A következő gondolatok leírására az inspirált, hogy a közelmúltban elég sok hegymászó baleset történt decemberben, valamint az, hogy a túrázók gyakran hívnak fel tanácsot kérni, mikor induljanak el egy adott csúcs meghódítására.

• Június első felében mennénk a Grossvenedigerre. Jó-e az időpont?
• Decemberben szeretnénk menni a Grossglocknerre, vagy a Gerlachfalvi-csúcsra a Magas-Tátrában. Van-e esélyünk a feljutásra?
• Cégetek szervez-e decemberben hótalpas túrát?

A fenti kérdésekre legrövidebben nemmel válaszolok, melyre az érdeklődők általában értetlenül reagálnak. Hogy válaszom egyértelmű legyen, az alábbiakban realizálom a feltett kérdésekre adott részletes okfejtést.

Ha az emberi tényezőkből indulunk ki, vélelmezzük, hogy a kérdezőknek megvan a megfelelő képzettségük, jártasságuk és felszerelésük ehhez a sporthoz, továbbá a magashegyi túrához/mászáshoz szükséges fizikai erőnléttel sincs gond, csupán a megfelelő tapasztalat hiányzik, hiszen ezért érdeklődtek. Emiatt a válaszok boncolgatásánál a továbbiakban az emberi tényezőkkel nem kívánok foglalkozni, bár azok kifejtése egy újabb cikkre is elegendő lenne.

A másik fontos szempont az időjárási körülmények, melyek miatt nagy a rizikó, és kicsi a valószínűsége a sikeres mászásnak. Nincs ugyanis arányban a befektetett energia és a túlzott kockázatvállalás a kapott élményért cserébe.

Mindezek alól kivételt képeznek az „extrém” hegymászók, akik felkészültek és nagy tapasztalattal rendelkeznek. Ők azok, akik jól tudják, milyen feladatra vállalkoztak. Vannak viszont olyanok is, akik szeretik a túlzott kockázatvállalást és a gyötrelmeket, mivel ez okoz nekik örömöt. A kockázat vakmerő magatartással, tudatlansággal történő megnövelése esetén azonban, ha minden jól is megy, még nem bizonyíték arra, hogy minden biztonságos volt. Lehet, hogy egyszerűen csak melléjük szegődött a szerencse.
Én az átlag képességű hegyjárókkal foglalkoznék, akik a pozitív élményekért túráznak - szerintem nagy többségünk ide tartozik -, és azokkal, akik ésszerű határokon belül szeretik a saját korlátaikat feszegetni, de bizonytalanok az indulás időpontjának tekintetében.

A gleccsert még ilyenkor hóréteg borítja, így rejtve maradnak a gleccserhasadékok, emiatt nyár elején igen alattomosak.  A szűkebb, láthatatlan hasadékokat takaró hóréteg pedig nem mindig elég erős egy hegymászó súlyának megtartásához.

Az időjárás júniusban nem elég kiegyensúlyozott, nagyrészt csapadékos, felhős, így ha egy ködfüggöny ereszkedik a gleccserre, a hó és az ég egybeolvad határtalan fehérséget alkotva - elveszik a fent és a lent, a nyugat és a kelet -, mindez pedig a legvégsőkig próbára teszi az útkeresési gyakorlottságunkat.

Felhős időben a Grossvenediger csúcsgerince (Fotó: Farkas Zsolt)

Ebben az időszakban az Alpokban a menedékházak többsége még zárva van, csak úgynevezett winterraum-ok  (téli szálláshelyek) üzemelnek  a menedékházak mellett vagy alatt.  A winterreaum-ban nincs személyzet, kevés a férőhely, csak ágyak és pokrócok vannak, valamint kályha tüzelővel bekészítve. A helyiek ezeket a házakat általában csak veszély (hirtelen megváltozott rossz időjárási körülmények) esetén szokták használni, ellentétben a kelet-európai hegymászókkal szemben.

Túraidény: július elejétől szeptember végéig (Tipp: amikor a Defreggerhaus nyitva van ?).
Március elejétől május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni.

Márciusi hótalpas túra, távolban a Deffreggerhaus (Fotó: Fortuna Zoltán)

Miért ne menjünk decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra?

Erre a kérdésre a választ a következő részben olvashatjátok.

Szöveg: Farkas Zsolt (www.trekwolf.hu)
Felhasznált irodalom:
Hegymászás című oktatókönyv (2005., Földgömb 99’ Kiadó és MAHOE)
Francois Damilano, Claude Gardien: Hegyek (Megszállottaknak gyakorlati tanácsokkal) (2005., Alexandra)