyan cselekvést akar folytatni ami valamely régi értéket közvetít, (természetjárás, múzeum, vagy akármilyen sporttevékenység a szabadban) az le van nézve és ki van közösítve. Ő már nem „trendi". Ha már ide nem tud beilleszkedni, mert kitaszítottá vált, akkor új utakat keres...

Következő írásomban ezekről az új utakról lesz szó.

A. D. - Kitartás.hu