2012. 11. 17. napján a baráti magyar nacionalista szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal meghívásának eleget téve kiutaztunk a Mátra hegységbe, hogy részt vehessünk testvérük, Kecskés Gábor tiszteletére szervezett emléktúrán (életrajz a riport alatt). Mivel a meghívásban már figyelmeztetve voltunk, hogy a túra nehéz, és hosszú út várt minket, tele voltunk elvárásokkal, hogy hogyan bírjuk. Hajnali két órakor indultunk el, így élvezhettük a kietlen utakat. A magyar határon csatlakoztak hozzánk a VZDOR (Ellenszegülés) Kysuce akciócsoport tagjai. Az út szerencsére gyorsan és problémamentesen telt, így már reggel hat órára Mátraházára érkeztünk, ahonnét a túrának hét órakor kellett kezdődnie. Hét óra után sorakozó volt, és elindultunk. Engem személyesen, mint embert, aki elég gyakran látogatja a szlovák hegyeket, érdeklődéssel töltött el a magyar természet változatossága.

A hullámzó terep, ahol egyfolytában mentünk hegyről le, hegynek fel, de nem túl magas szintkülönbséggel, és a lombhullató fákkal körülvéve, más benyomást keltett, mint a mi hegyeinkben. Valahol a terep csalóka volt a vastag levélréteggel, mert néha az avar alatt sáros pocsolya és éles kövek rejtőztek, melyet az ember akkor vett észre, ha már rátaposott vagy belelépett.

Ahogy várni lehetett, az MNA nem volt adósa a fizikai teljesítőképességének, és a túra intenzív ütemben haladt, rövidebb pihenőkkel, de így sem tántorított vissza a terjedelmes beszélgetésektől. A cél elérése után, ami Kecskés Gábor sziklába süllyesztett emléktáblája volt a hegy tetején (ami idézetet tartalmaz a költeményéből), sorakozó következett, imádság és ennek a nagy embernek üzenete, illetve szónoklat az életéről. Ezután még mindenki személyesen lerótta tiszteletét az emléktáblánál, majd következett az út vissza az autókhoz.

A parkolóba a napfény utolsó sugaraival értünk vissza. Az intenzív tempó ellenére a túra körülbelül 11 órát tartott. Az MNA tagjaitól búcsút véve beültünk az autóba, fáradtan, de elsősorban elégedetten, hogy támogathattuk magyar testvéreink rendezvényét, és hogy emlékezhettünk egy olyan büszke és elszánt hazafira, mint amilyen Kecskés Gábor volt. Jövőre biztosan részt veszünk ezen a túrán újra.

Életrajz:

Kecskés Gábor (1974.09.10.- 2001.01.28., költő, és a természet megszállottja): Jászberényben született, munkáscsalád sarja. Fiatal korától kezdve esze, szervezőkészsége, ereje miatt mindig vezető személy volt. A magyarsággal kapcsolatos gondokra gyerekként rányílt a szeme, ez inspirálta első gyerekkori verseit, melyek sajnos nem maradtak ránk, mivel nehéz sorsa miatt sokat költözött, és ezek elvesztek. Legénykorát a lakókörzete gondjai határozták meg. Jászberényt abban az időben kezdődő cigány túlkapások tartották rettegésben. Akciókat szervezett, folyamatosan küzdöttek a cigányok ellen, s lassan magyar és cigány körökben híre ment a Jász-Toldinak. Mindig élen járt a harcban, csoportját keményen edzette. Több sportágban került a legjobbak közé: karate, boksz, erőemelés.

Fantasztikus teljesítményei közé tartozott a Szeged-Jászberény közötti 160 km-es távolság lefutása, miközben anyagi lehetőségei miatt ennivalóra sem jutott. Hosszasan készült a ,,nagy futásra”, pedig olyan szegénységben élt, hogy mezítláb edzett a töltésen, mivel egyetlen cipőjét a futásra tartogatta. Roppant fizikuma, termete és ezzel párosuló szerénysége, valamint egészséges, a természetet a végtelenségig szerető és tisztelő gondolkodása örök példa marad számunkra. Mindenben tehetséges volt, de mégsem horgonyzott le egy dolognál, inkább többfélében kipróbálta magát, majd a tapasztalt értékeket beépítve továbblépett.

Szülei elváltak, s ő külön élt albérletben. A keresete csupán a lakbérre és a rezsire volt elég, ezért sokszor szorult bajtársai segítségére. Ez az egymásra utaltság oly erős közösséget hozott létre, amely példamutatás lehet a magyarság részére. Mikor az Arcvonal híre elérte, tagfelvételét kérvényezte, s ettől kezdve a mozgalom oszlopos tagja lett. Táboraink építményei mai napig őrzik keze munkájának nyomát.

Betegségével sokáig küzdött, oly elszántan, hogy azt hittük, meggyógyul. A Teremtő nem hagyta sokáig szenvedni, csak halála előtt pár nappal döntötte ágynak, ahonnét többé nem volt visszaút számára. Imádta hazáját, és mivel az volt a véleménye, hogy csak azt szeretheted, amit ismersz, ezért rengeteget túrázott. Mátra, és Galyavár a kedvenc turistaútvonala volt, ezért itt helyeztük el emléktábláját, s minden év őszén emléktúrát tartunk tiszteletére.

Gábor az élet mindennapjaiban hihetetlen erejének köszönhetően kisebb csodákat művelt. A jászberényi „Toldi Miklós” tetteit bizonyítja egy csodálatos, fából faragott szamurájkard, versei és az a szellemi hagyaték, melyet barátai soha nem felednek. Magyarságából és a történelmi igazságba vetett hitéből a legszomorúbb időkben is meríthetünk. Több fajta közösségben is elismerést szerzett nyíltságával, őszinteségével. Túl korán távozott közülünk, fájó sebet és nagy űrt hagyva maga után. Halálával, azzal, ahogy küzdött a szörnyű kór ellen, és ahogy viselte azt, igazi hőssé vált előttünk.

Az emléktábla szövege:

“Alkoss, teremts, tisztítsd a világot,
Örökítsd tovább az ősi, szent lángot!
Ha ellened szólnak, ne szólj gyűlölettel!
A gonosz nem bír a testvéri szeretettel.”

Kecskés Gábor

,,Tvor a vytváraj, očisti svet,
Odkáž ďalej prastarý svätý plameň!
Keď sa ozvú proti tebe, neodpovedaj nenávisťou!
Lebo zlo nevládze s bratskou láskou!“

***

A Magyar Nemzeti Arcvonal 1989-ben alakult, a legrégebben működő szélsőjobboldali szervezet Magyarországon. Az MNA igyekszik az emberekben felébreszteni a büszkeséget s szeretetet hazájáért, és a nemzetért. Az MNA tagjai szintén intenzíven foglalkoznak önvédelmi sporttevékenységekkel és erőnléti felkészüléssel. Az MNA elutasítja a sovinizmust, támogatja a szilárd együttműködést Európa nemzetei között a romlott rendszerrel szemben, mely tönkretesz minket.

(pospolitost.wordpress.com)

Fordította: Miroslav Dudek - Jövőnk.info