• Nagytotál
• |
• 2013.09.13. 08:43
• |
• Frissült: 2013.09.13. 09:55

• 1 komment

„Lőni kéne az ilyet vagy akasztani, más nincsen” – mondja egy falubeli a polgármester asszonyra. „Csípem, rendes, nekem rosszat sose csinált” – szól egy másik. „Vadállat az, úgy beszél velünk, mint a kutyákkal” – így a harmadik. „Ledíszkövezve itt az atyaúristen is, minden zsír új, le a kalappal!” – ez meg a negyedik.

Bekölcén vagyunk, Heves és BAZ határán, hétszáz lelkes falu mesevölgyben, csodakörnyezetben, kilátástalanul.

Fotók: Neményi Márton

Átok ül a községen. Tán a levegőben lehet valami összeférhetetlenséget okozó elem, mert jönnek-mennek itt jegyzők, háziorvosok, polgármesterek, képviselők – nyár elején is feloszlatta magát a mindössze ötfős testület. Nem bírtak egymással, magukkal, így most vasárnap polgármestert és négy képviselőt választ a nép.

Bekölce origója Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin. Ő a falu orbánviktora, körötte gravitál, hozzá képest határozza meg magát minden közélő. Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin pompás alapról indul, a férje neve az egykori ózdi kohászat sztratoszférájából ismerős. Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin, mint azt a két dr. is mutatja, tanult asszony, számos diploma birtokosa, „elől-hátul doktor”, mondaná rá Hofi. Dr. Horoghné dr. Németh Katalin a közigazgatás Mozartja, volt ő aljegyző, jegyző, 2008 óta pedig Bekölce polgármestere.

Hivatali asztalán hatalmas papírhalmok, dicsérjük is a szorgalom e megnyilvánulását, ám félresiklik a bók, mert ez a reakció: „Így nem fogunk kommunikálni!” Aztán csak kommunikálunk. Ilyeneket: „Amikor átvettem a polgármesteri hivatalt, többéves jegyzői elmaradással szembesültem, káosz uralkodott. Szépen elkezdtem dolgozni, éjjel-nappal, négy hónap alatt felszámoltam az elmaradást. Három év alatt összesen öt nap szabadságot vettem ki, minden nap fél nyolcra jövök, este hétre érek haza. Nagy hasznára lettem a falunak, elkezdtünk fejlődni, sok beruházás köthető a nevemhez.”

Ezzel együtt keserű kenyér az övé. Összeesküvést, cselszövést sejt mindenütt, bennünk is ellent lát: úgy véli, egy fideszes politikus küldött rá minket bajt kavarni, elütni őt az áhított polgármesteri poszttól. Nem sikerül meggyőznünk az ellenkezőjéről.

Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin jobboldalinak vallja magát, ami Bekölcén ma már magától értetődő. Nem úgy régebben, amikor Kismoszkvának csúfolták a falut. „Mert rengeteg komcsi élt itt” – ezt már Vadász Gyuri kocsmárostól tudjuk meg. Ma, szerte Bekölcén egyetlen balost találni, magát Vadász urat, de még rajta is narancspóló sárgállik, ahogy tölti kuncsaftjainak száznyolcvanért a stampókat. Közben azon morfondírozik, hogy jövőre, az „igazi választáson” elindul a polgármesteri helyért. Addig erőt gyűjt. Meg kopogtatócédulát Dr. Horoghné Dr. Németh Katalinnak, legutóbb nyolcvanhat darabot szedett neki össze.

Érezve a korszellemet elárulja, szerinte „odafönt a parlamentben mindenki lop, pártállástól függetlenül, de megértem őket, ki ne csinálná ugyanazt, ha már egyszer odafér?”. Meséli, még 2006-ban, amikor Öszödtől égett a tévészékház, egy itteni vállalkozó hordott fel balhésokat Bekölcéről a kisbuszával. „Ötezres napidíjat fizetett, etette, itatta őket, mire Pestre értek, részeg volt mind… Megmutassam, ki volt az?”

Most inkább ne. De azt még meghallgatjuk, hogy Bekölce „viszonylag jó falu, kevés a cigány, aki van, az is normális”. Ugyan pár éve egy tizenhat gyerekes család betelepedett, „lopták az áramot, csinálták a feszültséget”, de aztán „elpateroltuk őket”. Volt az a pénz, nem is túl sok, amiért odébbállt a família. „Becuccoltak Egerbe, a Cseboksári lakótelepre… Ismered?... Ha légi felvételen nézed, CCCP-t formáznak a panelházak. Amikor elmentek, a biztonság kedvéért teherautóval meglöktük az itteni házuk oldalát, aztán jól meg is locsoltuk a vályogfalakat. Hadd rogyjon!”

„Régen nagyon ment ez a falu – így Vadász Gyuri -, de mára lebombázódott Bekölce.”

Gyerek alig, a zöm nyugdíjas vagy munkanélküli, páran dolgoznak csak, ők is főleg közmunkán; bezárt erre minden, ami bezárhatott, se bánya, se gyár, se üzem, csak némi szezonális napszám az erdőben meg az Eger-környéki szőlőkben. Néhány közmunkással mi is találkozunk, ketten motoros fűkaszával berregnek a laposon.

Gondolnák, micsoda figurát rejthet egy bekölcei kopottzöld overall? Harmincas férfi, kéri, nevét ne írjuk le (ezt speciel nem értjük, ekkora faluban olyan nagyon nem lehet elbújni). Eredetileg újpesti srác. „Ha apám berúgott, az utcán laktunk napokig. Loptam, bandaháborúztam, ittam, fenyegettem a tanáraimat.” Aztán sátánista lett, majd megtért, a baptisták közé állt, ma már olykor ő prédikál. Családos. Darabig vagyonőrködött, „ötször huszonnégy óra egyhuzamban, aztán egyszer tizenkettő, aztán huszonnégy szabad, volt hónap, hogy ötszáznyolcvanhat órám jött össze, négyszáznegyven forintos órabérért.” Most havi ötvenezret kap a közmunkáért, „negyvenkilencezer-négyszázötvenkettőt!”, de legalább idehaza van a gyerekekkel, és nem kell buszbérletet, szobát fizetnie.

Nem szidja se a sorsot, se Dr. Horoghné Dr. Németh Katalint. „Akadnak apró-cseprő viták, de hol nincsenek? Van, aki megsértődik, ha emelt hangon szólnak hozzá, én csak mosolygok. Vigyázok az egészségemre.”

Prédikátorunk háta mögött elhagyott ház áll. A kerti gazban csekkek, banki- meg közműfelszólítások, első, második, harmadik, utolsó, legutolsó. Odabent ragyavert, húgyszín falon szabadvers. „Ha itt jársz! Jusson eszedbe mi a fájdalom! Mi a félelem! Mi a keserűség!”

Nemrég még fiatalok lakták az épületet, ha jól értettük, egy pár, plusz egy fiatalember. A nő félrelépett, erre a férje elzavarta, aztán felakasztotta magát. A magára maradt harmadik rettegett egy ideig a kísértetházban, aztán belekarcolta a strófát a vakolatba, és eltűnt. Csak a csekk él túl mindenkit.

A közéleti balhék ennél azért kevésbé tragikusak Bekölcén. Azok középpontjában rendre a háziorvos áll.

A helyiek kedves játéka, hogy ha új doktor érkezik, a falu egyik fele előbb-utóbb ellene fordul, a másik fele pedig lecövekel mellette. Jól hallgatja a tüdőt, rosszul hallgatja, jól tapintja a pulzust, rosszul tapintja, hóban is kijön házhoz, hóban nem jön ki házhoz, arra használja a szolgálati autót, amire kapta, nem arra használja a szolgálati autót, amire kapta. Sőt, abból is ügy kerekedik, hogy épp Bekölce a körorvos munkáltatója vagy valamelyik szomszéd falu.

Ilyes patáliák okán két község is feketelistára került: Mikófalva és Balaton. (Mit tetszenek csodálkozni, ez egy olyan ország, ahol Pilis nem a Pilisben van, Bük nem a Bükkben; miért ne lehetne Balaton a hegyen?)

Szóval Balatonnal és Mikófalvával is szekérderéknyi a sérelem, könyvet írhatnánk belőle, de azt inkább meghagyjuk valaki másnak. Ám van valami, ami mellett nem tudunk elmenni szó nélkül. A bekölcei tájat kíméletlenül ellenpontozza a község két emlékműve. Az egyik egy füst alatt Trianonnak és 1848-nak állít oszlopot, a másik, ötven méterrel odébb az Európai Unió mementója. Előbbit ne elemezzük, a végén még nemzeti érzelmet sértenénk esztétikai alapon. Utóbbi viszont, mármint az EU, amúgy is szívóágon van manapság idehaza, hát legalább annyival hadd kommentáljuk az objectet: nincs az a sírköves, ki össze ne csapná tenyerét a maradék matéria ily pompás újragondolásán.

Na, ahogy említettük, két kihívója van a vasárnapi polgiválasztásra Dr. Horoghné Dr. Németh Katalinnak. Egyikük Pozsik Péter. Jogtudor ő is, környékbeli aljegyzői és jegyzői, valamint gyámügyes karrierrel a háta mögött, ráadásul az édesanyja pedagógus, keze alatt pallérozódott a fél falu – ez piros pont a fiúnak is.

Míg Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin Ózdról szereti Bekölcét, Pozsik úr szíve Egerből dobog szülőfalujáért – ott is érjük utol, méghozzá a bazilika lépcsőjén. Klérusi nyugalom költözik lelkünkbe, amikor arról számol be, hogy győzelme esetén helyreállítaná a barátságot Mikófalvával és Balatonnal, valamint rendezné az aktuális orvosanomáliát. Nála az „alapfeladat ellátása” az első, ennek érdekében „a költségvetés stabilizálásáig felfüggeszteném a presztízsberuházásokat” - presztízsberuha alatt egyebek mellett a bekölcei tájházépítést és egy bizonyos téeszmajor felújítását érti.

„Tenni kell a kifizetetlen közüzemi számlák” ügyében is, véli Pozsik úr, aki úgy tudja, „csődközeli a helyzet”.

„Most oda kell lépni, hogy megmaradhasson a falu” – ez a kemény tételmondat vázolódik fel. Idekívánkozik Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin állítása, miszerint szó sincs végveszélyről, sőt „azon kevés kistelepülés közé tartozunk, aki nem vett fel hitelt”.

Bekölcén ottjártunkkor állt a bál az önkormányzati hivatalban. A testület feloszlatása után a jegyző csapata vette át az ügyintézést, melynek nyomán káosz kerekedett a helyi adók terén. Például: idős nénik sokesztendei súlyadóról kaptak csekket, pedig biciklinél bonyolultabb jármű sose volt a nevükön. Nos, Pozsik ígéri, napok alatt rendet vág. (Ide meg az kívánkozik, hogy Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin úgy leteremtette a szemünk láttára az apparát helyszínen tartózkodó tagját, hogy még a madarakba is belefagyott a trilla odakünn a diófán.)

Sajgó seb még Bekölcén az iskola meg az óvoda. Előbbit bezárták, buszoznak a diákok, utóbbi likvidálásáról határozat született, amit a feloszlatós ülésen végül visszavont a testület. Pozsik úr ovipárti, Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin inkább utaztatná a csemetéket.

S ha mindez a baj nem lenne elég, a napokban kiderült, hogy egy önkormányzati alkalmazott tavaly szeptembertől folyamatosan dézsmálta a közkasszát, „milliós tételt sikított”. A rendőrség nyomoz, a helyiek csak abban értenek egyet, hogy „ezt egyedül nem csinálhatta”, de hogy ki a „belső segítő”, arról olyan találgatásokat hallottunk, hogy csak pert kockáztatva írhatnánk ide.

Adósok vagyunk még a harmadik indulóval: ő tag volt a legutóbbi testületben, neve Gálné Mátrai Ágnes. Hogy Gálné helyben tartaná-e a kisdedeket, sose tudjuk meg. Három napon át üldöztük őt, hagytunk üzenetet a lakásán, a fiánál, hívtuk párszor a mobilját, rábeszéltünk a rögzítőjére, kapott SMS-t, tán csak postagalambbal nem próbálkoztunk, mindhiába.

Így róla annyit közölhetünk, amit a faluban beszélnek róla. Mondják, „azt terjeszti magáról, hogy komoly fideszes kapcsolatai és nemesi gyökerei vannak”. Azt is mondják, „lebirkázta a falubelieket, ezért nem szeretik”. Amúgy „könyvtáros, de alig látni Bekölcén”. Valamint: ő „Bekölce gazdagjainak” (értsd, normális munkahellyel rendelkező lakosainak), mindössze hetven-nyolcvan embernek a szószólója, és „ő szervezte az önfeloszlatást, méghozzá Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin megbuktatása céljából”.

A vasárnapi választás úgy háromszázezer forintjába kerül Bekölcének. A személyes anyagi tét hasonló nagyságrendű: a polgármesteri fizetés háromszázkilencezer bruttó, a testületi tagok fejenként havi huszonötezres tiszteletdíjnak örülhetnek.

Hogy ki lesz a befutó a három jobbos polgijelölt közül, nem tudni. Pozsik Péter esélyesnek tartja magát, Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin saját hetvenszázalékos triumfálásában bízik, Gálné Mátrai Ágnesnek meg ugye nemhogy a fejibe nem láttunk, a szemébe se tudtunk nézni.

Egy biztató hírrel azért szolgálhatunk: Bekölce jó időre kénytelen lesz lemondani a jó kis önfeloszlatósdiról, hiszen a törvény szerint fél évvel rendes választások előtt erre már nincs lehetőség, és hát ugye nyakunkon a 2014-es őrület. Sőt rendes választás után fél évig megint csak tilos az oszolj. Úgyhogy össze lesznek zárva a faluvezérek. Tán pont azok, akik a mostani nagy bummot csinálták.

Már a szerkesztőségbe visszaérve értesültünk, hogy a helyzet fokozódik. Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin hívta fel a figyelmünket, hogy „szerdán a balatoni jegyző rendőrt küldött a községházánál a helyi adó hibás és felelőtlen kivetése miatt elégedetlenkedő nyugdíjasokra. Három órakor négyen jöttek két autóval, megállapították, hogy nincs oka a kiszállásnak, és távoztak. Én a rendőröket indokolatlanul riadóztató jegyző ellen büntető feljelentést fontolgatok, köznyugalom megzavarása és az adófizetők pénzének elherdálása miatt” – így Dr. Horoghné Dr. Németh Katalin.

Hadd köszönünk el Bekölcétől egy helyi asszony sóhajos summázatával: „Jaj, istenem, ez a falu zajlik!”